Poszt ITT

Nagy Bandó András: én tudom, mi az, hogy melózni kell szombaton és vasárnap is

Nagy Bandó András
Nagy Bandó András

2016. 04. 13. 17:30

Korábban a témában:

Ez a jegyzet kissé személyes lesz, nem lesz benne Orbán, úgyhogy azok a kommentelők, akik csak emiatt esnek neki, inkább hagyják ki. „Gyűlölet” persze lesz benne, azt nem hagyhatom ki, sugározni fog, még pár sor, és már látható és érezhető is lesz.

A Nyitás a zemberek felé című írásom kommentjeibe beleolvastam, és megakadt a szemem Erdős Péter sorain:

Bandó, fogadjunk, hogy maga életedben nem dolgozott még reggel 6 és este 10 között Vasárnap a tescóban vagy egy plázában?!! Ajánlom, hogy mielőtt ilyen cikket “büfög” próbálja ki és utánna mondjon bármit is és ne csak a gyűlölet sugározzon minden cikkében

(Na, ez volt föntebb a gyűlölet, meg a sugárzás.)

És most akkor büfögök pár sort, ha már E. P. semmit sem tud a régmúltamról. (Életrajzom cserépdarabjai jönnek, viszonylag tömören.)

1962-ben kezdtem a technikumot, 15 évesen, ekkorra már túl voltam néhány vagon szén lapátolásán, szegénységünk egyengetéséért srácként vállaltam, középiskolásként folytattam, akkor már nemcsak raktárba be, hanem vagonból ki, szombaton és vasárnap is.

1966-ban, az érettségi után a technikusi oklevelemre fittyet hányva azonnal kőművesként kezdtem dolgozni, mert meg akartam tanulni a szakmát. 5 forint 20 fillér volt az órabérem, 1050 forintot kerestem havonta. Mellette szombaton és vasárnap egy maszeknál voltam segédmunkás, 6 forintos órabérért.

Fotó: Fortepán Fotóarchívum
Fotó: Fortepán Fotóarchívum

A katonaság után 1970-től egy évig voltam műszaki rajzoló, havi 1600-ért. Föladtam, mert megházasodtam, és ez így már kevés volt. Balástyán vállaltam kőművesmunkát a téesznél, havi 3000 forintért. Szombaton és vasárnap maszekoltam, a két nap hozott 1000 forintot.

Kaptam egy fölkérést Csengeléről, az Egyetértés téesz művezetőt keresett. 3500 havi bérért vállaltam el. Szeged és Kistelek között buszoztam, onnan 10 km-t bicikliztem a Hosszú úton (a suszter bácsinál parkolt a biciklim), este vissza, majd busz, és haza Szegedre. Csak két kőművesünk volt a 10 segédmelósra, hát rávettem Kordás István téeszelnököt, hogy dolgozhassak kőművesként is, falézolom a melóidőmet, amit dolgozok, külön fizessék ki. Rugalmasan állt hozzá, így 7000-re tornáztam föl a havi keresetemet. Maszek melókat vállaltam, így aztán szombaton és vasárnap jött velem az egész brigád. Új tanyákat építettünk és régieket tataroztunk, megtanultam az ácsolást is, vályogból falaztam, sarat tapostam, tapasztottam is, volt, hogy petróleumlámpa fényénél fejeztem be a vasárnapot. Minden hétvégén kerestem 2000 forintot, így a négy hétvégén a 7 ezer mellé 8 ezer pluszt csináltam. 15 ezret vittem haza havonta, 7-8 ezer volt egy tévé, zsebből fizettem, és ekkor még mindig 1600-at kerestek a régi cégemnél a műszaki rajzolók.

1972-től egy kőműves kisiparossá lett volt osztálytársam, ugyancsak technikusból lett mester adott munkát, segédmeló, betanított munkás, kőműves, amire szükség volt. (Ő Orsy Zoltán, a hitelesség kedvéért.) Az órabérem 12 forint volt, szombaton és vasárnap kicsivel több.

Közben mestervizsgára jelentkeztem, kisiparos lettem. Az 1970-es majdnem nagyárvíz miatt belvizessé lett házakat építettük, Deszktől Makóig, végig, szombaton és vasárnap is, és mint mindig: a hétvégeken napi 12 órákat melóztunk. Nem volt se szombatom, se vasárnapom.

Közben béreltem egy kertet, Tömörkény István lánya, Erzsébet néni tulajdona volt, fél Szegedet elláttam a megtermett zöldségfélékkel, gyümölcsökkel, magam húztam a dugig pakolt kétkerekű kordét végig a városon, ABC-kben vették át, és ott álltam az Újszegedi kendergyár kapujában is, hogy a 2-es műszakra érkezők és a kifelé jövő délelőttösök is vásároljanak a gyümölcseimből. A kertet nem érdekelte, hogy szombaton és vasárnap van, hajnaltól sötétedésig ment a meló, nem kíméltük magunkat.

Fotó: Fortepán Fotóarchívum
Fotó: Fortepán Fotóarchívum

Közben 3 hónapig szüneteltettem az iparomat, másképp, burzsuj kisiparosként nem kaptunk volna támogatást feleségem cégétől a lakásvásárlásunkhoz. Azt nem tudhatták a törvényhozók, hogy mínuszból indult az iparom, és csak a szerszámokra, állványokra, pallókra, ládákra, betonkeverőre elköltött pénzek is sokezres mínuszt hoztak. Újságkézbesítő lettem, Szegeden a Béke telepre hordtam a lapokat, 3-kor keltem, széthordtam az újságokat, 10 körül végeztem, és irány a kert.

Tavasztól újra kőműves melókat vállaltam, telente pedig, ha nem volt belső munka, hogy ne széledjenek szét a melósaim, tányérokat festettünk, én előrajzoltam a megtanult matyó motívumokkal, ők ecsetelték. Ezeket is személyesen hordtam szét a városban, adtam el, és persze vásárokra jártam, szombaton és vasárnap, hajnali ébredéssel, éjszakai hazaérkezéssel.

Ezen kívül 43 éven át szombaton és vasárnap léptem föl a legtöbbször, eszembe sem jutott, hogy ezek „pihenőnapok”, ahogy ma is úgy érzem, az a pihenőnap, amikor éppen nincs dolgom, ilyen meg még sosem fordult elő. Ma is dolgozom, akár szombaton és vasárnap is, ennek tudható be, hogy a 2000-től mostanáig eltelt 16 év során 45 könyvet írtam meg, és ezeket szombaton és vasárnap hordom fesztiválokra és vásárokra, mint köteteim kiadója és írója, és kora reggeltől késő estig kínálom és dedikálom ezeket. Közben föl is léptem, főként szombaton és vasárnap, és megírtam sok-sok verset, prózai anyagot és publicisztikát, ellentétben E. P. megjegyzésével, soha nem gyűlöletből, csak, mert gondolkodó lény, és morgolódó közíró is vagyok, és ami szemet szúr nekem, arról beszélek és írok, akkor is, ha akadnak, akiknek nem tetszenek.

Na, most, lehet azt mondani, hogy ennél többet melózik a Tescóban hétvégeken a szegény magyar emberi erőforrás, de azt nem, hogy én nem tudom, mi az, hogy melózni kell szombaton és vasárnap is.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.