„Demokráciáink törékenyebbek, demokratikus intézményeink a XX. század eseményei miatt fejlődésükben törést szenvedtek. A politikai kultúra és alkotmányosság nem egy ‘megvásárolható termék’. Folyamatos fejlődésre van szükség, amelyben rendkívül fontos szerepet kell kapnia a toleranciának, a dialógusnak, az intézmények és egymás tiszteletének.” Trócsányi László, a harmadik Orbán-kormány igazságügy-minisztere mondta ezt egy 2013-as interjújában. De vajon az Orbán-kormány mennyiben érdekelt ebben a „folyamatos fejlődésben”, amelyben fontos szerepet kap a tolerancia, a dialógus és az intézmények, no meg egymás tisztelete?
Úgy tűnik, semennyire.
Ma szavaz a parlament arról a módosító indítványról, amely szerint a parlament elnöke is szavazna rendszeresen, nem csak szavazategyenlőség idején – ezzel egy rendszerváltással egyidős szokást törve meg. Mint ismeretes, ez kell ugyanis ahhoz, hogy a kormánynak számszerűen is meglegyen a kétharmados szavazataránya.
A kerületi polgármesterek kerülnének be a Budapesti Közgyűlésbe, plusz kilenc tag a kompenzációs listáról – a Fidesz javasolta változtatás „olcsóbb, demokratikusabb, egyszerűbb”, no meg persze a nem biztosnak tűnő Fidesz-győzelmet is hozná a fővárosban, hisz megint csak a legerősebb pártnak kedvező rendszert hozna létre (12 kerületben kell egy pártnak polgármesterjelöltet állítania, hogy a kompenzációs listára felkerülhessen). Rogán Antal azt is mondta, “Azt gondoljuk, hogy ennek alapján nem lesz például a szocialisták parlamentből kihulló kádereinek a temetője a fővárosi közgyűlés”, de hogy ehhez amúgy mi köze, és hogy emiatt miért kéne választási rendszert váltani, rejtély. A rendszer megint összefogásra kényszerítene minden résztvevőt a DK-tól az LMP-ig. A Fidesz azt állította, mindenkivel egyeztetett, a nem kormánypártok ezt tagadják. A tervezettel több gond is van, pl. aránytalanul nagyok a különbségek a választókerületek között. Sportszerű, elegáns a választási szabályokat hónapokkal az esemény előtt átírni?
Érkezik a reklámadó, amivel könnyen ellehetetleníthető pl. az ellenzéki sajtó. Varga Mihály szerint a tervezett adónem (melyet önálló képviselői indítványként nyújt be a Fidesz, amely, mint tudjuk, az elegancia és a vitakultúra tiszteletének netovábbja) jó, “mert bevételt hoz, ez a terület eddig mentes volt az ilyen jellegű adóktól” – érdekes, hogy pl. a vagyonadó is hozhatna bevételt, de az valahogy nem ötlik fel a Fidesz-döntéshozók fejében.
A Norvég Alap ügye pedig már lassan putyini mértékkel mérhető.
És még csak június eleje van.
Tölgyessy Péter elemző egyszer már elmondta-leírta: a NER konszolidálhatatlan, nem lehet normalizálni, lecsendesíteni. Orbán Viktornak a konszolidáció amúgy is a gyávaság szinonimája.
Trócsányi ebben a történetben vállal mostantól szerepet.
Aki tehát a klasszikus konzervatív értékek pártján áll (folyamatos fejlődés, tisztelet, dialógus, tolerancia), az biztosan tudja, melyik oldalra nem állhat.
Ellenben egyre hangosabban és határozottabban ki kell állnia a saját értékrendjéért, amíg lehet.
