A vasárnapi, ötven halálos áldozatot követelő orlandói mészárlás miatt gyászszünettel kezdődött a találkozó, és a klubok – az első szünetben – megemlékeztek a pénteken elhunyt Gordie Howe-ra is. A bemelegítés alatt a játékosok a legendás hokis 9-es számát viselték fejvédőiken.
Három nappal korábban a Pittsburgh már lezárhatta volna a sorozatot, azonban hazai jégen kikapott. Ezúttal a 9. percben emberelőnyben a vendégek jól járatták a korongot, és egy lövőcsel után a hátvéd Brian Dumoulin távolról volt eredményes. Továbbra is nagy volt az iram és sok az ütközés, majd a második harmad elején Martin Jones lábbal óriásit védett. A 27. percben Logan Couture – aki három nappal korábban három ponttal járult hozzá az idegenbeli sikerhez – az egyik védő, Justin Schultz takarásából egyenlített. Ám 1:19 perc múlva visszavette a vezetést a Penguins: Sidney Crosby kapu mögül visszatett korongját a támadáshoz felzárkózó hátvéd, Kris Letang éles szögből lőtte a kapuba, a pakk Jones botoskesztyűjét érintve pattant be.
Ez a gól döntött végül:
A harmadik harmadban kimaradt egy-egy emberelőny, ám a Sharks szempontjából vészesen fogyott az idő, miközben a rivális szenzációsan védekezett. Az 54. percben Phil Kessel kapáslövését bravúrral védte Jones, így meccsben maradtak a hazaiak. A hajrában Jones helyett mezőnyjátékos jött a jégre, ám Patric Hörnqvist góllal büntetett.
A döntő legjobbjának Sidney Crosbyt választották. A pittsburghi csapatkapitány szenzációsan játszott a hat meccs során, most a győztes gólnál jegyzett ugye gólpasszt. Igazi vezére volt csapatának, sok esetben már játékos-edzőként segítette övéit.
A Pingvinek kapusa, Matt Murray 15 győzelemmel beállította az újonc hálóőrök rájátszáscsúcsát. Patrick Roy (Montreal Canadiens) 1986-ban, Ron Hextall (Philadelphia Flyers) 1987-ben, Cam Ward (Carolina Hurricanes) 2006-ban ért el 15 sikert a playoffban, és ebből a négyesből csak Hextall nem nyert Stanley Kupát.
Ezelőtt az utolsó négy kiírásban mindig nyugati együttes nyerte a bajnokságot.
