Kevés szexfilmre lehet ráfogni, hogy Magyarországon is kultikusnak számít, az Emmanuelle-re viszont mindenképp illik ez a csontig koptatott jelző. Gergely Róbert énekesi életművének legnagyobb slágere a francia film magyarra fordított betétdala, ami jól mutatja, hogy az Emmanuelle-t és a közönségre gyakorolt hatását komolyan kell venni.
Audrey Diwan rendező és írótársa, Rebecca Zlotowski kétségtelenül komolyan vették. Úgy forgatták újra az eredeti történetet, hogy szándékosan kilopták belőle Just Jaeckin 1974-es filmjének primitív erotikus feszültségét, a puha fényekkel bevilágított, illedelmes szexjelenetek vágyfokozó hatását. A hősnő ebben a változatban is egzotikus utazásra indul – Thaiföld után most Hongkong az úticél –, de ott nem felfedeznie, inkább újraélesztenie kell saját szexualitását.
Milyen tapasztalatokat szerez a hősnő a konzervatív együttléteken túl? Hogyan tágítja saját határait azért, hogy saját szorongásai, szégyene, végső soron a saját személyisége mélyére ásson? Ha Gergely Róbert múlhatatlan emlékű dalát felidéztük, álljon itt egy másik magyar sláger vonatkozó sora is, a Unique együttestől: „Zálogba adtam a testem, boldogabb lelket kerestem.” Ami azt illeti, Völgyesi Gabi mélyebb állításokat tett a női szexualitás felfedezésének rögös útjáról, mint Diwan és Zlotowski. Az új Emmanuelle alkotóinak politikai szándékai világosabbak és érthetőbbek, mint a művésziek. Úgy is mondhatnánk, hogy az eredeti Emmanuelle átformálásához nem finom körömreszelőt, hanem baltát hoztak.
