A pláza szót hallva mindenkinek egy hatalmas, autóval és tömegközlekedéssel is jól elérhető épület jut eszébe, ahol százával érik egymást a boltok, az emberek pedig szinte megállás nélkül özönlenek a folyosókon, hogy megvehessék, amiért érkeztek.
A monoton üzletsorokat csak kevés helyen sikerül építészeti, vagy belsőépítészeti megoldásokkal érdekes köntösbe csomagolni: ilyen a magyar-kanadai együttműködésben megvalósult budapesti Westend (ép. Finta József, Fekete Antal, ifj. Peschka Alfréd, 1998-1999) meglepő húszméteres Niagara-vízesése, vagy a berlini Alexa (José Quintela da Fonseca, 2007) különböző szintjeinek egyedi padlóburkolatai, amik sokadszorra is szórakoztatók.
Mindez persze semmi ahhoz képest, amit a korát messze megelőző, egészen szürreális müncheni Schwabylonban történt, ami a világ jó eséllyel legrövidebb ideig működő plázájaként írta be magát a kereskedelem történetébe.
