Feljutottatok. Leülepedett már?
Nehezen dolgoztam fel. Meghatározó, megható pillanat volt számomra. Tartottam egy háromnapos pihenőt, ami alatt tudtam foglalkozni más dolgokkal is, mint például a médiával. Lehiggadtam, átgondoltam a történteket. Többször is megnéztem a mérkőzéseinket, és boldog vagyok, hogy ilyen jól sült el minden.
Tizenegy szettet játszottál le három nap alatt, ami emberfeletti teljesítmény.
Fantasztikus közönség előtt teniszeztem, ami rengeteget jelentett. Pénteken majdnem négy órát töltöttem a pályán, másnap, a páros előtt szinte hulla voltam. Vasárnap a győzelem volt a tét, és valahogy az egész fájdalom és fáradtság elmúlt. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy nyernem kell.
Köves Gábor, a válogatott kapitánya azt nyilatkozta, hogy meg fogja könnyezni a videókat. Nálad is eltört a mécses?
Mikor be kellett mondanom a mikrofonba, hogy világcsoportban vagyunk, kicsit elcsuklott a hangom, a könnyem is kicsordult. Erre örökre emlékezni fogok, ötven év múlva is jó szívvel gondolok majd vissza a három nap eseményeire.
Az elmúlt néhány évben hatalmas hullámvölgyön mentetek keresztül. Téged kiraktak a csapatból, majd miután visszakerültél, kikaptatok Luxemburgtól. Idén bravúrt bravúrra halmoztatok, és az útnak még nincs vége. Minek tudható be, hogy eljutottatok idáig?
A válogatott rendkívül egységes, összetartunk, mindenben segítjük egymást. Kevesen hittek benne, hogy sikerülhet, de senki nem akadályozhatott meg bennünket a célunk elérésében, a szövetség pedig mindenben támogatott minket. Beérett a munka gyümölcse.
A Davis Kupa jellegzetessége, hogy a térfélcseréknél taktikai tanácsokat adhat a kapitány. Segített?
Nekem ez jelenti a legnagyobb pluszt. Bent ül velem a kapitány, a hátam mögött ott van négy-öt játékos, egy masszőr, és egy másik edző. A jelenlétük magabiztosságot ad, ami meg is látszott a pályán nyújtott teljesítményén.
Előfordult, hogy Köves Gábor próbált instrukciókat adni, de arra kérted, hogy most inkább ne?
Az első meccsen 2-0-ra vezettem, de visszajött az ellenfél. Döntő szett 3-3-nál inkább a saját edzőmre, Sávolt Attilára néztem ki és vele kommunikáltam.
És bejött. Mit találtatok ki?
Hogy minden egyes labdát üssek a pályára, minden pontot próbáljak megjátszani, mert Rublevnek előbb-utóbb úgyis lesz egy hullámvölgye. Lett is, ami a legjobbkor jött.
Az ATP-versenyeken tilos beszélgetni az edzőkkel. Ezt hogy hidaljátok át Sávolt Attilával?
Régóta dolgozunk már együtt, és olyan szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy gyakorlatilag tekintetből olvasunk. Mindig jó érzés kinézni rá a lelátóra, mert nyugalmat sugároz.
Tavasszal Belgiummal találkoztok, valószínűleg idegenben.
Jobban örültem volna, ha itthon játszunk, mert több esélyünk lett volna nyerni. Kaphattuk volna Ausztráliát is, ahová a szurkolóknak nehéz elutazni, Belgium viszont nincs messze, remélem sokan tartanak majd velünk. Ezzel együtt bármi megtörténhet, pláne, hogyha nem vállalja el a szereplést a topjátékosuk az Ausztrál Open után.
2010-ben szettveszteség nélkül nyertél junior Grand Slamet Wimbledonban, aztán kicsit kiengedtél. Azt mondtad egy korábbi interjúban, szükséged volt rá, hogy kicsit szórakozhass. Megbántad?
Pont jó, hogy így alakult. Valóban volt egy két-három hónapos kilengésem, de utána keményen elkezdtem dolgozni. Nem változtatott semmit a pályafutásom szempontjából, nem értem volna oda hamarabb az első százba.
Egy-egy buli még mindig belefér?
Ne csak rólam beszéljünk. Havonta egyszer-egyszer minden embernek ki kell engednie a gőzt, szüksége van rá, hogy elmenjen a barátaival szórakozni. 25 éves vagyok, szolidabban bulizom, mint anno.
Tavaly decemberben arról beszéltél, hogy 2017 vízválasztó év lesz. Az volt?
Úgy kezdtem a szezont, hogy semmilyen kiemelkedő eredményt nem tudtam felmutatni. Bár döntőkig sikerült eljutni, négy éve egyetlen Challenger-tornát sem nyertem, aztán májusban rögtön két trófeát is gyűjtöttem. Bíztam az áttörésben.
Babos Tímea is évekig küzdött vele, hogy rendszeresen a főtáblákon tudjon szerepelni. Frusztráló mindig a selejtezőkben küzdeni?
Sok teniszező pályafutása alakul úgy, hogy akár három-négy évig a száz körül tanyázik, aztán egyszer csak szárnyalni kezd. Ez mindenki életében máskor érkezik el, kellő tapasztalatot kell hozzá szerezni. Türelmesnek kell lenni és keményen dolgozni.
Miben találsz motivációt, ha a világranglista 382. áll a háló túloldalán?
Az elmúlt két évben ebben fejlődtem a legtöbbet, köszönhetően Sávolt Attilának. Olyan szintű a teniszem, amivel ezeket a játékosokat félerővel is meg tudom verni, de minden egyes mérkőzés előtt és közben látom, hová szeretnék eljutni.
Nagy a szakadék a top százon belüli és kívüli játékosok között?
Teniszileg egyáltalán nincs. A ranglista harmincadikjától a kétszázadikig mindenki ugyanolyan jó, mindenki ugyanolyan keményen üti meg a labdát és küzd meg a pontokért. Itt már inkább a mentális dolgok számítanak.
És anyagilag?
A legnagyobb pénz az első ötvenben van, de már az is jól elél, aki a legjobb kétszázban van.
Idén kétszer is edzettél már Roger Federerrel. Ők kerestek meg?
Hazajöttem egy versenyről, és reggel kilenckor csörgött a telefonom. Fel se akartam venni, pedig Federer edzője, Severin Lüthi hívott. Kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem hétfőtől Federerrel edzeni. Nem is gondolkodtam rajta, rávágtam, hogy persze, a következő géppel megyek.
Miért pont te?
Négy éve a londoni világbajnokságon is edzettem vele párszor. Szimpatikus lettem a számukra, és Attila is jól ismeri őt, hiszen játszottak is egymás ellen.
Felér egy meccsel az edzés vele?
Abszolút. Akár egy versenyt is feladtam volna érte, akkora élmény.
Ugyanolyan közvetlen, mint ahogy az a tévéképernyőkön keresztül átjön?
Simán leülne veled interjúzni, mint most például én. Mindenkivel barátságos, kedves. Volt, hogy ötszázan nézték az edzésünket, és bárki odajött, csevegett és közös fotót készített vele.
Mikről beszélgettetek?
Teniszes és hétköznapi dolgokról egyaránt. Ki hol versenyzett, hová megy legközelebb. Én mindent tudtam róla, úgyhogy inkább ő kérdezgetett. Az is érdekelte, hol nőttem fel.
Tartod a kapcsolatot rajta kívül mással is?
Dominic Thiem például nagyon jó barátom. Bármikor találkozunk egy versenyen, leülünk, megiszunk egy kávét, ebédelünk, és megbeszéljük, kinek hogy alakul az élete. Egyébként is nagyon jó a közösség.
Nincsenek szurkálódások?
Itt mindenki jóban van mindenkivel. Nem olyan, mint a női tenisz.
Az milyen?
Hallottam, hogy ott vannak problémák. Nem edzenek egymással és miegymás. Megy a rivalizálás.
Ha lehetne, mit választanál: hogy stabil top 50-es játékos legyél, vagy hogy legyőzd a wimbledoni centeren Federert?
Nehéz. Nagyon nehéz. Inkább a top 50, onnantól úgyis jönnek sorban a sikerek.
