Emlékszik még valaki a netbookokra? Oké, a választ nem hallom a gép mögül, de sejtem: a legtöbben vagy a fejüket rázzák, vagy ugyan rémlik valami, de igazából úgy felejtették el az egész ötletet, mint valami múló álmot. Egyébként a nagyjából tíz éve elindult terméktípus lényege az volt, hogy ultrahordozhatóvá és nagyon olcsóvá tegye a notebookokat, ami a gyártók számára tényleg jól hangozhatott, de a közönség nagyon nem kapott rá a dologra, az okostelefonok és a laptopok közötti kategória aztán pár év alatt csendben ki is múlt.
A jelek most arra mutatnak, hogy ugyanez történik az okosórákkal is. Tessék szépen visszaemlékezni, hogy is kezdődött: voltak ugyan próbálkozások már az előző évtizedben is, de ezek inkább elvetélt mobiltelefon-óra hibrideknek tűntek, és a vicces érdekesség szintjét se lépték át. Ja, meg persze ott volt a Knight Riderben David Hasselhoff csodaórája, amivel házhoz hívta K.I.T.T. nevű szuperautóját, de ilyet ugyebár azóta se nagyon csináltak. Tán nem is baj.
A ma ismert okosóra első igazi úttörője a semmiből előtűnt Pebble volt: a márka Kickstarter-kampánnyal kezdett, ahol tényleg mindenki rákapott az ötletre. Mert tulajdonképpen tök jól hangzik a dolog, egy óra a csuklón, ami megmutatja a bejövő SMS-eket, és még egy csomó mindent átvesz a telefontól, amit így nem kell állandóan kikapkodni a zsebünkből. Emlékszem, Balage kollégám villámgyorsan be is ruházott egybe, és boldogan használta egy ideig, de ő mondjuk van annyira tech geek, hogy ennél sokkal haszontalanabb kütyükbe is beleszeretett már (én nem, tényleg, bíró úr, én soha*).
Aztán jöttek a nagyok. A Samsung irtózatos kampánnyal kezdte hirdetni a Gear termékeket, és amikor az Apple is jelezte, hogy beszáll a buliba, mindenki azt mondta, na most lesz itt valami nagy durranás, ahogy az első iPhone is néptermékké tette az okostelefont, majd az almás óra is valami olyat mutat, amitől igazán értelmet nyer ez az egész.
Érdekes módon időközben kifejlődött az okosórák oldalvizén egy olyan üzletág, ami ugyan szintén nem robbantott bankot, de sokkal sikeresebbnek bizonyult: a fitneszkarkötők és egyéb rekreációs segédkütyük világa. Mert lássuk be, annak tényleg van értelme, hogy amikor futni megyünk, vagy másfél órát gyötörjük magunkat a konditeremben, akkor ne egy telefon legyen odaszíjazva a felkarunkhoz, hanem egy vékony csuklópánt rögzítzse a szívverésünket, a megtett lépések számát és egyéb, az edzés szempontjából fontos adatokat. Igaz, itt is rezeg a léc, többen kiderítették már, hogy a fitneszkötyük mérési adatai sokszor köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, de ez már egy másik történet, most vissza az okosórákhoz.
Hogy miért is írtuk le ezt a sztorit ilyen szép hosszan?
Mert az egész okosóra-bizniszt elindító Pebble nincs többé. Sajtóinformációk szerint a gyártót épp az egyik legmenőbb fitneszkütyüs cég, a Fitbit vette meg, ráadásul nem is akárhogyan: csak a szellemi tulajdont és a szoftveres hátteret vásárolták meg, míg maguk a Pebble órák azonnali hatállyal megszűnnek. Leáll a gyártás és a kiszállítás, akik épp kifizetett árura várnak, már csak a pénzüket kapják vissza (ráadásul jövő tavasszal, hogy érdekes legyen a karácsony).
Azok se túl vidámak, akiknek már van Pebble okosórájuk, ugyanis a cég megszűnésével jogutód nélkül maradnak a garanciális ügyek, tehát ha valakinek elromlik a kütyüje, megpróbálhatja megjavíttatni a szomszéd, informatikus-tanonc Pistikével, vagy kidobhatja, mert még papírnehezéknek sem elég.
Szintén jól jellemzi a helyzetet, hogy bár hivatalosan nem ismerjük a felvásárlás összegét, de a pletykák szerint 40 millió dollárt fizetett a Fitbit. Ez persze sok, de már csak töredéke annak, amit a hagyományos órák piacának egyik vezéralakja, a Citizen adott volna a teljes cégért tavaly: ők 740 millióért vették volna át a teljes üzletet, ráadásul egyben, tehát nem megszüntetve a márkát.
De miért is nem jöttek be az okosórák?
Több összetevője is van a dolognak. Egyrészt a kis méret miatt viszonylag kis akku fért a kütyükbe, és ugyan azt már megszoktuk, hogy az okostelefont minden nap végén töltőre kell dugni, de hogy az óránk se bírjon 1-2 napnál tovább külső áramforrás nélkül élni, az elég kényelmetlen. Mindemellett az érintőkijelző tök jó dolog telefonon és tableten, de egy 150-200 pixeles felbontású apró felületen sem rendesen kezelni, sem igazán átlátni nem lehet semmit. Az Apple Watch ezen próbált változtatni az okosított tekerentyűvel, de lássuk be, ez is inkább próbálkozás, mint igazi innováció.
Másrészt az okosórák még mindig nem tudtak elszakadni a telefontól. Igazából az okostelefonok vezeték nélküli nyúlványai maradtak, és tegyük a szívünkre a kezünket, azért olyan nagyon nem nehéz kivenni azt a mobilt a zsebből, ha érezzük, hogy megzizzen. Sőt, egyébként van olyan ismerősöm, akit kifejezetten zavart, hogy az okosóra világgá kürtöli a beérkező üzenetek első sorait, ami néha tényleg okozhat cikis helyzeteket.
Szóval összegzésképpen a piac szépen kitermelt valamit, amire azt mondta ujjongva: hurrá, végre tudunk ilyet is csinálni, és ez annyira nagyszerű, hogy a vásárlók majd hozzászoknak, és megszeretik. Az istenadta nép meg megmérte, és könnyűnek találta. Pontosabban ahhoz képest drágának, mint amilyen felesleges.
Persze a Pebble kivéreztetésével nincs teljesen vége az okosóra-piacnak, folyamatosan jönnek az infók arról, hogy a Samsung, az Apple, vagy egyéb gyártók milyen új modelleken dolgoznak épp. De azt már biztonsággal kimondhatjuk, hogy a bankrobbantás elmaradt, és pár év múlva az is lehet, hogy az okosóra szó hallatán csak ugyanolyan homlokráncolós tépelődő arckifejezés lesz a reakció, mint most a netbookok emlegetésekor.
