Zsolnay-történelem
Az Iparművészeti Múzeum 2005 áprilisáig nyitva tartó, minden eddiginél teljesebb, több mint 1700 tárgyat és dokumentumot felvonultató tárlattal ünnepli a Zsolnay 150 éves jubileumát, s köszönti Magyarország uniós csatlakozását. A gyártörténet szakaszai és a művészeti stílusperiódusok szerint csoportosított anyag rendkívüli formagazdagságával és színességével varázsolja el a látogatót. Az 1854-ben Pécsett alapított kis kőedény manufaktúrát Zsolnay Vilmos (1828-1900) néhány évtized alatt világszínvonalú céggé, s a Monarchia legnagyobb porcelángyárává fejlesztette. A Pécs egykori nevére (Fünfkirchen) utaló, öt templomtornyot ábrázoló Zsolnay-védjegyes díszművek a XIX. század végére meghódították az egész világot. Az egyes világkiállításokról hazahozott díjak és kitüntetések (Bécs 1873, Párizs 1878, Sidney 1879, Chicago 1893, Brüsszel 1897) azt a szakadatlan újítási lázat, kísérletező kedvet és tökéletesítő szándékot voltak hivatva elismerni, amely a Zsolnayt fénykorában Európa kerámiatörténetének egyik legjelentősebb szereplőjévé emelte.
Zsolnay Vilmos nevéhez a kerámiagyártás számtalan technológiai újítása, felfedezése kapcsolható, anyag- és mázkísérleteit egész élete során folytatta, a magastüzű zománctechnika, a porcelánfajansz és a redukciós lüsztermáz (fantázianevén eozin) kikísérletezése mind az ő érdeme. Kevesen tudják, hogy a Zsolnay némiképp eltérő technikai eljárással készül, mint a német típusú keményporcelán. Szakszerű megnevezése a riolith-porcelán vagy a porcelánfajansz lenne. A kiégetés ugyanis nem 1400, hanem a kínai lágyporcelánhoz hasonlóan 1250-1280 fokon történik. A különleges, kézzel festett dísztárgyak finom elefántcsont színüket a magastüzű alapmáztól (zománctól) nyerik. A díszítéshez nem hagyományos porcelánfestéket, hanem színezett alapmázat használnak. A díszítés az égetés során egy kicsit összeolvad az alapmázzal, ezért a kontúrokat az aranyozás során újból megrajzolják. Nemcsak a porcelánfajansz, de a terrakotta tökéletesített, fagyálló épületkerámiaként használt változata, a pyrogránit és az irizáló, színjátszó eozinmáz is világraszóló felfedezések, amelyek kulturális örökségünk részei.
A Zsolnay-örökséggel naponta találkozhatunk, hiszen a Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, az Országház, a Műcsarnok és a Postatakarékpénztár (ma MNB) homlokzati díszei és tetőcserepei a kor legjobb építészeivel való együttműködésről tanúskodnak.
EOZINMÁZAS TULIPÁNOK, 1899. Népszerű szecessziós világ.
VIRÁGTARTÓ EDÉNY, 1883. Zsolnay Júlia dekorja.
SZALAGFÜLES VÁZÁK, 1898. Új dekorokkal ismét gyártásban.
