Miután legutóbb Dr. Hegedűs Zsolt elhíresült táncát vitte vászonra (Dr. Hegedűs Zsolt örömtáncával meggyógyítja a mozgássérülteket Matisse műtermében címmel), a hazai politikusokat szürrealista festményekben megörökítő drMáriás most Sulyok Tamás köztársasági elnök távozásáról is megemlékezett egy akrilfestménnyel. A címe:
Sulyok Tamás búcsúszelfizik a szatyorfinggal romba döntött Sándor-palota előtt Le Rat műtermében
A festő szokásához híven rövid leírást is csatolt a műhöz, ezzel a felütéssel: „Sulyok Tamás sohasem szerette az izgalmakat, hanem azt, ha az élet olyan, akár egy szürke vonalzó. Ezért jogász lett, és mindent a törvényekhez mért. Később mégis előbújt belőle az ördög, amely azt súgta neki, hogy élnie kell! Céget alapított, edénykészletekkel házalt, bemutatófőzéseket rendezett, ékszereket, videokazettákat, szeszes italokat árult, s lett pénz, nők, kalandok.”
Amikor az egyik buli végén rajtakapták egy öregasszonnyal és el kellett futnia meztelenül a faluból, visszatért a jogászkodáshoz, mert az élet mégiscsak akkor szép, ha olyan, mint egy vonalzó.
drMáriás ezután még hosszabban sorolja Sulyok életének kalandjait, majd elér a köztársasági elnöki kinevezésig: „Majd egyszer csak megint előkerült az ördög, s hozta a nagy bajt: kinevezték köztársasági elnöknek. Akkor még nem tudta, ebből mekkora baj lesz, mert azt hitte, az is csak egy szép vonalzó lesz, esetleg itt-ott mellé egy kis pénz, nő, kaland, ám helyette jött az új miniszterelnök, aki leordította, hogy menjen szépen vissza a fiókba, és legfeljebb ott legyen saját magának a vonalzója.”
Ekkor megmakacsolta magát, hogy ő bizony nem megy vissza a fiókba, mert ő az ország vonalzója akar maradni, s hogy legyen még pénz, nő, kaland. Ahogy mondta, mondogatta, hogy ő nem megy vissza a fiókba, valaki azt súgta neki, hogy ő nem is szürke vonalzó, hanem egy szatyor fing. Ekkor halálosan megsértődött, ország-világ előtt kikérte magának, hogy ő egy szatyor fing volna, amitől mindenki azonnal elhitte, hogy ő nem is más, mint valóban a világ legigazabb szatyorfingja
– írja a poszt, ami a lezárásban aztán rátér a képen látható búcsúszelfi történetére is.
A teljes szöveg alább olvasható:
