„Nem volt kérdés, Robi fölhívott, és igent mondtam. Azt gondolom, hogy alapvető kötelességünk, hogy itt legyünk, alapvető kötelességünk művészként, hogy megfogalmazzunk kritikus gondolatokat, és egyébként másokat is sarkalljunk arra, hogy gondolkodjanak kritikusan” – mondta lapunk kérdésére az elsők között színpadra lépő Mehringer Marci.
Művészként maximálisan felelősségének érzi a közéleti témákban való megnyilvánulást, sőt, szerinte nem is nagyon van olyan alkotó művész, aki nem szólalt még meg a témában.
Ők nem tudom, hogy éppen mit csinálnak, de itt lenne a helyük nekik is
– mondta.
Arra a kérdésre, hogy mit vár a mai koncerttől, úgy válaszolt: „Azt, hogy kicsit kezdjünk el mi, emberek összetartani, fogjuk meg egymás kezét, és kezdjünk el egy olyan országban gondolkodni, ahol mindannyian egyenlőek vagyunk, mindannyian szabadok vagyunk, mindannyian elmondhatjuk a véleményünket, és emiatt nem ér senkit retorzió. Ahol nem kell félni mindig egy kitalált ellenségtől, nem kell évente mindig kitalálni új ellenségképet, nem kell folyamatosan valakitől félni, és végre egyesülhetünk”.
Spoiler vagy nem spoiler, azt is elárulta, melyik dallal lép színpadra: a Szar az életet fogják előadni, mert ezt lelkesítőbbnek találja a Szeptember végén című, szintén rendszerkritikus daluknál.
A vasárnapról azt monda, azt várja, hogy zárjuk le ezt a sötét 16 évet.
Váltsunk rendszert egyszer és mindenkorra; többet már ne kelljen. Ha már sikerült egyszer 89-90-ben, én most már többször nem szeretnék. Az édesapám átélte azt, én átéltem ezt, én azt szeretném, hogy az én fiamnak már ne kelljen rendszert váltania soha sehol.
