Április 21-én, 93 éves korában meghalt Haakon Brusveen, a norvégok legendás sífutója.
Brusveen asztmával és légzési problémákkal született, ezért kezdett el sífutással foglalkozni. Egy kis családi gazdaságban nőtt fel, és azt tervezte, hogy kertész vagy ács lesz. Azonban miután kipróbálta magát egy iskolai síversenyen, amelyen a húgától kölcsönvett síléceken állt rajthoz és nyert, alapjaiban megváltoztatta az életét.
Bár az 50-es években nagyszerűen teljesített, nemzetközileg nem jutott el a csúcsig. A hazai bajnokságokon öt aranyat is nyert 15 és 30 kilométeren, és volt váltóban is aranyérmes. De az 1952-es olimpián csak tartalék volt, 1956-ban pedig be kellett érnie egy ötödik hellyel 15 kilométeren, és egy negyedik hellyel a váltóban.
A világbajnokságokon is csak 4. lett kétszer is, úgy tűnt, nem állhat fel a dobogóra.
1960-ban még lehetett volna esélye, de ismét csak tartalékstátuszt kapott. Szerencséjére a játékok előtt néhány versenyen kiválóan szerepelt, így a közvélemény a csapatba követelte. Az Aftenposten újságírója, Sverre Fodstad egészen az uralkodóig vitte a kérdést, a sportot kedvelő Olav király pedig kijelentette:
Szeretném, ha Brusveen csatlakozna a Squaw Valley-i csapathoz.
Egy ilyen üzenetet nem hagyhatott figyelmen kívül az olimpiai bizottság, így Brusveent kivitték a téli olimpiára. Sőt, miután a 30 kilométeres távon a norvégok nagy leégtek, 15 km-en rajthoz állhatott. És ha már ott volt, óriási versenyzéssel legyőzte az esélyesebbnek tartott svéd Sixten Jernberget és a finn Veikko Hakulinent.
Bajnokként nem lehetett kihagyni a váltóból sem, és ugyan utolsó emberként 20 másodperces előnnyel vágott neki a távnak, Hakulinen ezúttal jobb volt nála,. és végül kiváló hajrával, nyolc tizedmásodperccel a finnek nyertek.
Brusveen a Squaw Valley-i olimpia után úgy döntött, hogy áttér a biatlonra, de 1964-ben ismét a tartalékszerep jutott neki. A pályafutása befejeztével sportriporter és szakkommentátor lett.
