Nem lehet senki kompetens arra, hogy megítéljen egy tanárt, ha naponta többször nem viszi vásárra a bőrét a gyerekek előtt, akik azonnal kezelhetetlenné válnak, ha nem elég szórakoztató az óra. Annak megítélésére főleg nem lehet kompetens egy földbirtokos politikus, hogy egy tanár mennyit ér a nemzetnek.
Amit nem akarsz magadnak, azt ne tedd soha mással.
(Konfuciusz)
Éppen ezért vita, tüntetés és sztrájk helyett egy szerény javaslat.
Mivel választások csak négyévente vannak, ami az érdemi teljesítmény mérésére alkalmatlan, azonnal alakuljanak meg a Politikusi Önértékelési Csoportok és kezdődjön el a politikusminősítés is. Az Oktatási Hivatal által kidolgozott „önértékelési standardok” némi módosítással alkalmazhatónak tűnnek intézményi önértékelésre politikusoknál, pártoknál és minisztériumoknál, illetve azok háttérintézményeinél is.
A politikusnak is legyen kötelező a tevékenysége tervezése és persze az önreflexió. Számítson nála is, mennyire nevel az önálló gondolkodásra, célszerűen használja-e az online és digitális eszközöket, fenn tudja-e tartani választója érdeklődését, képes-e kialakítani pozitív, bizalommal teli légkört, képes-e hatékonyan fejleszteni a hátrányos helyzetű régiókat, figyelembe veszi-e az eltérő társadalmi, kulturális hátterét, egyértelműen és érthetően kommunikál-e.
A politikusi önértékelés is tartalmazzon dokumentumelemzést, megfigyelést, és kérdőíveket. A PÖCS-ökbe minden párt és szakmai szervezet küldjön tagot. Nekik kell osztályozniuk a politikusokat, akikről kérdőíveken mondhatnák el véleményüket a választók is. Például arról, mennyire hiteles és példaadó az adott politikus. A politikusoknak, politikai kinevezetteknek egymást is értékelniük kellene. Például az alapján, mennyire ismerik a törvényeket, alapos-e a dokumentációjuk, konzultálnak-e egymással, szeretik-e az embereket, szakmai vitákban nyitottak és toleránsak-e, képezik-e magukat, vannak-e új kezdeményezéseik.
