Az HBO új sorozata, a Los Angeles Lakers az NBA-t és a profi sportot is megreformáló, a kosárrajongók körében csak Showtime néven ismert, 1979 és 1991 közötti csapatát bemutató Győzelmi sorozat: A Lakers dinasztia felemelkedése sajátos formanyelvvel ötvözi a valóságot és a fikciót, így azok számára is megérhet egy próbát, akiket egyébként hidegen hagy a kosárlabda.
A kritikusok és a nézők is pozitívan fogadták a szériát, így már azelőtt bejelentették a folytatását, hogy az első évadot teljesen bemutatták volna. Aki szereti a csapatsportokat és a sorozatokat egyaránt, annak valószínűleg már a cím is elég lehetett ahhoz, hogy adjon egy esélyt a produkciónak. Aki viszont nem tudja, mi az a tripla-dupla, az kedvcsináló kritikánkban elolvashatja, miért érdemes megnézni ezt a labdajátékok miatt idegösszeroppanás szélén táncoló, izzadt férfiakról szóló sorozatot, amelyen olyan filmesek dolgoztak, mint A híres Ron Burgundy legendája, a Taplógáz és a Netflix-féle Ne nézz fel! rendezője, Adam McKay – aki egyébként Marvel-filmet is írt már.
Az egykori játékosok, edzők, és a csapatnál dolgozók azonban enyhén szólva nem vélekednek ennyire pozitívan a sorozatról, amely arról szól, hogyan lett a nyolcvanas évek egyik meghatározó kosárlabdacsapata a Los Angeles Lakers a szigorúan titkos rakétákon dolgozó tudósból ingatlanmágnássá váló, majd a Chrysler Buildinget a Lakers tulajdonjogára cserélő Dr. Jerry Buss elnöksége alatt.
Az NBA arca, pontosabban teste nagyon bepipult
Jerry West neve nemcsak a ligával, hanem a csapattal is teljesen összeforrt, ám úgy kivágta nála a biztosítékot a sorozat, hogy levelet íratott az ügyvédjeivel az HBO-nak, melyben kifejtik: a sorozat olyan negatívan ábrázolja a Lakerst még a nagy sikerek előtt több mint egy évtizeden át csapatkapitánykényt, majd vezetőedzőként is irányító egykori irányítót, hogy hivatalos bocsánatkérést és kártérítést szeretne a sorozatot gyártó tévécsatornától.
West az 1960-as olimpia bajnokcsapatának az egyik kapitánya volt, a Lakers színeiben pedig 14 alkalommal is beválasztották az All-Star gála játékosai közé, de a pályán örök másodikként csupán egyetlen bajnoki gyűrűt tudott szerezni, miközben csapata rendszeresen bejutott a döntőbe – emiatt élete nagy része a depresszióval való küzdelemről is szólt.
De az eredményeit – egy Los Angeles-i, a stadionnál felállított szobor mellett – azzal is jutalmazták, hogy róla mintázták az NBA logóját, így ha a nevét nem is, a sziluettjét egészen biztosan ismeri az egész világ.
A Lakers hűséges katonájaként az edzősködéssel is megpróbálkozott, de annyira nem vált be a kispadon, hogy a 1979/80-as szezonban – amikor lecsaptak a drafton a csapat későbbi legnagyobb csillagára, Earvin „Magic” Johnsonra – a háttérbe húzódott, és előbb játékosügynökként segítette a Los Angeles-i csapatot, majd a felemelkedő dinasztia hátországának vezérigazgatója lett.
A sorozatban a csapat vezetőedzőjeként, egy nem túl sikeres időszakban ismerhetjük meg Jerry Westet, aki a történet elbeszélése alapján enyhén szólva nem viseli jól, hogy a feje fölött döntöttek arról, kit válasszanak elsőként a fiatal játékosok közül a drafton. Sőt, annyira besokall az eljárástól, hogy egyenesen benyújtja a lemondását, miközben a valóságban West szerint nem így történtek az események, és már kezdettől fogva jó volt a viszonya a csapat új tulajdonosával, Dr. Jerry Buss-szal.
De ami ennél is súlyosabb vád, a kosárlegenda ügyvédjei szerint a sorozat „tévesen és kegyetlenül úgy állítja be Westet, mint egy kontrollálatlan és részeges dühöngő őrültet”.
Kicserélték az igazi Jerry Westet – aki egy vérbeli profi – a szöges ellentétére, majd ezt a hazugságot a nyilvánosság előtt hitelesnek állították be (…). Ezzel megsértették a törvényt
– áll a levélben, ami a kártérítésen kívül egy még furcsább követelést is tartalmaz, ami így szól: „a levél keltétől számított két héten belül vonják vissza a Győzelmi sorozat hamis Jerry West-ábrázolását”.
Jerry West komolyan gondolhatja, hogy beleáll a konfliktusba, minthogy a levél kiszivárgása után egy héttel azt nyilatkozta az LA Timesnak:
A tévécsatornánál viszont láthatóan nem parázták túl a dolgot, és a következő nyilatkozattal reagáltak Jerry Westék levelére: „Az HBO hosszú múltra tekint vissza valós tényekből és eseményekből merítő, lenyűgöző tartalmak előállításában, amelyeket fikciós céllal, részben dramaturgiai szempontok szerint alakítanak át. A Győzelmi sorozat nem dokumentumfilm, és nem is úgy lett bemutatva. A sorozat és annak ábrázolása azonban kiterjedt tényfeltáráson és megbízható forrásokon alapul, és az HBO határozottan kiáll tehetséges alkotóink és szereplőink mellett, akik képernyőre vitték a kosárlabdatörténet eme epikus fejezetének dramatizálását.”
Itt meg kell jegyezni azt is, hogy a sorozat eleve egy olyan felirattal indul, amiben fehívják a figyelmet arra, hogy fikciós elemeket is tartalmaz, a kiszólásokkal, a zenével és a színészi játékkal pedig mindez hamar egyértelművé válhat mindenki számára. Ettől még nem csak Jerry West gondolja úgy, hogy túllőttek a karakterével a célon.
A többi élő legendának sem tetszik a sorozat
A Showtime dinasztia igazi motorjáról, Earvin „Magic” Johnsonról az is biztosan hallott már, aki nem szereti a sportokat, hiszen ő a világ legismertebb olyan embere, aki évtizedek óta HIV-fertőzöttként éli az életét. Johnson karakterét a főiskolát az NBA-ért félbehagyó újoncként ismerjünk meg a sorozatban, de hiába volt ő a meccsek kulcsjátékosa, és hiába ő a sorozat főszereplője – egy fiatal és újonc színész, Quincy Isaiah alakításában, aki tökéletesen hozza Johnson saját hangsúlyozását –, állítása szerint mégsem kereste meg senki az alkotók közül előzetesen sem őt, sem az egykori csapattársait.
Először is, nem lehet egy történetet elmesélni a Lakers-ről a Lakers nélkül. (…) Az igazi Lakers nélkül. Meg kell szerezned a srácokat. A Showtime-ot nem lehet lemásolni
– nyilatkozta a sorozatról a Varietynek adott interjújában pár héttel azelőtt, hogy a Jerry West ügyvédei elküldték volna levelüket. Az ötszörös NBA-bajnok pedig ezt annyira zokon vette, hogy egyáltalán nem is tervezi megnézni a Győzelmi sorozatot. Az 1992-es eredeti Dream Team (amely olimpiát nyert Barcelonában) tagja később Jerry Westet külön is a védelmébe vette Twitteren.
Hasonlóan vélekedik a sorozatról a Showtime-éra Lakersének másik legismertebb játékosa, a szintén egy újonc színész, Solomon Hughes által játszott Kareem Abdul-Jabbar – akit a sorozat már Hollywoodban is sikeres sztárként mutat be az Airplane! című klasszikus komédia lenti emlékezetes jelenetének forgatásakor.
A még egyetemistaként az olimpiát a feketék elnyomása miatt bojkottáló, nevét megváltoztató és muszlim hitre térő hatszoros NBA-bajnok center egyébként karrierjével párhuzamosan (és azután) egy több bestsellert kiadó kritikussá vált. Még 1983-ban jelent meg első könyve – Giant Steps címmel egy John Coltrane album után –, és egészen 2016-ig sokat írt a Time magazinba, de még manapság, 75 évesen is rendszeresen blogol. Egyik bejegyzésének pedig azt a címet adta, hogy:
A tízrészes sorozathoz fűzött csípős kommentárját azzal indítja, hogy leszögezi: mivel élete nagy részét reflektorfényben élte le, azzal sem lenne baja, ha „T-800-as Terminátorként” ábrázolnák, és a valóságon alapuló, de tényeket megmásító alkotásokkal sincs baja, hiszen a kedvenc sorozata, a Nagy Katalin – A kezdetek is ilyen.
Majd azzal folytatja, hogy a sorozattal – melynek alkotóit egyébként szereti – az az igazi probléma, hogy a karakterek kidolgozottsága olyan benne, mint a „pálcikaembereké”, ezért a sorozatban megjelenített karakterek és való életbeli párjaik úgy hasonlítanak egymásra, „mint ahogy egy LEGO Hans Solo hasonlít Harrison Fordra”.
„A Győzelmi sorozattal tehát nem annyira az a baj, hogy a filmkészítők szándékosan kerülték a tényeket, mintha azok nemi betegségek lennének, hanem az, hogy a szilárd tényeket gyenge, kartonpapírból készült fikciókkal helyettesítették, amelyek nem mennek mélyebbre, és nem nyújtanak feltáró betekintést” – szól Abdul-Jabbar ítélete.
Egykori edzőjét pedig pár olyan mondattal vette védelmébe, melyek az ügyvédek által küldött levélben is visszaköszönnek (a Lakers család más tagjainak nyilatkozataival egyetemben):
Szégyen, ahogyan Jerry Westtel bánnak, aki nyíltan beszélt a mentális egészségéről, különösen a depresszióval való küzdelméről. Ahelyett, hogy együttérzéssel tárnák fel a problémáit, hogy jobban megértsük az embert, inkább egy rajzfilmek Prérifarkasát idéző karikatúrát csinálnak belőle, amin nevetni kell.
A legrosszabb színben tündöklő játékos szerint azonban hiteles az alkotás
A bajnokcsapat másik ebben a szezonban leigazolt játékosa, és egyben fekete báránya, Spencer Haywood – akit a valóságban azért raktak ki a négy győzelemig tartó döntő második játéknapja után, mert ebben az időszakban olyannyira elhatalmasodott rajta a kokainfüggősége, hogy elaludt az egyik edzésen – azonban úgy gondolja, a filmesek annak ellenére is hitelesen ábrázolták a függőségét és a Showtime első bajnoki szezonját, hogy a kikosarazását a valóságnál ezerszer drámaibban mutatták be a Győzelmi sorozatban.
A Mississippi állam vidékéről származó olimpiai és NBA-bajnok Spencer Haywood családja annyira szegény volt, hogy már kisgyerekként dolgoznia kellett gyapotszedőként – szóval az 1950-es években felcseperedve is majdnem olyan körülmények között élt, mint egy rabszolga.
A sorozat Spencer Haywood hátterét, azaz a függőségének a gyökerét is bemutatja, és Haywooddal a többiekkel ellentétben fel is vették a kapcsolatot a filmesek – pontosabban az őt alakító színész, Wood Harris.
Wood és én beszélgettünk, és egy kicsit érzékeny volt [az epizódokkal] kapcsolatban, mert mindenki meg akar védeni engem, de én azt mondtam: »Bármi is van a forgatókönyvben, csináld«
– nyilatkozta az évadzáró epizód premierje előtti napokban Haywood a Boston Globe-nak, majd azt is hozzátette, hogy az ő karakterét 95 százalékig hitelesen ábrázolták, de az, ahogy Jerry Westet bemutatták, neki se tetszik.
Illetve elmesélte, hogy a bemutató óta sokkal több helyre hívják drogprevenciós előadásokat tartani, ezért azt sem bánja, hogy sorozat visszahozta a régi emlékeit és így poszttraumás stresszt okozott neki.
Hogy Spencer Haywood a védelmébe vette a Győzelmi sorozatot, az azért is nagy szó, mert a Lakersbe igazolása előtt tíz évvel ő volt a legelső játékos a liga történetében, aki fiatal olimpiai bajnokként a főiskola első éve után profinak állt, pedig akkor még az NBA tiltotta, hogy egy játékos a diplomaszerzés előtt elkezdje a profi pályafutását. Így drogfüggősége ellenére ő is egy nagy tiszteletnek örvendő nagy öregjének számít a ligának, hiszen első NBA-csapata, a Seattle Supersonics ötven évvel ezelőtti pereskedése nélkül például Magic Johnson sem lehetett volna bajnok már 20 éves korában.
Van még egy, Haywoodnál oszloposabb tagja a dinasztiának, akinek valószínűleg szintén nincs olyan lesújtó véleménye a Győzelmi sorozatról, mint Jerry Westnek: a Lakersszel két bajnoki gyűrűt nyerő Norm Nixont ugyanis a saját fia, DeVaughn Nixon alakítja a sorozatban.
„Ez egy nyilvános történet”
A teljes cselekmény történelmi tényeken alapul, de sok üres részt kitöltünk. (…) Tudtam, hogy a történetben érintett emberek számára nehéz lesz, ha az életüket félig fiktív módon ábrázolják. De ez nem jelenti azt, hogy ezt a történetet nem kellene elmesélni. (…) Tiszteletben tartom mindenkinek a saját történetéhez való jogát, de nem hiszem, hogy ez kizárja, hogy mások nyilvános történeteket meséljenek el. És ez egy nyilvános történet
– védte a filmesek alkotói szabadsághoz való jogát a sorozat egyik kulcsszereplője, a dinasztiaalapító Dr. Buss-t alakító John C. Reilly a Vulture-nek adott interjújában.
A Győzelmi sorozat egyik forgatókönyvírója, Max Borenstein pedig többi között arról beszélt az évadfinálé idején, május elején megjelent interjújában, amit az IndieWire-nek adott, hogy nemcsak az alapanyagot, Jeff Pearlman Showtime: Magic, Kareem, Riley, and the Los Angeles Lakers Dynasty of the 1980s című könyvét tanulmányozták át jó alaposan, hanem minden forrást, amit a könyv említett. Borenstein szerint volt olyan történet is, mely fölött a Showtime eddigi krónikásai átsiklottak, de ők a korabeli újságcikkekben megtalálták, ezért berakták a sorozatba.
Bár a Lakers-család tagjai hiányolják, hogy őket nem keresték, ennek kicsit ellentmond, hogy Claire Rothman, a Forum-sportcsarnok egykori vezérigazgatója és alelnöke – aki szintén a sorozat egyik kulcsfigurája –, azt nyilatkozta a csapat egyik rajongói oldalának, hogy őt keresték, de a Lakers jelenlegi elnöke és tulajdonosa, a 2013-ban elhunyt Jerry Buss lánya, Jeanie Buss nem járult hozzá ahhoz, hogy segítsen az HBO-nak.
A tanulság talán csak annyi, hogy hiába első osztályú sorozat a Győzelmi sorozat, nem kell minden jelenetét készpénznek venni – ezért Kareem Abdul-Jabbar tanácsánál jobbat mi sem tudunk ajánlani azoknak, akik hiteles képet szeretnének kapni a Showtime dinasztia történetéről, mint az Apple+ szintén idén bemutatott négyrészes, They Call Me Magic című dokusorozatának megtekintését.
