Minden jónak vége szakad egyszer, legyen szó az oroszkrém tortáról vagy a pár éve büszkén kibontott új telefonról. Ráadásul míg a torta az utolsó falatig remek, addig egy belassult, tönkrement akkumulátorú, öreg készülékkel együtt töltött utolsó év borzasztó. Az ember még megpróbálkozhat a gyári visszaállítással, sőt a legutóbbi Apple-féle telefonlassítós botrány óta esetleg az akkucserével is, de a végén jön a beismerés:
Egy új telefon belakásakor durván három forgatókönyv létezik. (Attól a szélsőséges esettől most eltekintünk, amikor butatelefonról költözik valaki okostelefonra. Maradjanak meg a meglepetések!)
Az első eset amikor régi iPhone helyett új iPhone, régi Android helyett újabb kerül kézbe. Ilyenkor a gyártók saját biztonsági mentései és költöztetőeszközei tökéletesen elegendők. Sőt, még amellett is lehet érvelni, hogy a teljes, automata költözés helyett kézzel pakoljuk vissza azokat az appokat, amelyeket valóban használunk.
A második és a harmadik forgatókönyv egymás tükörképei: iOS-ről Androidra vagy Androidról iOS-re költözést feltételez. Pánikra nincs ok, mindegyik megléphető, még automatizmus is akad, de azért nem árt, ha a hűtőben van behűtve sör vagy cider hozzá.
A dizájn földjéről a szabadságéra
Van annak némi előnye, hogy a Google áll az Android mögött. Egy új androidos készülék esetében nyugodtan használhatjuk az ő felhőjüket mindenre. Amennyiben a régi telefonunkon beállítjuk, hogy a címjegyzéket a Gmaillel, a naptárat a Google Calendarral, a fotóinkat pedig a Google Photos-zal szinkronizálja, csak azt kell kivárnunk, hogy feltöltődjenek az adataink.
Az új telefonon belépve pedig beállítjuk ugyanazt a felhasználót, és várunk az adatok letöltődésére. Ideális esetben pár percen belül fájdalommentesen hozzáférünk minden telefonszámunkhoz és naptárunkhoz.
Az egyetlen dolog, amivel gond lehet a kereszt- és vezetéknevek sorrendje, de ezt egyrészt a gép előtt ülve, a Gmail beépített címtárában lehet javítgatni, másrészt valószínűleg
A fenti azonban csak a munka automatizálható része volt, van pár dolog, ami semmiképp nem fog magától átköltözni. Ilyen például a kétfaktoros azonosításhoz – aki eddig nem tette, kapcsolja be a Gmailben és a Facebookon – használt kódgenerátor. Ennek a regisztrációját újra el kell végezni.
Az utolsó, ám a legtöbb időt igénybe vevő feladat az appok telepítése. Néhány szolgáltatás esetében elég a korábban használt app androidos verzióját levadászni a Play Store-ból. Ilyen lesz a mobilbank, az Instagram, a Messenger vagy például a Snapchat.
Kényelmes médialejátszót, jegyzetelős alkalmazást és persze jó játékokat azonban nekünk kell keresni. még akkor is, ha már egyszer fizettünk pont ugyanannak a programnak az iOS verziójáért. (Feltűnő, üdvözölni való kivétel a mobilos Photoshop és Lightroom képszerkesztő.)
A költözés pakolásos része ezzel véget ért. Még az értesítések testreszabása, a csengőhangok átállítgatása, és ha a mobil támogatja, akkor az ujjlenyomat-olvasó aktiválása van hátra.
A káoszból a dizájner jövőbe
Míg Androidból nem igazán van egyetlen, minden telefonon futó verzió, mert a gyártók szeretik így-úgy testreszabni a rendszert, az iOS egy és oszthatatlan, mint az atom. Ebből következően a költözés sokkal egyszerűbb.
Addig kell kattintgani az új készüléken, amíg meg nem kérdezi, hogy szeretnénk-e valahonnan adatokat importálni. Ekkor a korábbi androidos készülékünkön el kell indítani a Move to iOS nevű, a Play Store-ból ingyen letölthető alkalmazást, majd lenyomni az oké gombokat.
A két készülék előbb megkeresi egymást, az ilyenkor kiírt kódot még nekünk kell begépelni a mobilba. Ezután még kiválaszthatjuk, milyen adatokra van szükségünk, majd
Csodák természetesen a világ Apple-s felén sincsenek. Az app keresgélés, a kódgenerátor betanítása, az ujjlenyomataink rögzítése ugyanúgy szükséges, mintha egy androidos készülékbe költöznénk be. A másolgatás azonban sokkal elegánsabban zajlik.
Kiemelt fotó: Thinkstock
