Karafiáth: Hű és há, OV milyen jó fej már

„Magyarország én vagyok” – kiabálta egy totál részeg barátom egy rosszkedvű „eredményhirdető” bulin, a kétharmad sokkja után, a Vezért parodizálva.

Viccelt. Mindenki nevetett.

A héten pulpitusról hangzott el ugyanez az üzenet, tök komolyan, kétórányi kormányszóvivői tájékoztatóba csomagolva, és senki nem nevetett.

A fellépésből világosan kiderült, hogy a kormány is Orbán és az ország is Orbán.

És hogy a stáb mindent megtesz annak érdekében, hogy ezt az üzenetet minden magyar fejébe bevésse. És tudjuk: amit sokat sulykolnak, az bevésődik.

Hetven percig bírtam cérnával, annyit sem kellett volna. Mert csak látszólag volt ez sajtótájékoztató, sokkal inkább színpadi alakítás a hívek felé. Ugyanazt kaptuk, mint eddig is: egy szegény, a világ ellen az ő népéért küzdő miniszterelnököt, aki partizánmód harcol, de még a saját népe egy része is csak harapja, gáncsolja.

Elsősorban persze a sajtó, melynek nem fideszes tagjai, a rohadékok, nem kérdeznek, hanem hergelnek.

Épp ezért veszniük kell!

Utóbbi persze nem mondatott ki. De azzal, hogy OV még mindig liberális médiatúlsúlyról beszél, és panaszkodik, hogy minden áldott nap ellenszélben kénytelen dolgozni, meg hogy az eseményre helyhiányra hivatkozva mások mellett nem mehetett be a Magyar Hang és a Klubrádió, viszont a teljes lakájmédia ott feszített, a szándék egyértelmű.

Orbán szemében a nem fideszes sajtó hazudik, kártékony, a haza vesztére tör, már csak azzal is, hogy őt magát ekézi.

Legyen világos: aki Orbánt bántja, az a hazát bántja. Plusz hazudik. Aki a miniszterelnöknek nem tetsző kérdést tesz fel: az is hazudik. Aki vitatkozik vele: igen, hazudik.

Szánjunk pár sort OV mimikájára is. A profi megszólalásokon és fegyelmezett tartáson, a tanult és ügyesen alkalmazott mozdulatokon néha mindenkinél, még a miniszterelnöknél is átveszi az irányítást az ösztön. Nem nagy dolgokban nyilvánul ez meg, hiszen gyakorlott emberrel van dolgunk.

Amikor például arról beszélt, hogy a korrupcióval kapcsolatban nulla tolerancia érvényes, befigyelt egy árulkodó, a tudat mélyéről támadó félmosoly. Értsd: ilyen ordas hazugság még az edzett szereplőnek is sok.

Pedig a felvetések zömére láthatóan előre eltervezett válasz érkezett. Érthetően, hiszen kedves vezetőnk ezer éve nem vitázott és nem válaszolt nem fideszes kérdésekre.

Ráadásul visszakérdezésre alig volt mód, így a kényes témák (lásd Mészáros Lőrinc gazdagodása, Elios-ügy, satöbbi) elhessegethetőek voltak. Mindenre elég az előre bebiflázott, eddig is mantárzott hivatalos igazság, se valódi szembesítésre, se keresztkérdésekre nincs idő.

Viszont immár elmondhatják, hogy a sajtó végre „be lett engedve”, hű és há, OV milyen jó fej már.

Miközben normális országban egy miniszterelnöknek kutya kötelessége lenne a választások előtt kiállni jelölti vitára, időnként interjút adni.

S hopp, ennyi volt, a nyuszi visszabújik a kalapba, egyszer volt Budán kutyavásár, elmúlt a gyereknap, az ellenzéki sajtónak jó időre coki. És mindez kegyként tálalva.

Persze, akiknek ez az egész szólt, vagyis a rajongók lelkesek, már utalnak is a kampányra.

Az egész szétlopott, széthazudott jövőnkkel kapcsolatban ideje feladnunk minden illúziónkat.

Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu