Tényleg nem tudom elképzelni, miként lehet úgy igazán mélyen hinni ebben a nemzetben, ragaszkodni a három színben összekapaszkodó sorsközösséghez, ha nem háborít fel, hogy a hazámban párhuzamosan a következő két esemény történik.
- Lapunk cikkéből kiderül, hogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó egerszalóki Saliris Resort Hotel nem vállalta, hogy beutalóval, a társadalombiztosítás támogatásával érkező beteg embereket fogadja.
- Elítélték az első hajléktalant hajléktalanságért: húszezer forintot kell fizetnie egy gödöllői férfinak, mert rajtakapták a rendőrök, hogy nincs otthona.
Mert nyilván ilyen helynek képzeljük el a hazánkat. Olyannak, ahol a nemzet szégyenére az ország két leggazdagabb emberének egyike lehet a miniszterelnök barátja, felcsúti cimborája úgy, hogy soha az életében nem talált ki semmit, nem mutatott innovációt, nem kockáztatott, nem adott fel mindent az álmaiért, nem kellett példát mutatnia, tehetségesebbnek, okosabbnak, bátrabbnak lennie a többieknél. Merthogy úgy lett dollármilliárdos, hogy a Fidesz elfoglalta az államot, majd hatalmon összekészített egy felfoghatatlan méretű magánvagyont Mészáros Lőrincnek.
Mondom, Mészáros Lőrincnek, semmiképpen nem Orbán Viktornak.
Ennél jobban megalázni a nemzeti gondolatot összességében nem lehet.
Azért senkit, mert egy valaki nem adja a nevét ahhoz a példátlan merénylethez, amit a vagyona összepakolása, azaz a közösségtől való elvétele jelent.
Azt már mondtam, hogy nincs annál lesújtóbb, hogy közülünk a legvagyonosabb olyasvalaki, aki nyilvánvalóan nem tudja, milyen cégei vannak, nincs fogalma vállalkozásai stratégiájáról, történetéről, döntéseiről, víziója meg… Komolyan felfoghatatlan, hogy nem háborít fel mindenkit, hogy a legnagyobb vagyon tulajdonosa nem mehet be nemhogy legjobb egyetemeinkre, hogy nemzedékeket inspiráljon gondolataival, álmaival, erejével, szenvedélyével, de random iskola nyolcadik béjébe sem, mert
Ennek az egésznek a legfájdalmasabb tanmeséje az egerszalóki szálloda története. Azok után, hogy közpénzből kitömik az embert, az érdekeltségébe tartozó hotelban nem fogadják a tb-s betegeket.
Nem, ez nem kötelező. Csak lehet. De éppen ez mutatja, ki az a Mészáros Lőrinc, meg mi az a jelenség és hatalom, amelynek kabalamackója lett. Hiszen ebben a konkrét projektben az állam bukott vagy nyolcmilliárdot, Mészáros hozzájuthatott az államtól a komplexumhoz valamivel több mint kétmilliárdért. Nagyjából az államból, azaz sokmilliónyi magyarból lett dollármilliárdos, hogy aztán még annyi gesztust se tegyen, hogy a betegeket beengedi. Nyilván rontanák a bizniszt, és
Mármost, ha nem lenne elég, hogy élőben nézzük azt, ahogy Magyarországot odaadják az egyetlen év alatt 99 céget szerző Mészáros Lőrincnek, közben figyelemmel követhetjük, hogy embereket büntetnek meg azért, mert nincs otthonuk.
A legkiszolgáltatottabb magyarokat kapják el a rendőrök, példás gyorsasággal kiderítik, hogy nincs otthonuk, és máris fizethetnek azok, akik a kenyérért sem tudnak. Komplett kormánypárt és megmondócsapat szurkol azért, hogy végre sikerüljön rendet vágni a legvédtelenebbek között, mert újabban ilyen a nemzet bátorsága. Megrendítő nézni, ahogyan a Móricz Zsigmond téren a környéken lakók állnak a három autóval érkező rendőrök elé, és próbálnak érvelni, hogy ne vigyék el a nincstelent. Felfoghatatlan hallani, hogy Gémesi György, Gödöllő polgármestere azt mondja, ne adjanak ennivalót a hajléktalanoknak.
Nekem úgy rémlett, hogy 1848-ban, 1956-ban, a mindennek rongyoltak neki a magyarok, amikor szabadságot kerestek, mára oda jutottunk, hogy a hatalom nyomorult és feltétlen szolgálatát elnevezik lázadásnak, miként azt is, hogy nincsteleneket vegzálnak.
Mert itt elítélnek, ha nincs otthonod, de esélyes vagy középkeresztre, ha komplett ipari szektort vittél haza, adót csaltál vagy elvégezted a Rogán Antal Szabadegyetemet, amelyen tanítják, hogyan kell olyan letelepedésikötvényes konstrukciót kitalálni, amelyen offshore cégek tízmilliárdokat keresnek, a magyar emberek tízmilliárdokat buknak, miközben nemzetbiztonsági kockázatot jelentő EU-n kívüli gazdasági bevándorlók vásárolják be magukat az országba.
Tényleg nem tudok annál szomorúbbat felrajzolni, minthogy itt az elit megbecsült tagja az a Mészáros, aki ezzel minden magyarnak megüzeni, nem kell merni, tenni, hinni, tudni, akarni, csak a miniszterelnökkel bratyizni, aztán lehet menni magánrepülőzni.
Én komolyan gondoltam, hogy maximum az agyakat lehet átmosni, a szíveket sohasem. De aki a Mészáros-világ közepén is képes részvétlen lenni a legvédtelenebbekkel, annak talán mégis át lehetett mosni a szívét.
Az persze csak a jellem roncsolódása, ha valaki eljut eddig. Az viszont már a politikai közösségé, ha az ország jut el eddig. Márpedig aki majd évtizede nézi ennek a hatalomnak a dúlását, s közben látja a hajléktalanok bírósági tárgyalásait, az tudja:
Márpedig ez az ország most papíron Mészáros Lőrincé.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
