Én nemrég estem át egy dél-európai utazáson, több ezer kilométer autóval, gyerekekkel, meleg, dugók, autópályadíjak, forgalommal szembejövő kocsi az autópályán (?) (!), bögölycsípés, no meg persze ezer gyönyörű emlék. Egyszer aztán úgy hozta az élet, hogy Szkopjéban, Macedónia fővárosában meg kellett volna találni egy hostelt, hogy a 9 órás kocsiút végén végre megpihenhessünk. GPS-ünk nem volt, de útvonaltervünk kinyomtatva bizakodásra adott okot. Ám mégsem jött össze a dolog, nem találtuk meg Hugót, a hostelt. (Mint később kiderült, annyira új volt még, hogy egy útba igazító reklámtáblát sem sikerült kirakni a hozzá közel eső nagyobb út megfelelő pontján.) Ekkor fordult meg a fejemben, hogy üsse kő, bekapcsolom az adatroamingot az okostelefonomon. Tudtam, hogy ez akár drága mulatság is lehet, de hát csak egy térképet akartam letölteni, az adatszinkronizálás ki volt kapcsolva, reméltem, ez belefér a nyári büdzsébe. A térkép lejön, hurrá, öt percre vagyunk a helyes megfejtéstől. Ám a megadott helyen nincs 65-ös szám – 64-nél egy zsákutca végébe ütközünk. Kérdezősködés, mászkálgatás, a gyerekek sírnak, az eső elered, villámlás, a gyerekek totálisan kiakadnak. Még egy próba a telefonnal, ám az teljesen lehal, adatok nem érkeznek.
Az eset vége happy end, mármint sikerült megtalálni Hugót, a hostelt (kérdezősködés, családon belüli feszültség és ún. mázli segítségével), a telefon térképét nyilván az zavarta meg, hogy a keresett utca nem egy vonalon helyezkedett el, hanem polipszerűen befonta a környéket, mintha egy ötujjas kesztyűt látnánk. Engem meg a szolgáltatótól kapott SMS-ek zavartak meg. Az első keresés után pár perccel érkezett egy arról értesítve, hogy elértem az adatlimit 80 százalékát. Két perccel később pedig megtudtam, hogy immár 17 ezer forintot költöttem el adatroamingra, adatbarangolásra, ezért a szolgáltatást szüneteltetik. (Ezeket az SMS-eket persze később néztem meg, nem a szó szerint viharos keresés alatt.)
Amikor országhatárt lépünk át, mindig értesítést kapunk az aktuális telekommunikációs díjakról – ezeket általában nagyvonalúan átugrom, mert nem szoktam telefonálgatni, netezni is csak nyitott wifire csatlakozva. Ám most utólag megnéztem a díjakat. Döbbenetesek a különbségek: Görögországban egy megabájt mobilnetes letöltése 78,3 forint, Szerbiában 2400 forint, Macedóniában pedig 3500 forint (!), azaz én 11 megabájt után lettem lekorlátozva. Egy átlagos napon itthon 20 megabájtot szoktam elnetezni úgy, hogy az időm nagy részét itthon töltöm, ahol wifi van, tehát csak azt az 1-2 órát, amit házon kívül töltök, szedem le a mobilenetes kapcsolatról.
Ez két dolgot jelent: tényleg aranyárban van az internet pár európai országban, másfelől pedig a korlátozás miatt nem is érdemes ezt az aranyárat megfizetni. Hát, így mobilnetezz külföldön.
Utóirat: hazaérkezésem során jött még egy SMS: „Kedves ügyfelünk! Üdvözlünk újra Magyarországon. Reméljük kellemes volt a külföldi tartózkodásod. Kérünk, értékeld 0-tól 10-es skálán, hogy legutóbbi roaming tapasztalatod alapján mennyire valószínű, hogy ajánlanád mobilszolgáltatónkat családodnak, barátaidnak.”
