Ha a világon bárhol szóba kerül Magyarország, akkor az emberek nagy része egyből sorolja azoknak a nagyságoknak a nevét, akik már beírták nevüket a nagy történelemkönyvbe. Így van ez a sportban is, ahol számos kiváló magyar sportoló és játékvezető nevét ismerhette meg a sportvilág és a nagyérdemű közönség.
A Japánban zajló röplabda-világkupa közönsége talán nem is tudja, hogy az éppen mérkőzést vezető, a világ egyik leghíresebb, legelismertebb játékvezetője Hóbor Béla. Eddig három olimpián vett részt. 2000-ben Sydney-ben és 2008-ban Pekingben olimpiai döntőt vezetett, 2004-ben az olasz-orosz férfielődöntőn bíráskodott, emellett pedig számos nemzetközi versenyen közreműködött.
Most sem pihenni ment Japánba, eddig az olasz-orosz, a brazil-amerikai és az amerikai-orosz mérkőzéseken irányított. A kiérkezésről, az ottani munkáról, a házigazdákról nyilatkozott egy kicsit másképp, egy kicsit bennfentesebben.
– Milyen volt a kiérkezés, mik voltak az első feladatok?
– A férfiak küzdelme előtt megérkezett mind a tizenhat játékvezető Nagoyába a világkupára. Egy kiadós éjszakai alvás után felkészítésen vettünk részt, melynek fontos része volt egy angol nyelvű teszt megírása. Délután pedig a csarnokban az Ellenőrző Bizottság tagjaival együtt elvégeztük a pályával kapcsolatos ellenőrzéseket, ami a többi közt a pálya lemérésétől, a labdák súlyra, nyomásra, kerületre való bemérésén keresztül, az eredményjelző és a hangosítás kontrolálásáig tartott. Ha mindez még nem volna elég, egy tüzetes orvosi ellenőrzésen is átestünk (BMI index /magasság- és a súlyarány/, szemészet, hallásvizsgálat, vérnyomásmérés).
Az orosz-olasz világkupa-mérkőzés:
– Ilyenkor mennyire sűrű a program?
– Feszített a tempó, de minden precízen, pontosan meg van szervezve. Először a kötelező protokollt kellett lepróbálnunk. Majd fiatalokból álló csapatoknak vezettünk néhány szettet, így az esetleges különbözőségeket is sikerült összefésülni. A gyakorlati foglalkozás után még aznap este elrepültünk Kagoshimába, hogy az ottani szervezőkkel is végigcsináljuk ugyanazt, amit az előző nap Nagoyában. Ezen túlmenően az esti technikai értekezleten véglegesítettük a mezszíneket, az edzések időpontjait, bemutatkoztak a csapatok vezetői és a játékvezetők is. Minden reggel játékvezetői értekezlet van, itt értékelik ki az előző napi mérkőzéseket, ellenőrzik az aznapi küldéseket, amit éjszaka az ajtó alatt csúsztatnak be a szobáinkba.
– Azért van idő pihenni, kikapcsolódni?
– Mi játékvezetők a mérkőzések helyszínétől körülbelül húszpercnyi távolságra vagyunk elszállásolva a Kagoshima Tokyu Hotelben, így biztosítva van mindenkinek a pihenés lehetősége. Általában itt étkezünk, de előfordul, hogy egy közeli kis vendéglőben vacsorázunk. Én ennek a híve vagyok, itt az igazi japán miliőben, igazi japán specialitásokat is ehetünk.
– Hallom, ahogy pestiesen mondják, zajlik az élet?
– Mire gondolsz?
– Az uszodára.
– Igen, most hallottam ezt a történetet. Tegnap a játékosok közül néhányan lementek az szálloda uszodájába kisebb riadalmat keltve. A japánok amint meglátták a kétméteres, száz kilós, kitetovált embereket hanyatt- homlok menekültek, ugyanis ez itt nem divat, csak a japán maffia tagjai használnak tetoválást. Végül megnyugodtak a kedélyek, miután megtudták kikről van szó.
