Fura egy figura az átlag magyar drukker. Mikor Nagy László, a nemzetközi kézilabdázás egyik legnagyobb alakja lemondta a válogatottságot és aztán hosszasan lebegtette, visszatér-e vagy a spanyol nemzeti csapat tagja lesz, szitokáradatok sora zúdult rá.
Kétségtelen, a kommunikációban nem volt túl erős Nagy, de ha valaki 12 éve tölt el ugyanabban a városban (történetesen Barcelonában), teljesen megváltozik a gondolkodásmódja, életminősége és helyzete, amit illik tiszteletben tartani. Végül aztán Laci hazatért, megbékéltek vele azok is, akik máglyára küldték volna. S mit ad ég, most az átlag drukker vészt jósol, Waterloo-t említ Nagy sérülése okán: nélküle nem leszünk képesek semmire, mondják – mindezt a dániai Európa-bajnokság előtti hetekben.
Mocsai Lajos szövetségi kapitány
Fotó: MTI
Nos, a helyzet az, hogy éppen ma, azaz január 1-jén született döntés arról, hogy a novemberi, Celje elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen sérülést szenvedő átlövő ott lehet-e Herningben, vagy sem. Nos, nem.
“Az MRI-vizsgálat kimutatta, hogy Nagy László térdénél, a sípcsontjának külső oldalán benyomat látható, ami egyfajta sípcsont-repedésnek felel meg” – mondta el dr. Erdélyi Gábor, a férfiválogatott orvosa a keziszovetseg.hu oldalnak. “Ez okozza fájdalmait is. A játékosnak két hétig pihentetnie kell lábát, emiatt az Európa-bajnokságon nem vehet részt. A pihenőn kívül további orvosi beavatkozásra nincs szükség.”
“Sajnos el kell fogadnunk a vizsgálat eredményét. Szerencsétlen helyzetbe kerültünk, hiszen a rásérülés veszélye miatt Nagy Lászlónak két hétig pihentetnie kell a lábát, így nem lehet ott velünk az Európa-bajnokságon. Szerencsésebb lett volna, ha a sérülés kikúrálása megtörténik, ami talán elérhető lett volna a decemberi bajnoki mérkőzéseken való részvételének mellőzésével” – hangsúlyozta Mocsai Lajos szövetségi kapitány. “Az egyetlen jó hír, hogy Nagy László további pályafutását nem veszélyezteti a sérülés. Mostantól kizárólag az Európa-bajnoki felkészülésre és a kontinensviadalon való részvételre koncentrálunk a keretben lévő játékosokkal. Az látszik, hogy a halálcsoportból való továbbjutás a korábbinál is nehezebbé vált számunkra, szükségünk lesz a játékosok pozitív hozzáállására és arra is, hogy a magyar csapat tagjai erőn felül teljesítsenek Dániában.”
Volt egyébként olyan torna és fontos válogatott meccs is a közelmúltban, amikor Nagy László nélkül is a tökéleteshez hasonlító játékot mutatott a magyar válogatott.
Ott van például a 2012-es, előző Európa-bajnokság. Az olimpia előtti tornán bravúrt bravúrra halmozott a magyar válogatott a csoportkörben, Nagy nélkül (mindjárt elmondjuk, mik is voltak ezek az eredmények). Ezért sem tartották fairnek, hogy aztán az addig vívódó játékost Mocsai Lajos kivitte a londoni olimpiára.
Az ötkarikás játékokon is akadt olyan sorsdöntő pillanat, amikor a már fáradó Nagy hibája után maradt el a győzelem, de az is igaz, és ezt sosem feledhetjük: a magyar válogatott egésze (legalábbis a kommunikáció így festett) kiállt a Barcelonából aztán az MKB-Veszprémhez igazoló játékos visszatérése mellett. Jelenléte fontos a csapatban.
S ha már 2012: akkor sem volt szerencséje a sorsoláskor a magyar válogatottnak az Eb-n, hiszen Oroszország, Spanyolország és a világbajnok Franciaország volt a mi csoportunkban. Az oroszok elleni 31-31-es döntetlen után jött a spanyolok elleni bravúr, a 24-24-es döntetlen, majd az ennél is nagyobb tett: a franciák 26-23-as legyőzése. Hatalmas élmény volt ez a magyar drukkerek és kézilabdabarátok számára, akik természetszerűleg lettek telhetetlenek ezután. A mieink második helyen jutottak a középdöntőbe.
Ott viszont már nem volt tündérmese: előbb Izland (21-27), majd Szlovénia (30-32) bizonyult jobbnak, az már csak szépségtapasz volt, hogy a horvátok ellen 24-24-et játszottunk. Kár érte, végül a 8. helyen zártunk.
Nehéz dolga lesz a srácoknak
Fotó: MTI
S most: megkaptuk a világbajnok spanyolokat, az olimpián hosszabbítás után, káprázatos élményt nyújtó mérkőzésen megvert Izlandot és a mindig roppant veszélyes norvégokat.
Ami a válogatott összetételét illeti: az előzetes bő keretet végignézve az a nagy kérdés, hogy Mocsai kapitány fiatalít-e élesben a dániai Eb-n, vagy továbbra is a rutinosabb játékosokra számít, az eredményességet szem előtt tartva. Az a tény, hogy Iváncsik Gergőt és Gulyás Pétert visszacsábította a válogatottba, az utóbbi eshetőséget igazolhatja, ugyanakkor a fiatalokban duzzad a bizonyítási vágy: elég csak Zdolik Bence eredményes játékára gondolni.
A londoni olimpia bronzmérkőzése után (kikaptunk a horvátoktól) a Sport24 kérdésére, miszerint jó úton halad-e a magyar kézilabdázás, Mocsai Lajos azt mondta, „a képzésen mindenképpen javítani kell, és ő tartaná magát a nemzeti kézilabda kialakításához, amely nagyban fektet a mentális képességfejlesztésre. Amíg a dánok, a norvégek a jóléti társadalomból, egy kényelmes élethelyzetből mennek el egy világversenyre, addig mi magyarok egy más környezetből, ennek ellensúlyozására törekedni kell a pszichológia és a nevelés során. Mocsai szerint ma már nem megfelelő az, hogy egy csapat védekezésben és támadásban ennyit cserél, így a magyar kézilabdának ehhez alkalmazkodnia kell, a védőket meg kell tanítani támadni, és fordítva.”
Nos, azóta elindult a Nemzeti Kézilabda Akadémia, természetesen annak gyümölcsét még nem Dániában arathatjuk le, ha lesz egyáltalán termés.
Dánia egyébként manapság a kézilabda egyik, ha nem a legnagyobb hatalma, az Eb címvédője, a tavalyi, spanyolországi világbajnokság nyolcaddöntőjében éppen minket vertek ki 28-26-os győzelmükkel. Női és férfi vonalon is parádéznak, és olybá tűnik, kevésbé a klubcsapatok sikereire koncentrálnak – sokkal inkább a válogatott eredményességére.
Ha továbbjutunk a csoportból, éppen a dánokat (is) kapjuk a középszakaszban. Van miért visszavágni nekik.
Mocsai Lajos a gyöngyösi, hétvégi felkészülési torna után jelöli ki az Eb-re utazó végleges keretet.
