Egy kollégám bon mott-ja, még a nyolcvanas évek vége felé, szállóigévé vált cégünkben: Mi nem a pénzért dolgozunk, hanem a sikerért…. és a sikert pénzben mérjük.
Az üzleti világban tényleg nehéz objektívebb siker-mércét találni, mint a pénzt. Ez hasonló, mint a sportban a méterek, vagy másodpercek. És ahogy a sportban sem mindegy, hogyan érjük el a legjobb eredményt (az írott és a fair play íratlan szabályait is betartva, vagy pedig faultokkal, rúgásokkal, ha a bíró nem néz oda), úgy az üzleti életben sem mindegy, hogyan érjük el a profitot. Nem a bíró miatt, hanem a saját kedvünkért.
A pénzben mért sikernek azonban nem a profit az egyetlen, sőt talán nem is az elsődleges mérőszáma. Üzleti tankönyvek szerint a piaci részesedés hosszú távon perspektivikusabb mérőszám, mint a profit. Persze a piaci részesedés veszteséggel nem tartható fenn sokáig, ezért a profit és a piaci részesedés egészséges egyensúlyban való növelése lehet a pénzügyi cél.
mi van a profiton túl?
Az fn.hu új sorozatában az üzleti életben komoly sikereket elérő szakembereket, menedzsereket, cégalapítókat kért fel, írják meg: lehet-e, érdemes-e kizárólag a profit érdekében működtetni cégeket.
De azt hiszem, a kérdés nem erre vonatkozott, hanem hogy lehet-e egy kapitalista cégnek más célja, mint pénzügyi, tehát a profit és a piaci részesedés növelése. Hiszem, hogy nemcsak lehet, de kell is, hogy legyen, mert ha nincs, akkor a legcsodásabb pénzügyi eredmények sem lehetnek tartósak.
Még a nyolcvanas évek végén láttam egy számítógép-reklámot: egy óriási egyterű irodában sokan dolgoznak számítógépek előtt. A főnök üvegkalitkából elgondolkozva nézi őket. Belép hozzá egy kollégája – talán egy másik főnök – és valahogy így hangzott a párbeszéd:
– Mit csinálsz?
– Mérem a számítógépek teljesítményét.
– Hogyan?
– Miért, mit gondolsz, hogyan kell mérni melyik számítógép a jobb?
– Hát, amelyik gyorsabb, nagyobb a memóriája, stb…
– Tévedsz. Amelyiket inkább használják.
A reklámfilmben a kamera ezután az iroda felé fordult, és azt láttuk, hogy a reklámozott márkájú gépek előtt ülők élénken dolgoznak és magyaráznak egymásnak a képernyőre mutogatva, míg a többi gép képernyője sötét volt.
Ez a számítógépgyártó ezt a filozófiát komolyan is gondolta, és most az Exxon után a világ legdrágább cége, folyamatosan növekvő profittal és piaci részesedéssel.
Cégünk ennek a számítógépgyártónak az iskolájában nevelkedett. Megpróbáltuk építészeti tervezőszoftverünk sikerét nem csak azzal mérni, hogy mennyit adunk el belőle, hanem azzal is, hogy a vevőink mennyi és milyen házakat terveznek vele. És amikor többé-kevésbé objektív mintavételezéssel sikerült kimutatni, hogy a világon a háromdimeziós szoftverrel tervezett és felépült épületek többségét a mi szoftverünkkel tervezték (!!!), akkor egyrészt nagyon boldogok voltunk, másrészt ez rövidesen a pénzügyi eredményeken is látszott.
Hasonló példa lehet ingatlanfejlesztésünk is (elnézést, hogy nem idegen példát keresek, de a sajátokat – összes gyengéjükkel együtt – jobban ismerem). Itt is megpróbáltuk ugyanezt a filozófiát követni. Nem a bekerülési költség és az elérhető bérleti díj optimális arányát tekintettük elsődleges mérőszámnak, hanem az itt dolgozók közérzetét. Ez nem egy ingatlanfejlesztés, hanem egy HR eszköz az itt lakó cégek számára. Eszköz arra, hogy a legtehetségesebb munkatársakat csábítsák ide és itt is tartsák. Az eredmény pedig a válság idején is folyamatosan növekvő kihasználtsági mutatóban és profitban is megjelent.
Az is igaz tehát, hogy ha a magasztos (nem pénzben kifejezett) célok elérését nem igazolják vissza a pénzügyi eredmények is, akkor valami baj lehet vagy a célokkal, vagy velünk. Ha ugyanis nincsenek elegen, akik szép céljainkat osztják, és azt kifejezik azzal is, hogy fizetnek érte legalább annyit, amennyibe az kerül (tehát van rajta profitunk), akkor nem is olyan biztos, hogy ezek a szép célok valódiak. Más szóval a profit azt is visszaigazolja, hogy tényleg a vevőinket szolgáljuk azzal, amit nyújtunk, és nemcsak magunkat (vagy közpénzt osztogató politikusokat) győzzük meg arról, milyen szuperek is vagyunk.
Azt hiszem tehát, hogy egykori kollégám ironikusnak szánt bon mott-ját vehetjük komolyan: A sikerért (értsd: a közjót szolgáló szakmai sikerért) dolgozunk, és ezt (a lehető legobjektívebben) pénzben (is) mérjük.
bojár gábor
Bojár Gábor a Graphisoft társalapítója, az igazgatóság elnöke. Irányítása alatt a vállalat a magyar szoftveripar legnagyobb exportőrévé vált és világpiaci részesedésével a világ első három építészeti tervezőszoftvert fejlesztő vállalata között szerepel. 1998-ben a Wall Street Journal Közép-Európa tíz legsikeresebb vállalkozója közé választotta, több alkalommal meghívást kapott a Davosi Világgazdasági Fórumra is. 2010-ben megalapította az AIT-t az Aquincum Insitute of Technology-t.
