Azonban nem mindenki állja meg a helyét ebben a szerepben is. Hány olyan sztárról hallani, akik lépten-nyomon botrányokba keverednek, megcsalják, akár meg is ütik partnerüket, vagy egyszerűen csak minősíthetetlenül viselkednek rajongóikkal, kisgyerekekkel, felnőttekkel egyaránt…
Pedig a szülőknek is fontos, hogy gyermekük olyan idolt válasszon magának, aki a sporteredményeken túl más, emberi-erkölcsi értékeket is fel tud mutatni, és nem csak a kamerának, hanem a valóságban is. Íme egy lista – persze a teljesség igénye nélkül – azokról, akikre bátran mondhatjuk: rájuk fel lehet nézni!
Novak Djokovics (tenisz)
Nemrég az egész internetet bejárta a videó, amint a szerb teniszcsillag maga mellé ültette a Roland Garroson a napernyős fiút, elvette tőle az ernyőt, először a teniszütőjét, majd pedig egy üveg vizet adott a kezébe, és koccintott vele. Jó humorú, a versenytársaival is kedvelik, és szurkolók ezreit szórakoztatja azzal, ahogy ellenfeleit (intelligensen, nem sértően!) parodizálja – jófejségből jeles. Szerencsére már a mérkőzések közbeni színészkedésről is leszokott…
Lionel Messi (labdarúgás)
Klubhű, mintaférj- és apa, semmi balhé, hűhó. Az „argentin zsenit” pedig minden idők legnagyobb labdarúgójának tartják. Szinte mindent megnyert már, és számos rekordot mondhat magáénak. Zsinórban négy Aranylabdát hódítótt el, az európai aranycipő háromszor lett az övé. Klubcsapatával, a Barcelonával hatszor nyert spanyol bajnokságot, kétszer kupát, hatszor szuperkupát. Csak a válogatottal nem megy neki: 2005-ben az u20-as csapattal nyert ugyan utánpótlás vébét és 2012-ben az olimpiai bajnoki cím is összejött, a Copa America és a világbajnoki trófea azonban még hiányzik vitrinjéből. Mi csak a 2013-as Aranylabda átadáson viselt pöttyíös öltönyét nem ajánljuk senkinek…
Fotók: Europress Fotóügynökség/MTI
Chad Le Clos (úszás)
A mindössze 22 éves dél-afrikai sztár fiatal kora és sikerei ellenére két lábbal áll a földön. Szerényen és józanul, de kellő önbizolammal tekint magára és környezetére. A magyar közönségnek onnan lehet ismerős a neve, hogy Bizcó Bencével a 2010-es ifjusági olimpia óta együtt cseperednek. A londoni ötkarikás játékokon robbant be igazán a köztudatba: 200m pillangón legyőzte saját példaképét, a címvédő Michael Phelpst, majd a tavalyi világbajnokságon épp Cseh Lászlót megelőzve már 100 méteren sem talált legyőzőre. A rajongókkal barátságos, magától is odamegy beszélgetni, a legismertebb hozzá fűződő történet pedig az volt, amikor egy rajongója az olimpiáról hazaérkezve táblán kérte meg, hogy menjen el vele a szalagavatójára táncolni – Le Clos pedig elment. Tudatosan tartja a kapcsolatot szurkolóival, megőrizte emberközeliségét, és családjával, különösen édesapjával való szoros viszonyáról is híres. Reméljük, nem fog megváltozni.
Serena Williams (tenisz)
Az amerikai teniszezőnőt általában sok kritika éri, és valóban igen heves tud időnként lenni, de érdemes belehallgatni nyilatkozataiba… Nem csak a kifogást keresi, nem csak a bíró volt a hülye: ismeri az önkritikát, és tudja dicsérni az ellenfelet is.
Berki Krisztián (torna)
Természetesen magyar sportoló sem hiányzohat listánkról: olimpiai- és Európa-bajnok tornászunk nem csak sármos mosolyával és eredményeivel hívja fel magára a figyelmet. Ő is azok közé tartozik, akik az élsport mellett szerényen, botrányoktól mentesen élik életüket, és mindezt nem csak a kamerának teszik oda.
Alexander Dale Oen (úszás)
A világbajnok norvég úszó tragikusan épp a 2012-es debreceni világbajnokság és a londoni olimpia előtt hunyt el, teljesen váratlanul. A cápadressz korszak talán egyetlen olyan alakja, aki kimondta: nem vesz fel szuperdresszt, mert van, akinek nincs rá pénze, és nem lesznek egyenlőek a feltételek. Ezt hívják fair playnek! 2011-ben, Shanghaiban lett világbajnok 100m mellúszásban, és aranyérmét a néhány héttel korábbi Oslói mészárlás áldoazatainak, és a döbbenetből felocsúdni alig tudó honfitársainak ajánlotta. Az ott készült interjúinak üzenete mind az otthoniaknak szólt: van remény, nem szabad feladni! Halála előtt testvérével egy alapítvány létrehozásán dolgoztak, amely azóta meg is valósult: a The Dale Oen Experience hátrányos helyzetű gyermekeknek biztosít sportolási lehetőséget.
Aksel Lund Svindal (alpesi sí)
A szintén norvég olimpiai- és viágbajnok alpesi sízőt 2009-es amerikai Beever Creek-i bukása avatta igazi példaképpé. A versenyt megelőző edzésen alákapott a szél, és hatalmasat esett. Mentőhelikopterrel szállították kórházba, majd négy órás térdműtét következett, az biztos volt, hogy a szezonjának vége, de sokan azt sem csodálták volna, ha egész karrierjének annyi lett volna. Ő azonban a következő szezonban már ismét lécen állt, nem is akármilyen formában: Beever Creekben megnyerte a lesiklást és a Szuper G-t, óriás műlesiklásban pedig a bronzérmet hozta el… Milyen idegek kellenek ehhez?
Osváth Richárd (kerekesszékes vívás)
Paralimpiai bronzérmes, tavaly pedig a budapesti integrált világbajnokságon szerzett ezüstérmet, a teltházas Syma Csarnokban. Az erdélyi fiú története azonban meglehetősen kevesek számára ismert: ép sportolóként a vívás egyik nagy reménysége volt Romániában, ám még utánpótlás versenyzőként egy térdsérülést követően túl hamar tért vissza a pástra, ismét ráesett, majd be is gyulladt a lába, és úgy tűnt, többet nem lehet belőle sportoló. Először fodrászként a családi vállalkozást segítve próbált boldogulni, ebben azonban nem tudott kiteljesedni, végül Budapesten, kerekesszékes vívóként találta meg önmagát.
Maxim Trankov (páros műkorcsolya)
A jelenlegi páros műkorcsolya mezőny jelenlegi legjobb, friss olimpiai bajnok duójának férfi tagja nem kezdte egyszerűen karrierjét. A permi születésű sportolót 1999-ben, 15 évesen hívták meg Szentpétervárra edzeni, ahol a mostanra szintén szép karriert befutott Alexander Smirnovval együtt – pénz hiányában a korcoslyapályán, a lelátón vagy az edzői szobában aludt, ételre sem mindig futotta rendesen – bár szülei úgy tudták, hogy kollégiumban lakik. Másfél évvel később katonai laktanyára kerültek, ahol étkezésüket is segítették. Trankovnak végül három évébe telt, mire saját lakásba költözhetett. Azóta Tatiana Volosozharral az oldalán háromszoros Európa-bajnok lett, 2013-ban a világbajnoki arany is a nyakába került, a 2014-es szocsi téli olimpián pedig hazai közönség előtt nem csak a párosok mezőnyében, de csapatban is a dobogó tetejére állhatott.
Huszár Erika (rövidpályás gyorskorcsolya)
az egyetlen magyar Európa-bajnok gyorsasági görkorcsolyában, majd hazánk egyik legsiekresebb női rövidpályás gyorskorcsolyázója lett. Betonon saját bevallása szerint úgy lett siekres, hogy más, nagy nemzetek és klubok versenyzőit figyelve elleste technikájukat, figyelte milyen íven mennek rá a kanyarokra, és edzésen, versenyeken módszereiket utánozta, próbálgatta. Jégen visszavonulása előtt Heidum Bernadettel együtt a magyar női válogatott húzóemberei voltak, mára pedig lassan sikeredzővé válik Kanadában, ahol a rövidpályás gyorskorcsolya szinte nemzeti sportnak számít. A magyar válogatottal még mindig nagyon szoros a viszonya, a lányok pengéit gyakran ő hajlítja, tanácsért, biztatásért pedig az idei olimpia alatt is többen fordultak hozzá a csapatból. Nyárra hazatérve ellátogatott a szegedi görkorcsolya Európa-kupára, ahol csüngtek rajta a gyerekek: mindenki tudni szerette volna, hogy milyennek látja a tudását a tévéből is ismerős olimpikon.
