A Sport TV elmúlt húsz évében egy valami biztosan nem változott, mégpedig a folyamatos megújulás, amit gyakran a kényszer szült. A jelenleg már 9,5 konkurens magyar sportcsatorna az elmúlt években úgy happolta el a korábban birtokukban lévő legértékesebbnek vélt közvetítési jogokat – magyar NB I, Bajnokok Ligája, spanyol bajnokság, NFL –, mint a Pásztor fiúk az üveggolyókat Nemecsek Ernőtől. Helytálló ez az állítás?
Nem tudom, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség, hiszen az indulásnál piaci előnyünkből kifolyólag hozzánk kerülhetett az összes üveggolyó. Ahhoz már újakat szerezni nem tudsz, és ha jönnek a „vörösingesek”, törvényszerű, hogy akarnak belőle. Néha vesznek is, mi meg visszavesszük. Piaci alapvetés, ez a sorsunk, abból fakadóan, hogy a történelmünk már 20 éves.
E történelem kezdetén, 2000 októberében több kollégájával a sportriporter-karrier csúcsát, a biztos melót, a Telesportot hagyták ott az úttörőként piacra lépő Sport 1 televízió kedvéért.
Az ezredfordulón érdekes helyzet alakult ki, mert 1999 őszén többedmagammal a Duna TV-től átkerültünk a Telesporthoz, ahol gőzerővel dolgoztunk a sydney-i olimpia közvetítésének előkészítésén. Beosztást csináltunk, a riporterek tanulták a rájuk szabott sportágakat – én főszerkesztő-helyettesként a birkózást, a sportlövészetet és az öttusát.
Manapság eléggé jól futna a videómegosztókon, amikor Hegedűs Csaba birkózóelnök bemutatja rajtam a dupla Nelsont, vagy ahogy Gáspár Tamás főtitkár különböző dobásokat szemléltetve hajigál a szőnyegen.
Eközben talált meg a Sport 1 a megtisztelő főszerkesztői ajánlatával.
Hogy lehet úgy olimpiára készülni, hogy az ember tudja, az olimpiai közvetítés a hattyúdal, mert szinte másnap máshova, a közszolgálatinál sokkal bizonytalanabbnak tűnő tematikus kereskedelmi csatornához megy dolgozni?
Mindez nem befolyásolt a munkában. Közvetíthettem az esélytelennek gondolt Bárdosi Sanyi birkózó, majd Balogh Gabi öttusázó ezüstérmét, és Igaly Dia sportlövő bronzát is az én interpretálásomban láthatták itthon a nézők. Mindezt a mai napig hatalmas megtiszteltetésnek érzem.
Mi segítette a döntésben?
Személy szerint az amerikai profi hoki csábított. Hihetetlenül izgalmasnak tűnt, hogy napi 24 órában csak a sporttal foglalkozhatok, azon belül a kedvencemmel, és nem kell többet arról tárgyaljak, hogyan adjunk át a délutáni műsoridőből másfél órát a gazdasági, vagy a vallási szerkesztőségnek.
Az sem jelentett gondot, hogy az ismeretlenbe ugrottak fejest?
Jó pár álmatlan éjszakát okozott az ajánlat, de mivel a Sport TV alapító vezérigazgatója rajtam kívül másokat is megkeresett, és korábban nem láttunk ilyen ígéretesnek tűnő kereskedelmi sporttelevíziós elképzelést, egyszerre többen határoztunk úgy, érdemes megpróbálni. Sydney-ből sokan már az új szerződéssel a kezünkben érkeztünk haza, és az olimpia után azonnal a felmondási időnket kezdtük.
A váltás tényét kétféleképpen lehet értelmezni: „Rendes srác a Máté Pali, mert nem hagyta cserben a Telesportot, legalább a sydney-i olimpiát még megcsinálta!” Vagy: „Teljesítettük minden sportriporter álmát, kivittünk az olimpiára, és erre itthagysz minket?”
Nyilván mindkét aspektus létezik. Furcsán is éreztem magamat, mert miközben nem vagyok egy vándormadár – ezt azóta is bizonyítom –, abban az esztendőben kétszer is váltottam. Túl izgalmasnak tűnt az első fecske szerep, hogy olyat nyújthatunk a nézőknek, amit addig egyáltalán nem, vagy elvétve láthattak. Addig egy-egy magyar bajnoki labdarúgó-mérkőzést sugárzott az MTV hétvégente, ezzel szemben a Sport 1 tucatnyi élő német, olasz, spanyol bajnoki mérkőzést adott szombaton és vasárnap. A nemzetközi foci, hogy hétről hétre lehet nézni a világsztárokat, sokakat mozgatott meg. Ma már pontosan tudjuk, hogy ennek köszönhetően nőtt fel egy „futballfüggő” generáció, közülük mára néhányan szakértővé váltak.
A nemzetközi topfutball kizárólagossága mellett a magyar is beesett. Utóbbi közös projekt lett az MTV-vel. Kimutathatóan rácuppantak a nézők arra, amit addig jobbára csak a helyszínen, elavult stadionokban láthattak?
Kezdetben a Sport 1 pay-per-view, azaz előfizetéses módszerrel próbálkozott. Ez azt jelentette, hogy ha jól emlékszem 2600 forint havi díjért, és egy dekóder segítségével vált foghatóvá a csatorna. De hát a magyar ember leleményes, gyorsan ráébresztettek minket, ez a modell itthon nem működőképes.
Mit értünk leleményesség alatt?
Ismertem olyan angyalföldi 250 lakásos társasházat, ahol egyetlen egy előfizetést regisztráltak, mégis az összes lakásban nézték a Sport 1-et. De az akkoriban induló sportkocsmák is hálásak lehetnek nekünk, mert szintén egyetlen előfizetéssel megoldották, hogy jelentősen nőjön a hétvégi forgalmuk.
Ügyes.
Lehet így is nevezni, de ez az ügyeskedés a sport kereskedelmi áttörését nem segítette, és azóta sem segíti. Ezért viszonylag hamar, 2001 végén, 2002 elején modellt váltottunk. Ezt megkönnyítette, hogy bár az előfizetés miatt kevesekhez jutottunk el, mégis ismertté vált a közvetítés ténye. Akik nem tudták fogni, folyamatosan reklamáltak, ami megolajozta, leegyszerűsítette a kábelszolgáltatókkal folytatott tárgyalást, végső soron az átállást. A Sport 1, később a Sport 2 így hamar elérte az országos lefedettséget, amelynek köszönhetően remek nézettségi számokat produkáltunk.
Nincs abban ellentmondás, hogy a sokat szidott magyar bajnokság vált a heti rendszerességgel futó sportközvetítések koronaékszerévé, hiszen többen nézték, nézik a mai napig, mint a topbajnokságok meccseit?
Azért nem alakult ki olyan nagy a különbség. Ki lehetett mutatni, hogy az Újpest-MTK-t többen nézték, mint a Barcelona-Eibart, de a Barca-Realra vagy a Bajnokok Ligája kieséses szakaszára ez az állítás már nem minden esetben igaz. Hozzáteszem, a BL nem is igazán jó példa, mert az kedden és szerdán van, remekül kitalált időpontban, amikor nincs más jelentős élő sport. Hétvégén ellenben a magyar foci az összes nemzetközi bajnoksággal versenyez. Nagyon erős a küzdelem, hiszen 11,5 sportcsatorna műsorkínálatából lehet választani, de az NB I nézettség terén tényleg állja a sarat.
A futballanekdota szerint Híres Gábor szájából hangzott el a mondás: „Én még elhittem Verebes Józsefnek, amikor azt mondta, » Gabikám, te vagy Európa legjobb középhátvédje«, de a maiakat, akik hétről hétre szembesülnek a világszínvonallal, már nem lehet ilyen egyszerű trükkel átverni”. Igaz az állítás, miszerint a magyar futball mélyrepülése két okból is köthető a kereskedelmi sporttelevíziók megjelenéséhez: a labdarúgóknak elment a hite, az önbizalma, míg a szurkolók nem a lelátóról, inkább otthon nézték a meccset?
Tehát azt állítja, hogy a tévé a bűnös, mert megmutatta, hogy például még a német bajnokság kiscsapatai is milyen magas színvonalat képviselnek?
Nem állítom, de hosszú időn át közszájon forgott a magyar futballban, hogy sokakat a Sport 1 szembesített a magyar és a topfutball színvonalkülönbségével, ami persze értendő a játéktér minőségére, a közönség létszámára, viselkedésére, a meccsatmoszférára is.
Lehet, hogy a szolgáltatásunk rövidtávon dekonjunktúrához vezetett, de íme, egy merőben más megvilágítása a felvetésnek: előidéztük, így részesei vagyunk annak a fejlődési folyamatnak, ami az elmúlt évtizedben indult, és jelenleg is zajlik. És nemcsak a labdarúgásban forgó pénzösszeg nagyságára, a pályarekonstrukcióra gondolok, hanem lehet, Híres Gabi mellett más is belátta, nem lehet tovább mellébeszélni, csodának eladni a semmit. Tömegek szembesültek azzal, milyen színvonalon futballoznak ott és milyenen itt. Értelmét vesztette a szurkolói ankétra egybegyűlt rajongóknak szóló magyarázat, hogy milyen jól csináljuk mi ezt itthon, csak éppen rossz szögben sütött a nap.
A magyar futball jelentősen megnőtt közvetítésszámának és ellentmondásos sikerének az lett a következménye, hogy a Sport TV 2003-ban alulmaradt az RTL-lel szemben az NB I közvetítéséért folytatott versenyben.
Valamit olyan jól csináltunk, hogy 2003-ban még az RTL is beszállt a közvetítési jogért folyó versenybe. Végül is a legnézettebb kereskedelmi csatorna ígért rá arra a szerződésre, amit még a Hivatásos Magyar Labdarúgó Liga kötött a Muszbek-érában. Az RTL elment a falig abban az értelemben, amit ők üzletileg reálisnak gondoltak, és ezt mindenképp a Sport 1 sikereként könyvelem el. De nem jött be, akárhogy is próbálták, azóta sem fordultak a sport felé. Pedig emlékszem, Magdi anyustól kezdve a többi RTL-es sztárig bezárólag kivezényeltek mindenkit a lelátóra, megpróbálták piaci alapon kitermelni a jogdíjat, rentábilissá tenni a közvetítést, de hiába nézték sokan,
az NB I jogdíját és a közvetítések előállítási költségeit pusztán reklámbevételből nem lehet kitermelni.
2006 nyarán újra a Sport TV nyerte a versenyfutást, de 2015-ben másodjára is elvesztették a jogot az akkor induló, immár két tematikus csatornával rendelkező M4 Sporttal szemben. Az állami televízió lett a kereskedelmi sporttelevíziózás legnagyobb konkurenciája, hiszen az MTVA a focitól a Forma-1-en át minden jelentős nézettségű sportágat magához ragadott, olykor a hírek szerint messze a piaci realitásokon túl.
Az állítása utolsó felét sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert nem tartózkodtam ott, ahol ezek az üzletek megköttettek. Tételesen az sem igaz, hogy mindent. 2015 óta nálunk van a kézilabda-BL, és ez még jó néhány évig így lesz. Objektív tény, hogy ebben az európai szinten is jegyzett sorozatban ősztől a tavaszi Final Fourig bezárólag a férfiaknál és a nőknél is érdekeltek vagyunk. Már-már bérelt helye van a Győrnek és a Veszprémnek, amit egyetlen más sportág sem tud felmutatni. Ilyen szempontból a magyar csapatsportágak közül ez a legrangosabb jog. De van más is a birtokunkban. A Fradi négy selejtező körön át jutott be a BL 32-es döntőbe, aminek személy szerint rendkívül örülök. Ellenben számunkra üzletileg ez azért nem sikeres konstelláció, mert az elmúlt két évben a Vidi és a Fradi is az EL-csoportkörben szerepelt, amely közvetítési jogának első választása szintén a miénk. Tavaly és tavalyelőtt ezeket a rendkívül nézett csoportkörös meccseket mi közvetítettük. De továbbra is hiszünk benne, sőt kifejezetten szurkolunk, mert matematikailag nem vagyunk messze tőle, hogy miért ne folytathatná a Ferencváros tavasszal, immár az EL egyenes kieséses szakaszában, éppen általunk közvetítve? Miért ne juthatna ki jövőre két magyar csapat is az EL-csoportkörbe, ha már a MOL Fehérvár idén is közel került hozzá? Ezen felül nemzetközi televízió vagyunk. Csehországban és Szlovákiában is van Sport 1 és Sport 2, mindkét országban miénk például a Forma-1 is.
Az világos, hogy portfólió szempontjából jól állnak, de miként ítéli meg, hogy miközben a világ jelentős részében fizetős tartalom a prémium sport, Magyarországon az MTVA mindent visz?
Azzal mindenki tisztában van, hogy az Forma-1 Magyarországra hozatalában, a futamok lebonyolításában mekkora az állami szerepvállalás. Tudjuk azt is, a magyar futball hogyan működik, és abban mekkora az állami szerepvállalás. Ha ezek után a köztelevízió úgy dönt, hogy indít egy tematikus sportcsatornát, majd pedig úgy dönt, hogy az eddig kevésbé nézett csatornája hétvégi idősávjaiban szintén sportot sugároz, akkor ki lehet kalkulálni, mi történik azokkal a jogokkal, ahol az állami szerepvállalás nagy.
Vagyis természetes, hogy az állam minden olyan jogot magához ragad, ahol a szerepvállalása amúgy is magas?
Várható és bekövetkező lépés.
A piacról élő kereskedelmi televízió jelenleg nem is képes versenyezni az NB I éves szinten majd négymilliárd forintos közvetítési jogáért?
Nem.
Miért nem?
Nekünk úgy kell felépítenünk a költségvetésünket, hogy azzal megfeleljünk a velünk szemben támasztott üzleti elvárásoknak, a nap végén profitot kell termeljünk.
Ellentétben a Magyar Televízióval, amelynek nem kell?
Ezt nem tudhatom, nem is tisztem a köztelevízió bevételi és kiadási szerkezetének az elemzése. Lehet, hogy nekik is kell. A mi tulajdonosi elvárásunk szerint az összes magyarországi csatornának – mert a két évtized alatt a sport mellé filmcsatornák, Spektrum, Spektrum Home, TV Paprika, gyerekcsatornák, stb. is tagja lett a portfóliónak – külön-külön is nyereséget kell termelnie. Ezért nekünk a jogtárgyalásoknál úgy kell viselkednünk, hogy amit megpályázunk és elnyerünk, azt éveken át fenntartható módon legyünk képesek működtetni. Viszonylag könnyű egyszer nagyot mondani, azzal megszerezni egy-egy jogot, de az kérdés, hogy mennyire lesz fenntartható.
Ezzel a konkurensek közül – Digi Sport, Spíler, Arena4, M4 Sport – az egyik konkrét szereplőre utal?
Általában minden olyan új szereplőre, aki rálépett erre a piacra. A papír sok mindent elbír, a tervezésnél könnyű olyan jövőbe mutató tervet készíteni, ahol a görbék fölfelé mutatnak.
Lehetett olyasmit is hallani, hogy amikor a TV2 a Spílerrel beszállt a sporttelevíziózásba, akkor olyan szinten ígért fölé például a Bajnokok Ligája, vagy idén nyáron a spanyol bajnokság jogdíjának, amit a többi piaci szereplő épp az előbb említett gazdasági racionalitás miatt nem vállalhatott be.
Mi is hallottunk ilyet.
A TV2/Spíler képes lesz hosszú távon megtartani a jogait?
Ezek pont olyan periodikus történések, mint bármely futballcsapat formája. A BL-t 2000-2003, majd 2012-18 között kilenc évadon át a Sport TV-n követhették a szurkolók. Ez sem rossz. Talán hiteles a számból, ha azt mondom, a húsz év alatt ilyen-olyan okok miatt számos alkalommal kellett irányt váltanunk, megújulnunk, valamit kitalálnunk, és még mindig itt vagyunk.
A Sport TV hozta el az egyik legmeglepőbb sport, a póker közvetítését is.
A 2000-es évek közepén kapcsolatban álltunk a Matchroom Sport nevű céggel, amely a biliárd, a bowling, a snooker mint „töltelékanyagok” mellé ajándékba odacsapta a pókert is. Akkoriban még nem is zsetonokat, hanem dollárt raktak hatalmas halomban az asztalokra. Magyarországon mindenki az ötlapos pókert játszotta ekkor még, a texas hold’emet alig ismerték. Ágai Kis Andrissal, Tolnai Tibor sakknagymester pókeres szakkommentárokodása mellett adtunk egy-két próbaadást, de éreztük, nem nekünk való. Viszont szinte azonnal csörgött a telefonom. Korda Gyuri hívott, mondván, hogy látott minket, és szinte könyörgött, hadd csinálhassa, mert szenvedélye a póker. Tudva, hogy járatlan a műsorvezetésben, megkértem Horváth János televíziós legendát, az igazgatótanácsunk tagját, hogy üljön be mellé és tartsa kordában Kordát. Jack Lemmonnak és Walther Matthaunak hívtuk őket. Az első adás után látszott, hogy nem kérdés, másnaptól folyamatosan műsorra kerülnek. Gyuri olyan lelkesedéssel vágott bele, mintha valaki a semmiből megkapta volna a labdarúgó vb-döntő közvetítésének lehetőségét.
Aki átélte a kezdeti lépéseket, tudja, valóban boldog-boldogtalan nézte őket, divatot teremtettek.
Annyira működött, hogy villámgyorsan a baráti társaságok kedvenc időtöltésévé vált, majd a magyar kaszinókban a pókerasztalok háttérbe szorították a rulettasztalokat. Hovatovább mondjon még egy olyan 1-2 százalékos kis csatornát, amelynek a műsora úgy ment át a mainstreembe, hogy az RTL és a TV2 is showműsorokat csinált belőle, gyakran a Sport TV szakkommentátora, Korda Gyuri főszereplésével. A mai napig működik a műsor. Nagyon büszke vagyok rájuk. Minél többen látják, annál többen látnak valamit a Sport TV történelméből.
A dartsszal hasonló utat jártak be. Köztudatba hozták, az emberek azóta imádják.
Ki gondolta volna, hogy egyszer majd nem azt kérdezi tőlem a barátom, hogy tudok-e a Bayern München-Dortmund meccsre jegyet szerezni, hanem azt, hogy be tudom-e juttatni őt és a feleségét december 27-én a darts-vb helyszínére, ahol tarka hajú, túlsúlyos emberek egy táblába nyilakat dobálnak? Ha valaki 6-7 évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a december végi dartsvilágbajnokság nézettsége a kézi BL elődöntőivel vetekszik, nem hiszem el.
Erre még nem fáj a foga senkinek?
Mára ez is kurrens termékké vált, így biztos vagyok benne, hogy igen.
Csak azért kérdezem, mert az NFL-t, amit jó érzékkel szintén a Sport TV hozott el a magyar háztartásokba, nyáron elhappolta a legfiatalabb konkurens, az Arena4.
Nem az volt a legvidámabb nap, amikor megtudtuk.
Fájdalmasabb, mint a focik?
Igen, mert a nulláról építettünk fel egy Magyarországon szinte ismeretlen sportot. Sosem hittem volna, hogy a vasárnap esti élő bajnoki meccs után hétfőn, kedden országos téma lesz az NFL, némi túlzással úgy, mint gyermekkoromban, amikor szerda reggelente minden magyar arról beszélgetett, hogyan esett rá Baines kapitány lábára a főárbóc Az Onedin családban. Az NFL népszerűsége, tábora 15 év alatt exponenciálisan nőtt. De ez is csak egy üveggolyó.
Ráadásul azt a sportcsatornát, amely elvette a közvetítési jogot épp az a Borsány-Gyenes András jegyzi, aki a Sport 1 alapítója volt. A járt utat járja a járatlanért?
Nem hiszem, hogy ennek húsz év távlatából a személyen kívül lenne jelentősége. Van az úgy, hogy az üzleti észszerűség megálljt diktál. A tárgyalásnál elmentünk az üzleti racionalitás által meghatározott falig, de tovább nem. Utaltam már rá korábban, a mi mondásunk az, hogy nem lehet minden versenyt megnyerni. Ezért megint megpróbálunk felépíteni valamit.
Maradt még szűz sportág?
A baseball. Azzal még szintén nem próbálkozott senki.
Szerencsére számos olyan visszhangot hallunk, hogy vasárnap estére pont elege lesz az embereknek a fociból, ezért tök szívesen tanulnak valami újat, különösen, ha a stúdióban jó a társaság és átjön a remek hangulat.
Mire a legbüszkébb az elmúlt húsz évben?
Két dolgot említenék. Amikor a Magyar Rádióban kezdtem a pályát, hasonló csapatba csöppentem, mint Pep Guardiola Barcelonája: Török Laci, Molnár Dani, Vass István Zoltán, Novotny Zoli, Radnóti Laci. Ha ez nem lenne elég, a héten párszor még szembejött velünk a saját szobájából Szepesi Gyuri bácsi, aki akkoriban még bejárt dolgozni. Vele beszélgetni olyan volt, mintha Messivel foghatnál kezet minden áldott nap. Amikor elindult a Sport TV, arra gondoltunk, miért ne lehetne egy beszélgetős sorozata. Ebből lett a Szepesivel akkor és most. 2002-ben kezdtük, és majdnem 300 részt forgattunk belőle. Egybehangzó vélemény szerint fantasztikus interjúk készültek, amelyekben Szepesi elképesztő lelkesedésével a saját riporteri pályafutását hosszabbította meg majdnem tíz évvel. A mai napig adásba kerülnek egyes részei.
Mi a másik?
Abból a 15 főből, akikkel 2000-ben együtt elkezdtünk dolgozni, tízen még mindig a szerkesztőség tagjai. És ez a szám csak azokat takarja, akik tényleg az első naptól itt vannak. De ebben nincs benne Faragó Ricsi, aki, hiába ment el az NFL, nem hagyott el minket, de Méhes Gábor, Petur Andris sem, akik pár évvel később csatlakoztak. Olyan vagyunk, mint egy igazi sportcsalád, együtt sírunk, együtt nevetünk.
