Tisztelt Fazekas Sándor miniszter úr!
Nagy érdeklődéssel hallgattam előadásának azt az internetre felkerült részletét, melyben a magyar gasztronómiát fenyegető migrációs hullám veszélyeiről értekezett a rovarfogyasztás vonatkozásában. Fontos figyelmeztetnünk honfitársainkat a közelgő veszélyre, hadd tudják meg a magyarok Csíkszeredától Pozsonyon át Buenos Aires-ig, mi készül itt.
Bízom benne, hogy mi, magyarok, közös erővel megvédjük flóránkat és faunánkat, és megakadályozzuk, hogy a migránsok elvegyék a magyar pókok munkáját. Ahonnan én jövök, ahol magyar sertéshúson istennek hála szerencsésen és egészségben felcseperedtem, úgy mondanánk, akar a rosseb rovarokat enni. És akkor finoman fogalmaztam. Mondjuk ki kerek perec: nem eszünk rovarokat. Rovarokat a pókok esznek. Ha a migráns rovart akar, maradjon otthon vagy menjen a kurva anyjába. Ide be ne tegye a lábát, itt nem lesz rovarevés, se nyersen, se olajban kisütve.
De nem ezért írok most önnek, hanem hogy figyelmeztessem a migránsáradat egy ön által talán kevésbé ismert veszélyére. Van Afrikában, Eritrea és Dzsibuti között egy apró kis városállam, Banga Fatva. Ebben az országban az emberek földművelésügyi minisztereket esznek.
Kérem a tisztelt miniszter urat, legyen nagyon óvatos, még a szokottabbnál is óvatosabb. Ha banga fatva-i embert lát, ne próbáljon hősködni, fusson amerre lát, vagy hívjon segítséget. Szeretném, ha tudná, mi itt a faluban bármikor szívesen vendégül látjuk, ha bujkálni kényszerül vagy nincs hová mennie. Feleségem, Lu-Chu fantasztikusan főz, a lisztkukaccal töltött szemölcsevő szöcskéje például egészen káprázatos.
Kiemelt kép: Szigetváry Zsolt / MTI
