Alig néhány héttel 86. születésnapja előtt elhunyt Berczelly István Kossuth- és Liszt-díjas érdemes és kiváló művész, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze, a Halhatatlanok Társulatának tagja – írja Facebook-oldalán a Magyar Állami Operaház.
A rövid nekrológból kiderül: Berczelly énektanulmányait Feleki Rezső, Jámbor László és Szabó Miklós irányítása alatt végezte, majd 1965-ben a debreceni Csokonai Színház tagjává vált, ahol első jelentős szerepe Don Giovanni volt.
Az Operaházban 1968-ban vendégként mutatkozott be: ekkor Valentin bőrébe bújhatott, debütje pedig olyan jól sikerült, hogy 1970-ben a társulat teljes értékű tagja lett.
A bariton élete következő harminc évét jórészt az Andrássy úti falak között töltötte, 2000-es nyugdíjazása után azonban még tizenhat éven át tért vissza vendégként a színpadra.
Hosszú és Magyarországra fókuszált karrierje során kezdetben lírai és Verdi baritonszerepeket énekelt, majd ahogy hangja változni kezdett, Faragó András örököseként fokozatosan vette birtokba a basszbariton, sőt esetenként a mély basszus szerepkört is, s vált generációjának egyik legjelesebb Wagner-interpretátorává.
Legfontosabb alakításai közé tartozott Luna gróf (A trubadúr), Renato (Az álarcosbál), Zakariás (Nabucco), Főinkvizítor (Don Carlos), Hermann (Tannhäuser), Wotan (A Nibelung gyűrűje), Hans Sachs és Pogner (A nürnbergi mesterdalnokok), Kékszakállú herceg (A kékszakállú herceg vára) és Háry János szerepe.
Berczelly István pályája során számos elismerésben részesült: a már említett kitüntetések mellett átvehette a Bartók–Pásztory-díjat, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, a Székely Mihály- és Oláh Gusztáv-emlékplakettet, a Melis György-díjat, illetve a Sudlik Mária-emlékdíjat is.
A Magyar Állami Operaház az elhunyt művészt saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
