A gyermekvédelmi törvény 2005. januári 1. óta egyértelműen tiltja a testi fenyítés minden formáját – ideértve a megalázó bánásmód különböző módozatait is. Ehhez képest felszínre tört Turi György ügye. Mit ér a paragrafus, ha ezek szerint törvénysértő módszerek alkalmazásáról mesélnek az úszóedző tanítványai?
A jogalkalmazóknak az a problémájuk, hogy e fontos mondatokat szándékosan a gyermekvédelmi törvénybe tettük, és nem a büntetőtörvénykönyvbe. Ennek oka, hogy szándékunk szerint nem büntetni akartuk a szülőt, nevelőt, hanem jelezni: tényleg tilos a testi fenyítés, a megalázás. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, ha a törvény nincs a Btk.-ban és így nincs szankció sem, úgy már nem is tekintenek törvényként rá, a többség nem vonatkoztatta magára. A tiltás korábban is vonatkozott intézményekre, iskolára, így persze sportegyesületekre is, még ha ezt nem is tartották be sok helyen. Másrészt a gyermekbántalmazásnak, erőszaknak minősülő eseteket korábban és jelenleg is szankcionálja a büntető törvénykönyv.
Turi György esetében világos, a sport az a terület, ahol még mindig alkalmaznak a múlt században megtűrt, sőt, gyakran elfogadott hatalmi pozíció adta módszereket, amivel az edző eléri, hogy a sportoló minden utasítást kérdés nélkül elfogadjon, megcsináljon, ezzel egyre jobban feszegesse, kitolja a fájdalomtűrésének határát, szintet lépjen, végső soron célt érjen: a dobogó tetejére álljon.
Ha a bankban nem tetszik, ahogy az ügyintéző kezeli a kérésemet, nem vágom pofán, nem dagadt disznózom le. Átmegyek egy másik ablakhoz, vagy kérem a felettesét.
Nem csak az edzőknek, a szülőknek és minden más szakembernek, aki gyerekekkel, felnőttekkel foglalkozik, meg kell tanulnia, hogyan lehet és kell erőszak nélkül motiválni, fegyelmezni. Elérni a közös célt.
A változáshoz elengedhetetlen, hogy minél több helyen alkalmazzanak szükséges tudást, technikákat ismerő és oktató szakembereket, akik képesek felkészíteni a megfelelő metodikákra az edzőt, és minden gyerekkel kapcsolatba kerülő felnőttet, de egyúttal a gyerekeket is tájékoztassa, mit lehet, mit nem. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan lehet, kell erőszak nélkül nevelni.
Mi a helyzet a verbális agresszióval? Ott hol a határ?
Cseh László esetével kapcsolatban fontosnak tartom elmondani, hogy a megalázás, a szóbeli alázás gyakorta mélyebb nyomot hagy, mint egy-egy pofon.
Más a hatásmechanizmusa. Sokkal nehezebb feldolgozni, mintha egy papuccsal a fenekedre vernek – és ez természetesen nem legitimálja a fizikai bántalmazást. A lelki terrorról az áldozatok azért nem szólnak, mert beledöglenek. Mélyen belül, lélekben. A szóval való bántás sokszor olyan sérülést okoz, amely teljesen leblokkolja a további életet. Ráadásul a lelki terror bizonyítása, a károkozás mértéke sokkal nehezebben bizonyítható, mint a fizikai erőszaké.
![Herczog Mária a Turi-ügyről: A megalázás gyakorta mélyebb nyomot hagy, mint egy-egy pofon 1](https://s.24.hu/app/uploads/2021/11/73991567-masolat.jpg)
Az edzők, testnevelők arra panaszkodnak, gúzsba van kötve a kezük. Mert milyen világ az, ahol a tesitanár svédszekrényugrás közben kezével nem segíthet a tanítványnak, mert ha véletlenül hozzáér, a nyolcadikos lány zaklatásnak veheti? Ám ha nem segít, csak szemmel követi, és a tanuló felborítja a szekrényt, a karját töri, gondatlanságot követ el. Mindkét esetben ő a hibás. Mit tehet?
A nemzetközi sztenderdek ebben egyértelműek: férfi tanár nem nyúlhat lányhoz. Megkérheti a többi lányt, hogy segítsen, vagy pedig kell egy női tornatanárt/edzőt alkalmazni.
Egyik sem tűnik életszerűnek. A diáktárs hogyan tudna szakszerűen segíteni? Ahogy az sem elvárható, hogy minden iskolai testnevelésórán egy női és egy férfi tanár álljon a tornateremben, vagy a férfi szertornaedző értsen a gerendához, felemáskorláthoz, amin életében nem járt.
Kétségtelen, ez kapacitáskérdés. Ám Amerikában még szigorúbbak a normák. A legtöbb helyen már azt sem engedik, hogy egy felnőtt egy gyerekkel egyedül maradjon a teremben. Mindig két felnőttnek kell jelen lenni, és nem csukhatják be az ajtót – sem orvosnál, sem masszőrnél, stb.. Ez a lehetséges áldozatot is védi, de azt is, akit meggyanúsíthatnak. Ha az amerikai tornasport óriási balhéját nézzük, ott is, ha az orvos nem csukja be az ajtót, nem egyedül van a lányokkal, akkor nem fordulhatott volna elő az, ami.
Nem esett át a világ a ló túlsó oldalára? Nem szül mindez általános bizalmatlanságot?
Kétségtelen, vannak torzulások. Mindkét végleten a széles körű felvilágosítás, a nyitottság, az őszinteség segít. Meg kellene találni azt a középutat, amikor minden gyereket felvilágosítunk a jogairól, ám a másik oldalon nem szolgáltatjuk ki a felnőttet, a tanárt, az edzőt annak, hogy ha nem tetszik a diáknak a jegy, a megfogalmazott kritika, meggyanúsítsa a tanárát bántalmazás, vagy a testnevelőt a lecsúszó segítő kéz okán molesztálás miatt. Kétoldalú védelmet kell adni. Amelyik kultúrában nincsen megfelelő felvilágosítás, képzés, a gyermek nem mer szólni a visszaélésről, nincs következmény se. „János bácsinak” jobban hisznek, mint a gyereknek.
Ez a klasszikus áldozathibáztatás.
Persze. A hatalmi struktúrák úgy alakultak, hogy egyszerűbb a felnőttnek a felnőttet támogatni; horribile dictu, a gyereknek kevésbé hisznek, mint a felnőttnek. Ha csak az uszodai példákra hagyatkozunk: 2013-ban Szepesi Niki esetében gyermekvédelmi szempontból nem alakult ki pozitív kimenet. A könyvében leírtak alapján a szokásos reakció, az áldozathibáztatás jelent meg. Nikit lekurvázták, még az a gondolat is felmerült, hogy „nem kár ezért a lányért”, hiszen a könyv címe is ez: Én, a szexmániás. Ez a választás szerencsétlen helyzetet szült. Niki szavai, mondatai nem azt váltották ki, amit kiválthattak volna. De előbb-utóbb minden helyen elér a fejlődéstörténet egy pontig – mint az amerikai tornásznők botránya, vagy most Cseh Laci nyilatkozata kapcsán –, amikor elpattan a húr.
A Szepesi-ügy után a Magyar Úszó Szövetségnél szóba került a segítségük?
Nem. Fontos momentum, akkor a versenyzők, az edzők összezártak, nem igazolták az állítását – egyedül Kiss Noémi szólt mellette akkor is –, miszerint az edzője kiszolgáltatott helyzetben félrehúzta a szeméremdombján az úszódresszét, sőt, kiálltak a könyvben „Cárnak” nevezett Turi György mellett.
Három évvel később, Kiss László több évtizedes ügyében sokkal erősebben reagált a társadalom. Miért?
Jól látható az érzékenység fejlődéstörténete. Tudomásul kell venni, a változás sehol sem egyik napról a másikra áll be. Kiss – és később, Marton László esetében – is azt feszegették, kell-e arról beszélni egyáltalán mi történt ötven és húsz évvel azelőtt. Kezdetben maga Gyárfás Tamás is (a MÚSZ akkori elnöke – a szerk.) több rokonszenv-megnyilvánulást megengedett magának, az azóta elhunyt Aczél Endre is bagatellizált, kiállt Kiss László kapitány mellett.
![Herczog Mária a Turi-ügyről: A megalázás gyakorta mélyebb nyomot hagy, mint egy-egy pofon 2](https://s.24.hu/app/uploads/2021/11/d_sos20160106016-masolat.jpg)
Kiss László a ’60-as évek joggyakorlata szerint megkapta a büntetését, pár év elteltével erkölcsi bizonyítványt is kapott, és nyugodtan dolgozhatott tovább az uszodában, még szövetségi kapitány is lehetett abban a szűk közegben, ahol a nemi erőszakot bizonyítottan elkövette. Ez ma is így lenne?
Elvileg ilyen a jövőben nem fordulhat elő. Az az ember, aki egyszer ilyet elkövetett, nem dolgozhat többet gyerekekkel, vagy olyanokkal, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek vele szemben, a legutóbbi jogszabályi változások alapján. Megjegyzem, menet közben Gyárfás Tamás is rájött, hogy tenni kell valamit, mert akkor kért fel, hogy dolgozzunk ki a MÚSZ számára egy gyermekvédelmi programot.
Korábbi cikkünkben Gyárfás azt nyilatkozta, hogy már a Szepesi-ügy miatt is lefolytattak egy vizsgálatot, és azt követően kérték fel önt.
Nem mondott valótlant. Valóban utána. Csak jóval utána. Három évvel. Amikor a Kiss-ügy miatt tényleg sokkal megosztottabbá vált a közvélemény. A Család, Gyerek, Ifjúság Egyesületben ekkor kidolgozott, és a nemzetközi sztenderdnek megfelelő gyermekbiztonsági programban célként azt jelöltük meg, hogy az uszodában mindenki – legyen az edző, sofőr, kabinos, portás – feddhetetlen legyen és kapjon képzést arról, mi az elfogadható bánásmód, mi nem. Egy jelzőrendszeri mechanizmust is szándékunkban állt tudatosítani és kiépíteni, amely a gyermekvédelmi törvény alapján kötelező 1998 óta, de a sportegyesületek, mások mellett magukra nézve sosem gyakorolták, feltehetően nem is tudtak róla.
Mi lett a program sorsa?
Röviddel ezután Gyárfás Tamás lemondott. Bienerth Gusztáv váltotta, aki Danks Emesét nevezte ki a gyermekvédelmi munkacsoport vezetőjének. Minden anyagot odaadtam neki, a szövetség vezetésétől azóta nem kerestek. Bienerthet rövid időn belül Wladár Sándor váltotta az elnöki székben, és a Magyar Úszó Szövetségben elindult a program. Ha nem is úgy, olyan mélységben, ahogy terveztük, de valami működik. A MÚSZ-ban van gyermekvédelmi bizottság, az uszodákba plakátokat helyeztek ki, amely világosan leírja, hol jelezhet a gyerek, ha bármilyen panasza van. A honlapjukon elérhető a gyermekvédelmi programjuk, a sportolóknak, szülőknek, edzőknek szóló magatartási kódexszel.
Tud Turi Györgyén kívül más uszodai esetről is?
Emesétől érdeklődtem néhány hete. Tőle tudom, hogy
15-20 bejelentés érkezett az elmúlt években, azokat továbbította a fegyelmi bizottságuknak.
Hogy mi lett ezekből a jelzésekből, azt nem tudta megmondani, és a szövetségből semmilyen nyilvános információ nem látott napvilágot.
![Herczog Mária a Turi-ügyről: A megalázás gyakorta mélyebb nyomot hagy, mint egy-egy pofon 3](https://s.24.hu/app/uploads/2021/11/74066707-masolat.jpg)
Általános gyakorlatnak tekinthető, ha bármely sportszervezetnek bántalmazási, hovatovább abúzus ügye akad, bezárkózik, összezár, titokban próbálja lerendezni, eltusolja azt?
Sehonnan nem jön ki információ. Úgy gondolják, vélelmezem, hogy rossz fényt vetne a szervezetre, ezért jobb ezeket házon belül tartani, vagy elhárítani. Védik a mundér becsületét.
A megelőzés szempontjából nem lenne jobb, hosszú távon hatékonyabb kibeszélni, felszínre hozni minden esetet?
Dehogynem. Pláne a reakciók egy részét látva. Sokan a Turi-ügy kapcsán is azt gondolják, vihar a biliben az egész. Az, amiről a fiatalok beszélnek, a sportban elfogadható. Nehogy már a gyerekek nyafogjanak, hogy nem lehet őket csapkodni, üvöltözni, erőszakoskodni velük. Amit az olimpiai bajnok tornász, Magyar Zoltán a Turi-ügy kapcsán állít, hogy „a pofonok nélkül nem lett volna olimpiai bajnok”, az egyenesen rettenetes. Ebből is az szűrhető le,
a mai Magyarországon az általános közhangulat elég magas szinten is erőszakvezérelt. Másképp: nem mondanám, hogy az erőszakmentesség uralja a magyar közbeszédet.
Az tény: az autósok között, vagy bármilyen hivatalban tapintható a feszültség. Azonnal robban mindenki, és magától értetődik az anyázás, vagy akár a fizikai erőszak. Ugyanez a helyzet a családon belüli erőszakkal, vagy a gyerekveréssel. Az hogy mi 2004 decemberében keresztül tudtunk vinni egy jogszabályalkotást, amely a 2005. január 1-én megjelent gyermekvédelmi törvényben öltött testet, az hatalmas szerencse. Büszkék vagyunk rá. Más kérdés, ennek semmilyen hatása nem volt eddig.
Sajnos számos pedagógus sem ért egyet, mert a gyermekjogok biztosításával, erősítésével attól félnek, hogy a gyerekek majd a fejükre nőnek. Ez is jelzi a tájékoztatás és felkészítés szükségességét, és a média aktív részvételét ebben. Ehhez persze politikai elkötelezettség kell.
Mit ért ezalatt?
2016-ban a Gyárfás annyira elköteleződött, hogy az a naiv elképzelése támadt, a tervezett programunkat a többi sportszövetség, az olimpiai bizottság is átveszi majd. Még Szabó Tünde államtitkárhoz is bementünk, akinek azt javasoltuk, hogy önálló törvényként a sporttörvénybe is kerüljön be a gyermekvédelem. Az államtitkár asszony meghallgatta a javaslatunkat. Aztán persze nem történt semmi, mert ez a kormány nem az a kormány, amelyik bármilyen formában szeretne erőszakmentességről hallani.
Miért nem?
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez van. Ha Bayer Zsoltot, Kövér Lászlót, vagy akár a miniszterelnököt hallgatom, nem az jut eszembe, hogy végre eljött az erőszakmentesség ideje.
Bár lassan, de szerencsére változnak az idők. Ezt az is jelzi, hogy a MOB hirtelen megállapodást kötött a Hintalovon Alapítvánnyal. Nyolc év telt el Szepesi-, öt a Kiss-ügy, bő egy hónap Cseh László kinyilatkoztatása óta, mire leestek a tantuszok és Nemecsek Sport néven ők is gyermekvédelmi programot indítottak. Nagy öröm, hogy elértünk ide, és érdemi változások indulhatnak el minden szinten.