Vasárnap eldőlt, hogy a 2018-as phjongcshangi téli olimpián a lehetséges legtöbb, tíz rövidpályás gyorskorcsolyázó képviseli majd Magyarországot. Ilyen arányú magyar részvétel a sportág 1992 óta íródó olimpiai történetében még nem fordult elő.
Vajon minek köszönhető, hogy egy olyan országban, amely adottságai, tradíciói miatt inkább a nyári ötkarikás játékokra helyezi a hangsúlyt, pont ebben a sportágban tudtuk megtörni az 1980 óta tartó téli olimpiai pontnélküliséget?
Mi is a rövidpályás gyorskorcsolya?
Maga a verseny nincs túlbonyolítva: minimum négy, maximum hat versenyző korcsolyázik egy ovális, 111,12 méter hosszú pályán. Mivel szabályozott pályaváltás nincs, a korisok szabadon mozoghatnak. Ennek köszönhetően mindenki az ideális íven, szűken próbál kanyarodni, valamint ilyenkor lehet jól előzni is. Ebből adódóan szinte minden kanyarban izgalmas szituáció alakul ki, gyorsan változnak a pillanatnyi helyezések, gyakoriak a tömeges esések is.
A 2002-es vancouveri olimpia döntőjében például az Ausztrál Steven Bradbury vagy húsz méterre az élbolytól lemaradva korcsolyázott. Már elkönyvelte az ötödik helyet, amikor az utolsó körben mind a négy riválisa összeütközött, ő pedig kényelmesen bekorcsolyázott a célba és olimpiai bajnok lett.
Short trackben mindkét nem versenyein három különböző táv létezik :
- 500 méter (4 és fél kör),
- 1000 méter (9 kör),
- 1500 méter (13 és fél kör),
míg váltóban a nők 3000 méteren, a férfiak 5000 méteren versenyeznek.
Magyar korisok a téli játékokon
Először az 1988-as Calgaryban rendezett téli olimpián tartottak rövidpályás gyorskorcsolya-versenyt, ám akkor még csak bemutató jelleggel. Négy évvel később, az albertville-i játékokon azonban már érmet is osztottak. A két magyar,
- Kun Bálint Tibor 1000 méteren 25., míg
- Kaszala Tamara 500 méteren 24. helyen végzett.
A nem túl előkelő pozíciók után két olimpia magyar versenyző nélkül telt, 2002-ben viszont már hatan képviselték hazánkat. Az első pontszerzésre a következő 2006-os játékokig kellett várni – pedig ebben az évben csak két-két kvótával rendelkeztünk – ekkor azonban a mai napig legjobb eredményeknek örülhettünk. A férfiak mezőnyében Knoch Viktor 1500 méteren ötödik, míg a nőknél Huszár Erika épphogy lemaradva a dobogóról negyedik lett.
Érdekesség, hogy 1980, Lake Placid (Regőczy Krisztina – Sallay András, jégtánc, ezüstérem) óta csak rövidpályás gyorskorcsolyázónk szerzett pontot téli olimpián,
Azóta ugyanis Liu Shaolin Sándor révén rendelkezünk világbajnokkal (2016, Szöul, 500 méter) és szintén általa több világkupa győzelemmel, legutóbb éppen Budapesten és a hétvégén Szöulban akasztottak aranyat a nyakába.
Ezért nem csodálkozunk azon, hogy a prognózissal is foglalkozó Gracenote Sports tanulmánya azt jósolta, hogy Sándor 500 méteren második, 1000 méteren pedig harmadik helyet szerez majd Phjongcshangban.
Amennyiben így történne, nemcsak az első short track érmet szerezné meg, hanem egyúttal a 2018-as lenne az első téli olimpia, amelyen több mint egy érmet szereznek a magyarok.
Minek köszönhető, hogy tényezők lettünk?
Kérdés, mi, vagy ki állhat a relatív gyors fejlődés hátterében? Tudásimport, a kínai edzők meghívása. Ázsiában ugyanis rendkívül népszerű a sportág, több ezren űzik. Ehhez képest a magyar versemyzők létszáma eltörpül. A kínai edzők így az ázsiai iskola alapjait adják át a növendékeknek, míg a hazai szakemberek az európai irányvonalat mutatják be.
Nincs még egy éve, hogy Jászapáti Petra mesélt erről oldalunknak. Esetében Bánhidi Ákos mellett Zhang Jingnek köszönhető a siker – nem győzte dicsérni a kínai hölgy szakértelmét.
Jing új technikai és taktikai elemeket tanít nekünk. Ő olyan apróságokat is észrevesz, amiket más nem. Új íveket mutatott nekünk, előzéstechnikában rengeteget fejlődtünk általa és az ideális felszerelés kiválasztásában is sok tanáccsal látott el minket.
A szakértelem és a kemény munka pedig meghozta gyümölcsét, Darázs István, a gyorskorcsolyázók ágazati sportigazgatója még februárban árulta el, hogy egy 18 éves program eredményeként tart ott a short track, ahol ma van. A magyar csapat tagjain pedig meg is látszik, hogy értő gonddal vigyáztak rájuk: Liu Shaolin Sándor 22 éves, testvére Liu Shaoang és a fent idézett Jászapáti Petra 19 esztendősek, vagyis lényegében a program születésük pillanatában indult és egész pályafutásukat befolysolta.
Érem nélkül is történelmi
Ahogyan a fentiekből is kiderül, nem egyszeri fellángolásról van szó a gyorskorcsolyázóknál. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a vasárnap véget érő világkupa-sorozat, amelyen mind a négy állomáson dobogóra állhatott magyar versenyző. Liu Shaolin Sándort már említettük – két aranyérmet és három ezüstérmet nyert –, de is két bronzéremmel vette ki a részét a sikerből.
Az egyéni érmeket csak remélni, kívánni tudjuk egyelőre, ellenben az már most biztos, hogy mindenképpen sporttörténeti olimpia lesz a phjongcshangi. Ugyanis
A legutóbbi világbajnokságon bronzérmet szerzett a férfiak négyese, még akkor is, ha csak az oroszok kizárása miatt. Itt sem tűnik tehát megvalósíthatatlan álomnak az éremszerzés.
Érem a cél a férfi és a női váltó számára is, de egyéniben is éremesélyes versenyzőink vannak
– mondta az olimpiával kapcsolatban Telegdi Attila, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) gyorsasági szakágának vezetője.
Mindezek okán érthető, hogy nagy várakozás előzi meg a február nyolcadikán rajtoló játékokat. Azt érdemes tudni, hogy Ázsiában imádják a sportágat, Szöulban is telt ház volt a világkupa versenyein, nem kétséges, hogy Phjongcshangban is óriási lesz a hangulat.
Az elmúlt évben elkényeztettek minket sportolóink váratlan eredményekkel, a teljesség igénye nélkül: Baji Balázs bronzérmet szerzett gátfutásban, Helebrandt Máté pedig hatodik helyen ért célba gyaloglásban az idei atlétikai világbajnokságon, Szatmári András pedig 27 éves átkot tört meg azzal, hogy kardvívásban egyéni világbajnok lett.
Miért ne folytatódhatna a sor a rövidpályás gyorskorcsolyával februárban?
