Dr. Szószerin megkapta a 24.hu Reggeli pakkját és kezdetben örült. Azt gondolta, nem is lesz olyan rossz ez a nap, hisz minden viszonylagos. Van már penicillin, születésnapos a trónörökös, aki brit, és neki már az is elég volt, hogy nem magyar. Lelke mélyén örült annak is, hogy egész Európában a magyarok kormányfője a legmagabiztosabb, ő tudja, mit kezdjen a menekülthelyzettel. Ő ennél sokkal bizonytalanabb volt erkölcsi ügyekben, képtelen volt azokat csak jobb- vagy baloldali szemüvegen át nézni. Ráadásul éppen Umberto Ecót olvasott, aki már évekkel ezelőtt figyelmeztetett rá, hogy itt bizony nem bevándorlás, hanem népvándorlás vár Európára, és „nincs az a rasszista vagy nosztalgiától fűtött reakciós, aki ezt meg tudja akadályozni.” Az a baj a politikusokkal, hogy keveset olvasnak – gondolta éppen Szószerin, amikor betoppant Harcra Felicián.
– Hallom, új időszámítás kezdődött. Mától adnak enni a rendőröknek? – kérdi dr. Szószerin.
– Ne vicceljen, jó! Mi eddig is etettünk.
– Nekem mondja – röhög a doktor.
– Csak gúnyolódjon, akkor is nagy nap a mai.
– Tudom, a Mozdonyvezetők napja. De ezt akkor is benézték.
– Miért? – kérdezi Harcra, aki már érzi a csapdát.
– Ha kicsit szemfülesebbek, a keresztény egység napján ünnepelhették volna a Nagy Kapuzárást, így meg megint magyarázkodhatnak az időzítés miatt.
– Miért is?
– Maga tényleg nem tanult semmit. 80 éve, éppen szeptember 15-én fogadták el a nürnbergi törvényeket. Tudja, Hitler, antiszemitizmus… Magas labda lesz ez. Már látom az újabb címlapokat. Agyalhat az ellencsapáson.
– Már megint hülyeségeket beszél. Ez nevetséges – mondta Harcra, aki újra feladta a harcot és egy kicsit bepánikolt. A kommunikáció urológusa közben már azon agyalt, hogy valóban nem ártana esetleg egy olyan karikatúrát megrendelni, amelyen szögesdrótból készült glória van a kormányfő feje felett.
