Nehéz lenne nem észrevenni, hogy manapság mennyi pénz ömlik a sportba Magyarországon, kiváltképp az ún. látvány-csapatsportokba (labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, vízilabda, jégkorong). Ezzel még nem lenne semmi probléma, azonban a finanszírozás teljesen átláthatatlan, ez pedig kételyeket ébreszt az emberben.
A Transparency International munkatársa, Mucsi Gyula ennek apropóján végzett egy többhónapos kutatást, amelyben a magyar sportfinanszírozás korrupciós kockázatait vizsgálta, az ebből készült jelentést részletezte a csütörtöki sajtóeseményen. Elsősorban a TAO-pénzekre és a stadionépítésekre hegyezte ki a dolgot.
Nagy a titkolózás
A TAO-támogatási rendszer 2011 óta van érvényben, 2015 közepéig 204 milliárd forintot kaptak a látvány-csapatsportágak – ennyivel kevesebb az állami adóbevétel is. Ez a tetemes összeg átláthatatlanul folyt bele a sportba. Mivel céges magánadományként vannak kezelve, így sem a vállalatoknak, sem a sportkluboknak nem kell részletesen elszámolniuk a támogatásokkal, ám a korrupcióellenes nemzetközi szervezet szerint ezek valójában átirányított közpénzek.
Az állami ellenőrző intézmények jelentései közben nem nyilvánosak.
Problémát jelent továbbá, hogy a sportfejlesztési programok elbírálását nem hozzák nyilvánosságra, a jóváhagyó határozatok nem tartalmaznak elegendő indoklást és az elutasítások miértjéről sem tudunk meg semmit. A jóváhagyást is különböző időpontokban kapják meg az egyesületek, akik előbb, azok könnyebben találnak maguknak támogatót, azaz helyzeti előnybe kerülnek.
A foci mindent visz
A labdarúgás még a látványsportágak közül is kiemelkedik, az éves TAO-s pénzek 30-45 százaléka focira megy. Több mint 1100 egyesületről van szó, ám ebből 13 az, amely számottevő előnyben van, ők kapják meg a labdarúgásra szánt támogatások 28 százalékát. Még ezek között is a felcsúti Puskás Akadémia viszi a prímet, amely
A Felcsúton működő futballszervezetek majdnem annyit kapnak, mint a másik 12 kiváltságos klub összesen.
Ráadásul abban is hatalmas különbség van, hogy ki mennyit hív le a neki megítélt támogatásból. Míg például a felcsúti klub a 2014/15-ös szezonban a neki szánt 2 milliárd 250 millió forint száz százalékával élt, addig a Szeged a neki ítélt 1 milliárd 118 millió kevesebb mint három százalékával.
Veszélyes terület a stadionépítés
Épülnek-szépülnek a stadionok is sorjában, ám a TI rámutat, hogy ebben is komoly korrupciós kockázatok vannak, mivel a politikai és a gazdasági elit összefonódik. A felcsúti Pancho Arénát a helyi polgármester, Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó cégek építették, a Ferencváros stadionját pedig az Orbán Viktor “kötélbarátjához”, a Vidi-tulaj Garancsi Istvánhoz köthető Market Zrt.
A harmadosztályból az NB II-be feljutott Kisvárda stadionépítési támogatása 120 millió forintról közel egymilliárdra emelkedett, Európa Liga-selejtezőkre is alkalmas luxusstadion lett belőle. A 16 ezres város országgyűlési képviselője Seszták Miklós, az összeg pedig azután emelkedett meg, hogy nemzeti fejlesztési miniszter lett.
Mi lehet a megoldás?
Egy jó gondolatot visz el rossz irányba, hogy vannak olyanok, akik nem tudnak mértéket tartani
– mondta a helyzettel kapcsolatban Szabados Gábor sportközgazdász, aki szintén részt vett a Trasnparency International csütörtöki sajtóeseményén.
A TI ismételten csak az átláthatóságra hívta fel a figyelmet. A tanulmány szerint a támogatók kilétét nyilvánossá, a támogatási keretek megállapítását és az infrastruktúrafejlesztések odaítélését pedig világossá kellene tenni. Nem utolsó szempont az sem, hogy a sportot inkább piaci alapokra kellene helyezni, ám ebben megoszlott a jelenlévők véleménye: volt aki szerint van erre reális esély, míg mások úgy vélekedtek a kormány ebben is egyre nagyobb szerepet akar magára vállalni.
Az átláthatatlanság bemocskolja az alapvetően jó törekvéseket, ezért is rossz a jelenlegi helyzet
– így foglalható össze leginkább, miről is szólt a Trasnparency International kutatásának eredménye.