A németek elleni csoportvereség után különösen fontos összecsapás elé nézett a magyar női kézilabda-válogatott, amely Dánia ellen azzal a tudattal lépett pályára, hogy ha kikap, nagyon messze kerül a kitűzött céltól, a negyeddöntőtől.
Amíg kedden még amiatt kesergett Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány, hogy Klujber Katrin lábsérülés miatt nem léphet pályára, az FTC átlövője ott volt a bemelegítésnél, minden bizonnyal alaposa meglepetést keltve az ellenfélnél is.
Hogy ő jelentett-e akkora különbséget, nem tudni, de az tény, hogy a meccs elején megpróbálkozott a játékkal, és akkor a válogatottnak is jobban ment.
Bíró Blanka nagyszerűen védett, középen Bordás Réka és Planéta Szimonetta jól állta a sarat, és a 13. percben úgy vezettünk 7-4-re, hogy azt vártuk, mikor kér időt az ellenfél a teljesen tanácstalan játék miatt.
Az ellenfél előbb egy 4-0-s rohammal átvette a vezetést, majd Anna Mette Hansen vezérletével szépen elhúzott úgy, hogy a meccs második felét 11-4-re nyerte.
A második játékrész 15-11-es dán előnyről folytatódott, de a nagy felzárkózás álom maradt. Úgy tűnt, a védekezést még egy-egy alkalommal össze tudja rakni a csapat, de támadásban nagyon vérszegény volt. Klujber nem tudott visszajönni, Albek Annát sokáig meg se próbálta a szakvezetés, Zácsiknak és Háfra Noéminek nagyon nem ment a játék, míg Kácsor Gréta próbálkozott ugyan, de elég hatástalanul.
Hat-hétgólos előnynél pedig jött a már-már megalázó hét a hat elleni játék, ahol kétszer is hiába szereztünk labdát, az üreskapus próbálkozást a saját térfelünkön blokkolta az ellenfél.
Az utolsó tíz percben már csak az volt a kérdés, kihúzzuk-e tízgólos vereségen belül?