Az álhír, ami meg sem jelent

Jól figyeljen mindenki, mert kacifántos lesz! Tegnap este megjelent egy hír a Magyar Idők oldalán, ami arról szól, hogy megjelent egy hír a Hvg.hu-n, ami arról szól, hogy nem jelent meg egy hír. De szerintük a Hvg.hu valójában azért írta meg, hogy nem jelent meg, hogy ezen keresztül úgy csináljon, mintha megjelent volna. Na, ez a hír egy Pesti Srácok cikkre épül, amely arról szól, hogy a 24.hu (ezek mi vagyunk) hírt és közokiratot hamisított, mondván – utalván – legyártottunk, legyártattunk egy kamu NAV-dokumentumot, hogy ezzel ássuk alá Jelen Tamás, a Fidesz-KDNP zuglói országgyűlési képviselőjelöltjének jó hírnevét.

Előző nap a Magyar Idők és rá hivatkozva a Pesti Srácok egy másik ügyben is foglalkozott velünk: egy másik fideszes politikussal, Szatmáry Kristóffal, a kormánypárt XVI. kerületi országgyűlési képviselőjével kapcsolatos nyomozás ügyében állították, hogy hírt hamisítottunk, mivel szerintük azt állítjuk, hogy az ügyészség azt állítja, hogy a nevezett úriember bűncselekményt követett el, miközben pedig a valóság az, hogy az ügyészség állítja, hogy nem tett ilyet. Mondtam, hogy nem egyszerű.

Mi a közös ebben a két álhírügyben?

Például az, hogy mindkettő kuriózum az elmúlt évek álhírekben oly gazdag történetében, ugyanis mindkét esetben arról van szó, hogy úgy vádolnak bennünket álhírgyártással, hogy nem születtek hírek.

Nem azért nem linkelem ide a két lap által kifogásolt, hamissággal vádolt írásunkat, mert szégyellném, hanem azért, mert nem léteznek, soha nem is léteztek. Ez elég fontos szemantikai és egyszersmind ontológiai körülmény, ugyanis mindeddig úgy gondoltam, hogy fogalmilag elképzelhetetlen az álhírgyártás úgy, hogy ne keletkezzen híranyag. A Magyar Idők és a Pesti Srácok  szerint, úgy tűnik, ez nem így van.

Legújabb kori médiatörténetünk egészen új fázisába érkeztünk. Eddig is szokás volt, hogy magukat különböző oldalon látó médiatermékek gyalázzák egymást és vádaskodjanak. De úgy zajlott, hogy megjelent, befejezett, a készítők által késznek gondolt újságcikkekkel, állításokkal kapcsolatban fogalmaztak meg a felek olykor nagyon súlyos véleményt.

Az példátlan, hogy újságírói kérdésfeltevések, el nem készült, ebből fakadóan semmilyen, a megjelent cikkekkel kapcsolatos megszokott elvárási rend szerint nem értékelhető anyagok képezik vizsgálat tárgyát.

Egy újságcikk készítése sokszor hosszú és komplex feladat. Az újságíró megismeri a történetet, forrásokkal beszél, iratokat néz át, kérdéseket tesz fel, aztán ír, egyeztet az alannyal a nyilatkozatokról, a szerkesztő szerkeszt, és mindezek után a kész anyag az, ami a nyilvánosságra tartozik.

Nem véletlen, hogy általában a közönség nem az olvasópróbára, hanem az előadásra hivatalos a színházban, hogy a félig kész bevásárlóközpontba csak az építőmunkásoknak van szabad bejárása és nem a vásárlóknak, vagy ahogy az orvossal sem vesznek össze a hozzátartozók a vakbélműtét közben a műtőbe rohanva, hogy mi ez a sok vér itt és miért turkál az anyuka hasában.

A fenti esetekben a Magyar Idők és a Pesti Srácok állításként, tényfabrikálásként, manipulációként hivatkozik közszereplők számára, közérdekű ügyekben feltett újságírói kérdésekre (olykor azok tartalmát is félreértelmezve). A kérdezés az újságíró alapvető feladata, ha ezt nem teheti meg, akkor nem tudja elvégezni a munkáját. Birtokunkba került egy dokumentum, amelynek hitelességével kapcsolatban magunknak is kétségeink voltak. Nem publikáltuk a dokumentumot, hanem megkíséreltük ellenőrizni a valódiságát – pontosan emiatt tettünk fel kérdéseket minden érintettnek.

He ezt nem lehet csinálni, vége a világnak. Ha egy médium ezt szándékosan nem érti és tudatosan félremagyarázza, az nem pusztán az újságírás arcon köpése, de színtiszta cinizmus és aljasság is. És persze, nem mellesleg, álhírgyártás. 

Csak, hogy az ördögi kör bezáruljon.

(Mi most untuk ezt meg. Úgy szakmailag, mint emberileg. A bíróságon folytatjuk.)

Kép: Thinkstock