Világsztár edző érkezik Siófokra, de oda minek?

A Siófok KC női kézilabda csapata kedden boldogan tette közhírré, hogy a norvég Tor Odvar Moen követi a dán nemzetiségű magyar szövetségi kapitány, Kim Rasmussen öccsét, Lars Rasmussent a siófoki kispadon.

Fodor János, a klub tulajdonos-ügyvezetője így nyilatkozott az új edző érkezésével kapcsolatban:

Tavaly nyáron elkezdtünk egy építkezési folyamatot, amit a következő szezontól az új edzővel fogunk folytatni. Véleményem szerint Tor Odvar Moen a legmagasabb szintet képviseli edzőként, az ő tudása és tapasztalata nagy lökést fog adni a klub számára. Boldogok és egyben nagyon büszkék vagyunk arra, hogy sikerült őt megszereznünk.

És valóban, Tor Odvar Moen nem is olyan rég, 2011-ben BL-t nyert a Larvikkal, ki ha nem ő virágoztatná fel a siófoki kézilabdát?

 Siófokon folyamatosan építkeznek

Kérdés persze, hogy lehet egy olyan kisvárosban stabilan az élsportra, ezen keresztül a lakosság szórakoztatására építeni, ahol kilenc hónapon át mindenki „alszik”, ahol jószerivel csak a nyár három hónapja, épp a bajnoki szünet alatt alatt kezd el pezsegni az élet? Nehezen.

Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy a Balaton partján soha nem volt tradíciója, sikerekben gazdag múltja az élsportnak. A kézilabdának sem. Focival is próbálkoztak magasabb szinten egy időben, de hiába; csak akkor volt néző, amikor augusztusban rendezték a Siófok-Fradit…

A kézilabda klub pár éve még a harmadik vonalban tengődött, majd a bajnoki cím megszerzésével 2007-ben feljutott az NBI/B-be. 2009-ben a szövetség felkérése (!) lett első osztályú a csapat. Azóta, meg kiváltképp a tao-törvény 2011-es bevezetése óta mernek nagyot álmodni.

2017-ben például a szövetség sportágfejlesztési programja több, mint három milliárd forintot hagyott jóvá, míg 2015-ben majd 1,2 milliárdot – csakhogy a nagyobb tételeket említsük –, továbbá olyan „piaci alapú támogatókkal” van tele a szponzorfal, mint a Peszter Építőipari és Kereskedelmi Kft., a Magyar Építő, a ZÁÉV, a Földgáz Szolgáltató Zrt. és a Szerencsjáték Zrt..

A számos építőipari cég és a szintén építési vállalkozó Fodor azonban úgy látszik csak a már elkészült Kiss Szilárd Kollégium, a Kiss Szilárd Sport-, munka és szivacskézilabda-csarnok és a félkész Kiss Szilárd Sportcsarnok felépítéséhez tud anyagi és szakmai segítséget nyújtani, a csapatépítéshez kevésbé.

Utóbbit ugyanis inkább a céltalannak tűnő pénzszórás jellemzi.

Siófokon például úgy váltogatják az edzőket, mint más az alsógatyát: kilenc év alatt a norvég sztáredző a kilencedik mestere a csapatnak. A jelek szerint se a magyar, se a külföldi „nem bírja sokáig a balatoni a klímát”.

Moennel állítólag hosszú távon számolnak, ami azért a fentiek tudatában legalábbis megkérdőjelezhető.

Siófokon csupán két ember stabil, Fodor János tulajdonos-ügyvezetőn kívül Kiss Szilárd szakmai igazgató. A csarnokokon kívül a 73 éves és még mindig aktív mesteredző nevét viseli az utánpótlás akadémia is, merthogy az is van már a Balaton partján.

Mindeközben az edzői népvándorlás mellett a 2017/18-as keret 14 játékosa közül nyolc légiós, ami szintén felvet egy-két kérdést:

Mi értelme az egésznek?

A választ Fodor János ügyvezető a klub honlapján adja meg. Csodálatos jövőképest fest. Úgy fogalmaz; 12 éve vállal szerepet a klubvezetésben és már a kezdetektől fogva határozott elképzelése van arról, hogy hova szeretnének eljutni. Úgy gondolja, az infrastruktúra – csarnok, kollégium, akadémia – felépítésével az út felénél járnak.

Ugyanakkor Rasmussen kinevezésénél három éves koncepciót emlegetett, amely végén el kellett volna érjék a hosszú távú céljukat, a magyar TOP3-at.

Ehhez képest az elmúlt években a felnőtt csapatra költött milliárdok csupán egy 2012-es bajnoki és egy 2014-es kupa bronzéremben öltöttek testet. Jelenleg sem jobb a helyzet, ötödik a Siófok KC, légiós had ide, vagy oda, nem sok sansza van a dobogóra.

Ehhez képest a meg, még inkább a magyar elitből kiszorítani kívánt Ferencváros – évek óta stabil BL-résztvevő – 20 fős keretében négy légiós van csupán. A zöldek inkább a a klubot jól ismerő magyar edzőben és a saját nevelésben bíznak; évről évre remek tehetségeket neveltek ki, köztük olyanokat, mint Háfra Noémi, Márton Gréta, Faluvégi Dorottya vagy Nagy Lívia, Bánfai Kíra.

Mindezek alapján úgy tűnik, Siófokon kilenc éve egyre növekvő mértékben öntik a pénzt a felnőtt csapatba, de hiába.

Pénzen sztáredzőt, sztárjátékost vásárolni lehet, de tradíciót, klubkultúrát, hosszú távú eredményességet nem. Jelentősen nagyobb pénzmozgás és végcél mellett pont ez tapasztalható futballban a PSG esetében is.

Így a „fodori álom” eredménye is csak Kiss Szilárd mesteredző halhatatlanná válásában, a nevét viselő épületekben ölthet egyelőre testet. Azok legalább ott maradnak a városban. Akár még a lakosság is használhatja tömegsport célokra. Ha lesz a jövőben stabil TOP3-as női kézilabda csapat Siófokon, ha nem.

Kiemelt kép: Kai-Otto Melau / Getty Images