Kedves gyerekek!
Sajnálattal értesítelek titeket, hogy Erzsike nénit az elmúlt tizenöt évben senki sem toszta meg. A toszás, kedves gyerekek egy csúnya szó, ilyet nem szabad mondani, ti se mondjatok ilyet. Erzsike néni sem mond ilyet, ő csak gondol erre, bár az utóbbi időben már nem is gondol ilyesmire, pusztán a rendre és fegyelemre és tisztaságra. A rend, kedves gyerekek, olyan, mint egy udvar, ahol ti nem tartózkodhattok. A rend egy üres udvar. A tiszta udvar olyan, mint egy kitörölt fenék. Nincs benne kaki. Ti vagytok a kaki az udvaron, gyerekek, de ti nem mentek oda, így aztán a fenék és az udvar is tiszta, mert nincs ott kaki, nincs ott rendetlenség. Miért nincs? Mert fegyelmezettek vagytok. Mi a fegyelem? A fegyelem nem más, mint a ti, rendet előidéző és fenntartó viselkedésetek: a fegyelem törli a feneket, ültet titeket a székre. Mindez Erzsike néni boldogságát szolgálja. Mi a boldogság, kérditek joggal, kedves gyerekek. Ez nagyon jó, de nagyon nehéz kérdés is egyben. Beszéljünk először is a ti boldogságotokról. Ma még, gyerekfejjel, azt hiszitek, hogy a boldogság nem más, mint szaladgálás, nevetgélés, fogócska, bújócska, csoki majszolása. Ez csacsiság. Ez a tévhit az oka annak, hogy nem értitek meg Erzsike néni boldogságképét. Erzsike néni boldogsága ugyanis a boldogság elutasítása, a rend, vagyis a mozdulatlanság és fegyelem üres udvara, kitörölt feneke. Erzsike néni szemében minden kaki, ami mozdul és él, mert Erzsike néni egy halott. Halálának oka életében keresendő. Ez számotokra egy furcsa ellentmondás, tudom, de próbáljátok megérteni: Erzsike néni meg akar ölni titeket. Erzsike néni viselkedése életellenes. Erzsike néni azt szeretné, ha olyanok lennétek, mint ő: egy nagy darab kaki, egy kibaszott halott. Szerelkezzetek fel. Szerveződjetek és készülődjetek. Kislapát, ásó, gumilabda. Irány az udvar! Játszani, játszani, játszani! Adjatok bele apait-anyait! Tosszátok meg, Erzsike nénit!
