Nem vagyok optimista a Magyar Nemzetet illetően. Irreális az az ár, amit a jelenlegi tulajdonos kér
– így kezdődik az az interjú, ami ma jelent meg a merce.hu-n Ungár Péterrel, az LMP elnökségi tagjával, aki korábban bejelentkezett Simicska Lajosnál, hogy szívesen megvenné tőle a bezárt Magyar Nemzetet, de információink szerint 1,5 milliárd forintot kért volna tőle Simicska. Ungár most sem volt hajlandó reagálni a 24.hu információjára, vagyis hogy valóban 1,5 milliárd forint lenne-e a vételár. Úgy tűnik tehát, Ungár sem igazán tartja igazán valószínűnek, hogy az ügylet megvalósulhat. (Korábban egy másik vevőjelölt, Milkovics Pál már jelezte, eláll vételi szándékától, és egy minapi interjúban arról beszélt, fontolgatja, hogy inkább indít egy új lapot, ami ingyenes lenne, mert a megszűnés előtti 12-13 ezres példányszám amúgy is nagyon kevés. A harmadikként emlegetett Brit Media Kft. sem fogja megvenni a Nemzetet, pedig január óta terjedt egy ezzel kapcsolatos információ velük kapcsolatban.)
„Színvonalasan tolta a Jobbikot” a Magyar Nemzet
Arra, hogy miért pont a Nemzetet venné még, Ungár azt mondta a portálnak, ez a lap egy nemzeti kincs, ami ideológiailag nagyon közel állt hozzá, főleg a G-nap óta, mert bár nagyon erősen a Jobbikot tolta, de ezt színvonalasan csinálta:
nem volt benne erős Jobbik-kritika, de lejöttek a többi pártról szóló hírek, a kormány gyanús ügyleteit tárták fel. Szóval szerintem az a szerkesztési elv jó példa.
Ungár azt is mondta, szeretné, ha a HírTV és a Lánchíd Rádió megmaradna, és az elbocsájtások miatt már látható az is, hogy a HírTV is komoly veszélyben van, a HírTV-t azonban még csak eladásra sem kínálta fel a tulajdonos.
Az én ajánlatom is csak a Magyar Nemzetre, a Heti Válaszra és a Lánchíd Rádióra vonatkozott
– tette hozzá Ungár, aki egyébként résztulajdonosa a nemrég hatalmas nemzetközi és hazai tiltakozást egyaránt kiváltó listát közlő Figyelőnek.
Nem tudott a Figyelő listájáról előzetesen
A Figyelőről is megkérdezték. Erről azt mondta:
Az, hogy egy cég, amiben én kisebbségi tulajdonos vagyok, közvetetten tulajdonolja azt a kiadót, ami kiadja a Figyelőt, ebben nóvum nincs. A Figyelőnek arról a borzalmas cikkéről én is csak a nyilvánossággal egy időben értesültem, és elmondtam, hogy nem értek vele egyet. De én azért tudok majd felelősséget vállalni, hogy ha lesz egy saját lapom, aminek a tetejére ki van írva, hogy az enyém, abban milyen cikkek jelennek majd meg. Azzal kapcsolatban majd minden kritika legitim lesz. De egy olyan újságnál, aminek a tartalmára semmilyen ráhatásom nincs, ott a kritika sem engem érint.
Ungár azt mondta, ha meg tudná venni a Magyar Nemzetet, azon feltüntetné, hogy az ő lapja, ezzel teremtett volna tiszta viszonyokat. Azt is mondta, a tulajdonában lévő Reflektor blog tartalmába sem szól bele:
még ott is jelentek meg olyan cikkek, amikkel én mondjuk személy szerint nem értek egyet. Én hiszek az érvelő vitában, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy ideológiai irányvonal, amit követni kell.
Ungár nem hisz a független médiában
Az interjú másik részében viszont Ungár arról beszélt, hogy
én nem hiszek abban, hogy van független média. Nyugat-Európában is minden médiumnak van tulajdonosa, és idehaza is ez a helyzet. A média jó esetben plurális, de nincs objektív ember, nincs objektív újságíró, mindenkinek van valamilyen irányultsága. Például a Mérce is kimondja, hogy baloldali portál.
Olyan médiahálózat kellene, amivel elérhetők a vidékiek
Ungár az interjú további részében arról is beszélt, milyen fontos lenne megteremteni egy ellenzéki médiahálózatot, hogy a fővároson kívülre is eljussanak az ellenzéki vélemények.
Én nem mondom, hogy azonos méretű médiahálózat kiépítésére lenne lehetőségem, mint amilyen a Mediaworksnek van. De valahol el kell kezdeni.
Ungár ezenkívül beszélt arról is, hogy bár maga is hallott azokról a hangokról, hogy nem kellene beülni a parlamentbe, ő mégis megteszi, hiszen a bojkottnak csak akkor lenne értelme, ha ezt mások – például a Jobbik – sem tette volna meg. Az interjú további részében az ellenzéki kudarcok okáról beszélt.
Kiemelt kép: Ungár Péter. Fotó: 24.hu / Fülöp Dániel Mátyás
