A profit termelésére létrehozott szervezetektől miért kellene elvárni, hogy a közjóért tevékenykedjenek? Leginkább úgy tűnik, hogy ezek a szervezetek csak annyira jótékonyak, amennyire marketing szempontból megéri nekik.
Zsolnai László
Egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának az igazgatója. A “CEMS – Global Alliance for Management Education” Business Ethics Faculty Group vezetője. 1990 óta foglalkozik a vállalatok etikai, ökológiai és humán problémáival. Kutatóként tevékenykedett Berkeley-ben, Washingtonban, Oxfordban és Cambridge-ben.
A üzleti szervezetek ma sokszor úgy termelnek profitot, hogy annak a társadalom, a természeti környezet vagy a jövő generációk látják a kárát. Ez súlyos legitimációs válsághoz vezet. Nem véletlen hogy ma a “business” az egyik leggyűlöltebb szakma világszerte és Magyarországon is. Ha a profit nem társul az érintettek számára való értékteremtéssel, vagy egyes érintett csoportok kihasználásával, megkárosításával szolgálja a befektetők/tulajdonosok érdekeit, akkor az nyilvánvalóan fenntarthatatlan. A profit szükséges, de nem elégséges feltétele a jó üzleti tevékenységnek. A közjó szolgálata, de legalább a “közrossz” termelésének az elkerülése hozzátartozik a civilizált üzleti működéshez.
Való igaz, hogy ma sok vállalat akkor jótékonykodik, amikor az neki PR szempontból megéri. Sok esetben a vállalatok CSR-tevékenysége (CSR – corporate social responsibility), társadalmi felelősségvállalása nem egyéb, mint a bajok lefedése. Szerintem a társadalmi felelősség ott kezdődik, hogy a vállalat megpróbálja minimalizálni az általa okozott negatív környezeti, társadalmi és kulturális hatásokat. A jótékonykodás csak akkor fogadható el, ha nem kompenzáció az okozott károkért, hanem hozzáadott érték a tiszta, civilizált vállalati működéshez.
A profiton túl milyen megtérülésre számíthatnak az üzlet szereplői?
Jól ismert a “social return on investment” fogalma. Ez azt fejezi ki, hogy a vállalatok pozitív társadalmi és környezeti tevékenységei társadalmi megtérülést hoznak, ami számos, a vállalati működést segítő hatásban testesülhet meg. Nem csak növeli a vállalat reputációját, de segíti a vállalat és partnerei közötti bizalom kiépülését, illetve fenntartását is. A vállalat iránti bizalom és megbecsülés pedig az egyik legfontosabb inmateriális tőkeelem. Az érintettek széleskörű támogatása és együttműködése szükséges ahhoz, hogy egy üzlet fenntartható legyen.
Egy lépés a jövő felé
Zsolnai László a témáról a pénteken rendezendő TEDxDanubia Cafe 2010 fél napos konferencián tart előadást a TED híres 18 perces vagy rövidebb intenzív, szórakoztató, és inspiráló formátumában. Az Egy lépés a jövő felé címet viselő rendezvényen az első felvonásban a különböző háttérből érkező nemzetközi és magyar résztvevők azt járják körül, hogy miként lehet az üzlet egyszerre hatékony, profitábilis és jó… Egyáltalán mit jelent az, hogy jó a 21. század kontextusában?
A fejlődés szempontjából valamekkora profitra szükség van. Hogyan lehetne meghatározni, hogy ez egyensúlyban legyen a közjóval is?
A profit eredményváltozó, nem lehet előzetesen meghatározni a kívánatos nagyságát. Az biztos, hogy extraprofitot általában csak más érintettek vagy a jövő kárára lehet produkálni. Ami fontos, az az előnyök, hátrányok és kockázatok méltányosabb elosztása a vállalatok és az érintettek között. A “nekem minden, neked semmi” játszma, amit ma sok vállalat játszik a társadalommal szemben, nem eredményez megnyugtató, stabil helyzetet. Könnyen üzletellenes törekvéseknek adhat tápot, amit számos országban már tapasztalhatunk.
Mi kell ahhoz történnie, hogy a közjót szem előtt tartó üzleti modellek, a progressive business szereplői legyenek a meghatározóak?
A “progressive business” képviselői az gondolják, hogy az üzleti tevékenység a társadalom szolgálata – profit-orientált módon. Az elsődleges motiváció náluk a társadalmi értelemben vett értékteremtés, és a pénzügyi megtérülés igénye ezt egészíti ki. Az ilyen típusú vállalkozások – például az organikus élelmiszertermelés, a szelíd energia, az etikus divat, a közösségi bankok vagy a méltányos kereskedelem – ma még inkább “niche” jellegűek, azaz az alternatív életformát kedvelők piaci szegmensét szolgálják. Nem tudom, hogy ez többségi modellé válik-e a jövőben. Fontos azonban, hogy a hagyományos üzleti modell megváltozzon, és kialakuljanak olyan hibrid modellek, amelyekben szerepet kapnak a progresszív szempontok és megoldások. Némely nemzetközi nagybank már próbálkozik ezzel. Kialakítanak környezeti és etikai befektetési portfóliókat maguknak.
A jelenlegi gazdasági válságot sokan egyfajta erkölcsi válságként értékelik. Az etikus üzleti modellek milyen megoldásokat adnak a válság által felvetett problémákra?
Szerintem a korlátlan profit-maximalizálásra és a fogyasztói mohóságra épülő üzleti modellek ideje lejárt. Ezek példátlan pénzügyi válságba sodorták a világot, és jelentősen hozzájárultak a mai ökológiai válság kialakulásához. Egy megfontoltabb, okosabb, visszafogottabb termelési és fogyasztási kultúrára van szükség világszerte és nálunk is. Az etika és a racionalitás egy irányba mutat: aki azt akarja, hogy a cége húsz vagy ötven év múlva is fennmaradjon, annak mást és máshogyan kell csinálnia.
