Brit kutatók kísérleteikben úgy találták, hogy azok a küzdelmek, amikor bekötötték az egyik játékos szemét, a véletlenszerűnél jóval többször végződtek döntetlennel. A szerzők szerint a viselkedésünkbe épült közösségi szempontokat érdemes lenne figyelembe venni a gazdaságban és a játékelméletben is – írja a BBC internetes oldala.
A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban közzétett kutatás alapja az az elmélet volt, hogy az emberek hajlamosak másolni egymás viselkedését és gesztusait, ez az “automatikus utánzás”.
“Sokan megmutatták, hogy az automatikus utánzás automatikus abban az értelemben, hogy tudattalan. Azt azonban senki sem vizsgálta, hogy milyen mértékben lehet gátolni működését” – magyarázta Richard Cook kutatásvezető, a University College London munkatársa.
Egy videó a 2003-as világbajnokságról:
Cook és csoportja a kő-papír-olló elnevezésű játékot választotta a jelenség vizsgálatára, amelyben csak úgy nyerhet valaki, ha a társától eltérő jelet választ felmutatásra. Az egyik változatban mindkét játékos “vakon” mutatta fel a jelet, a másikban pedig csak az egyik játékos. Egy körben kilenc felmutatás volt, összesen húsz körrel.
Normál esetben a játékban egy a háromhoz esélye van a “kő”, a “papír” vagy az “olló” jelek együttes (azonos) felmutatásának. A teljesen vakon lefolytatott játékban éppen ez is lett az eredmény: 33,3 százalékban végződött döntetlennel. Amikor csak az egyik játékos szeme volt bekötve, a döntetlenek aránya 36,3 százalékra emelkedett, ami statisztikailag jelentős különbségnek számít.
A későbbiekben elemezték a “látó” játékosok reakcióidejét is. Kiderült, hogy amikor a vakon játszó ellenfél kissé korábban mutatta fel a “kő” vagy az “olló” jelet, akkor a látó nagyobb eséllyel mutatta ugyanazt. Cook szerint ez az automatikus utánzásnak tudható be, az ember még akkor is nehezen áll ellen a másolás kondicionált válaszának, amikor érdeke másként kívánná.
