A hagyományoknak megfelelően december 29-én, a németországi Obersdorfban megkezdődik a síugró Négysáncverseny. A sportolók számára nagyobb dicsőséget jelent a négy állomásból álló viadal megnyerése, mint az olimpiai bajnoki cím.
A verseny története
A II. világháború után a német versenyzők nem indulhattak nemzetközi versenyeken, így alternatív megoldásként megrendezték az újévi viadalt Garmisch-Partenkirchenben. Viszont itt is csak hazai ugrók versenyezhettek. A helyzet azok után változott, hogy a német szövetség újra felvételt nyert a FIS-be, 1949 jan. 1-jén újra nemzetközi mezőny részvételével rendezték meg a garmischi versenyt.
A Négysáncverseny alapító okiratát végül hosszas egyeztetés után 1952-ben Innsbruckban írták alá. Eredetileg három versenyből állt a sorozat, a partenkircheni újévi verseny mellett két osztrák helyszínen, Innsbruckban és Bischofshofenben indultak a turné résztvevői, de a németek panaszkodtak az osztrák túlsúly miatt, így került a német-osztrák határon fekvő Obersdorf a programba negyedik sáncként. Az első Négysáncverseny lett az utolsó, melyet nem két évben rendeztek, mert csak 1953 jan. 1-jén kezdődött el.
Lebonyolítás
A versenyek előtt egy nappal rendezik meg a kvalifikációt. A selejtezőből az első ötven versenyző jut tovább. A kvalifikációt egy kicsit bonyolítja, hogy a világkupa első tíz helyen álló ugrók (ők az úgynevezett prekvalis ugrók) automatikusan résztvevői a másnapi versenynek, függetlenül attól, hogy a selejtezőben ugrottak-e vagy sem.
A versenyen az első ötven alkot. Az ugrókat a kvalifikációban elért eredményük alapján párokba sorolják (1.-50., 2.-49. … stb. 24.-27., 25.-26.). Elsőként a 25.-26., míg utolsónak az 1.-50. páros ugrik. A párok tagjai közül a 25 jobbik jut tovább, kikhez társul az 5 legjobb ugrást elérő vesztes is, az ún. lucky looserek! Pontazonosság esetén a kisebb rajtszámú versenyző jut tovább. A második, döntő kör már hagyományos módon zajlik.
A verseny sajátossága, hogy akár egy viszonylag gyengébb ugrással is tovább lehet jutni, ugyanakkor ennél jóval nagyobbbal is ki lehet esni, ez nagyban függ az ellenfél produktumától. Amint már írtam, a prekvalis ugróknak nem kötelező a selejtező, így előfordulhat, hogy az első kör legvégén induló 1.-50. páros nem egy gyengébb és egy jobb ugró párharcát rejti, hanem két jó formában lévő versenyzőét! Ebben az esetben nagy valószínűséggel mindkét versenyző tovább lép a második körbe, az egyik egyenes ágon a párharcot megnyerve, a másik lucky looserként. A Négysáncverseny győzelmet a négy versenyen elért pontszámok összege határozza meg.
Esélyek
Az idei világkupa-sorozatban eddig hét versenyt rendeztek meg. A szezonnyitó klingenthali viadalon a norvég Daniel Andre Tande diadalmaskodott. Rukában a rossz időjárási körülmények miatt nem tudták megrendezni a versenyt. A sorozat a norvégiai Lillehammerben folytatódott, ahol a hazai szurkolók legnagyobb örömére Kenneth Gangnes egy második és egy első hellyel gazdagodott.
Nizhny Tagilban már fordult a kocka, Severin Freund szezonbeli második győzelmét aratta, majd három ezüstérem után a dobogó legfelső fokára is felállhatott a szlovén Peter Prevc. A fiatal síugró szárnyakat kapott a sikertől, ugyanis a Négysáncverseny előtti utolsó két akadályt is sikerrel vette Engelbergben.
A világkupát hét állomást követően a szlovén fiatalember vezeti, így a forma alapján ő tűnik a verseny legnagyobb esélyesének. Bár ezen a viadalon nem ritka a meglepetés, tavaly sem Stefan Kraft volt a favorit, ahogy két évvel korábban Thomas Diethart sem.
És akkor még nem beszéltünk Gregor Schilenzauerről. A kétszeres győztes rosszul kezdte a szezon, ezért inkább úgy döntött, hogy a Négysáncversenyig pihen. Lehet, ott akar nagyot dobbantani, a hatvanötödiken.
