Szabó Tímea képviselőnő kedden megsértette Orbán Viktort a Parlamentben. Gondolom, nem csupán azzal, hogy nyilvánosan kérdést intézett hozzá a Hableány tragédiája kapcsán, hanem, csak úgy a felháborodott jelenlétével is.
Szimbolikus jelenet zajlott pár perc erejéig. Egy bátor nő az önálló véleményt felmutatni képtelen, a főnök elismerő félmosolyáért tapsikoló férfi képviselők tömegével, meg a pulpituson ülő Latorcai levezető elnökkel szemben szélmalomharcolt:
Egyrészt számonkérte, miért nem rótta le a kegyeletét kellő tisztességgel, kellő időben a hajóbaleset áldozatai felé, másrészt kitért a nyomozás hiányosságaira. Megkérdezte, Orbán miért falaz a lányának, Ráhelnek és Rogán Antalnak, akik szerinte anyagilag érdekeltek a dunai hajózás káoszában, s ily módon közvetve felelősek lehetnek huszonnyolc ember haláláért. A képviselőnő tajtékzott, miközben balján lent egy pacalgőzös fideszes méltatlankodott.
Pedig a kérdések nem voltak épp megalapozatlanok, hiszen ma – miután a Hableány roncsait kiemelték, s a Margit hídról a gyászlobogókat eltüntették – már tudjuk, hogy nem egy hétköznapi turisztikai bizniszben történt véletlen balesettel van dolgunk. Az eset kapcsán került nyilvánosságra, hogy a katasztrófát okozó Viking Sigyn nevű hajó svájci tulajdonosa közös céget visz a magyar állammal, e vállalkozás a kikötők üzemeltetésével is kaszál, így érdekelt a dunai hajóforgalom maximalizálásában. A cégnek az állam monopoljogot biztosított és az obskurus svájci cégtársnak átengedte a profit felét, amit a 24.hu cikke szerint baljós módon épp a tragédia előtt vett fel.
A Vikingnek jutott némi kegy a baleset után is, hiszen a kapitány tizenötmillió forint óvadék ellenében szabadlábon védekezik, a hajóját pedig közvetlenül a tragédia után kiengedték az országból, ami lehetővé tehette a bizonyítékok eltüntetését.
Hogyan is válaszolhatott volna?! Ő meg az őszinte válaszok viszonya olyan, mint az anyagé és az antianyagé, ha találkoznának, mindkettő megsemmisülne azonnal. Így marad a hárítás, a propaganda meg a jól bevált fordulat, hogy azzal vádolja meg kérdezőjét, amit ő maga művel épp: ízléstelenséggel és kegyeletsértéssel.
Idézzük Orbánnak a tragédia ügyében tett egyetlen úgymond nyilatkozatát:
Sokat gondolkodtam azon, miért rázta meg ennyire az országot a tragédia, és arra jutottam, hogy talán azért, mert az áldozatok a vendégeink voltak, a magyar pedig vendégszerető nép, és most azt látjuk, elveszítettük a vendégeinket, ezért a gyász.
Hát, a gyász kicsit bonyolultabb dolog ennél.
Az emberek zöme képes érdek nélkül is együttérezni. Például azok a budapestiek, akik naponta jártak el a helyszín mellett, és sokuk virágot, mécsest helyezett el a rakparton; apák, anyák, nagyszülők országszerte, köztük alighanem a miniszterelnök által meg sem említett magyar áldozatok hozzátartozói.
Orbán tudtommal nyilvánosan nem mondott köszönetet az osztrák, a cseh, a koreai segítőknek, akik a korszerű mentőeszközöket biztosították, s a szlovákoknak sem, akik apasztották a Dunát, míg Győrből az úszódaru eljutott Budapestig.
A miniszterelnök az elmúlt két hétben semmiféle együttérző hivatalos gesztust nem tett az áldozatok és a hozzátartozóik felé. Nem ment a helyszínre, nem tűzetett fekete zászlót budavári lakosztálya erkélyére, nem beszélt a hősökről az elrabolt médiájában.
Szerencsére másoknak voltak megrendítő tetteik, gesztusaik.
- A Hullám nevű hajó huszonhat éves kapitánya, Raub Emőke nem fogadta el a két ember élete megmentéséért neki kínált oklevelet, arra hivatkozva, hogy csak a kötelességét teljesítette.
- A Hableány kapitányának lánya naponta többször ment el munkába a hajóroncs felett a hídon, tudva, hogy az édesapja holtteste ott hever valahol a mélyben.
- A búvárok végezték emberfeletti munkájukat, volt köztük, aki annyira kimerült az erős sodrásban, hogy a megtalált áldozatot átölelve pihenni kényszerült odalent.
Szóval sokat látott a vén Duna e két hét alatt.
Kiemelt kép: Mohos Mártin /24.hu
