Erzsébetváros Önkormányzatának tavaly egy húsz éven át zajló furcsa történetetet sikerült lezárnia, aminek keretében a kiegyezés utáni Pest legfontosabb útvonalaként ismert Király utca három háza, a 25., 27., illetve 29-es számú, műemléki védettségű ingatlanok kis híján porrá váltak.
A kerület által a Hunvald-érában kötött 2003-as feltételes szerződésre (ezt 2008-ban visszavonták), illetve egy 2019 júliusi adásvételi dokumentumra alapozva a tulajdonjogért küzdő befektető a sajtóhírek szerint méretes kortárs szállodával akarta helyettesíteni a házakat, azokról nemrég azonban kiderült, hogy most már biztosan a helyükön maradnak, sőt, a több lépcsőben való megújításuk is kezdetét vette.
A tulajdonviszonyok rendezetlensége a 2019-es önkormányzati választások után került a figyelem középpontjába: Erzsébetváros korábbi kormánypárti vezetése ugyanis egy, a helyi képviselők által szinte végigolvashatatlan – a tervezet kiküldése után néhány órával alá is írták – szerződésben annyira közeli határidővel vállalta a részben lakott ingatlanok átadását, hogy képtelenség lett volna megállapodni az ott élő lakók mindegyikével, majd elköltöztetni, vagy pénzzel kárpótolni őket az elveszített otthonukért.
A csőd szélén
A szerződés miatt már a választások előtt sokmilliós kár érte az önkormányzatot, erről azonban a jelenlegi vezetés csak késéssel értesült, hiszen az ügylet nem szerepelt a választást követő átadás-átvételben. Emiatt
– írtuk korábban, hozzátéve, hogy Erzsébetváros rövidesen pert indított a Sunbelt Property, valamint a Sunbelt Garden nevű cégek ellen.
2020 októberében egy végrehajtó cég 417 millió forintot emelt le az önkormányzat számájáról, a Sunbelt pedig azt állította, hogy Erzsébetvárosnak immár 9,7 milliárd forintnyi kötbért kellene kifizetnie. Ezt a kerület nyilvánvalóan vállalhatlannak gondolta, így november 9-én különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, különösen nagy értékre elkövetett orgazdaság, hivatali kötelesség megszegésével elkövetett hivatali visszaélés miatt a Nemzeti Nyomozóirodánál (NNI) tettek feljelentést. A nyomozást decemberben végül a rendőrség rendelte el, azt azonban 2021 júliusában, bűncselekmény hiányára hivatkozva megszüntették – tudtuk meg a VII. kerület sajtóosztályától, ami hozzátette: ebben az évben pert is indítottak a szerintük a vevő által felkért ügyvédi iroda munkatársai által írt adásvételi szerződés semmissé nyilvánítása érdekében.
Az ügy ezen a ponton vett csak igazán furcsa fordulatot, hiszen Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter 2019. december 4-i döntésében még ellenezte a házak eladását, hiszen úgy gondolta:
ez pedig örökségvédelmi szempontból nyilvánvalóan megengedhetetlen. Gulyás másfél évvel később
hiszen a Sunbelt 2021. aug. 31-i kérelmére mindössze négy munkanapon belül megérkezett a pozitív válasz, eltüntetve a legnagyobbnak tűnő akadályt az eladás elől.
Erzsébetváros az év végére elérte, hogy a rendőrség folytassa a nyomozást, közben pedig egy, a szerződések semmissé tételét célzó feljelentés-kiegészítést is beadtak. A Fővárosi Törvényszék első fokon elutasította a felek kereseteit, a miniszteri jóváhagyást azonban mégis semmissé tette.
Ez jó hírt jelentett ugyan az épített örökségért aggódóknak, Erzsébetváros számára ez azonban nem volt elég, így fellebbeztek: a bíróság másodfokon végül Erzsébetvárosnak adott igazat, megállapítva a szerződés semmisségét, hiszen
A per ezen a ponton, vagy később való elvesztése esetén Erzsébetvárosnak nyilvánvalóan pénzügyi csődöt kellett volna jelentenie, hiszen a beruházó által várt kötbér összege
Az ügy hosszú idő után látszólag tehát nyugvópontra került, sőt, a korábban a végrehajtó által zárolt 417 millió forint 2023 őszén újra a kerület számlájára került, eljött hát az idő a Niedermüller Péter polgármester által 2023 elején egyenesen katasztrofális állapotúnak nevezett, összesen hatvanegy lakást rejtő házak felújításához.
Az Erzsébetvárosi Ingatlangazdálkodási Nonprofit (EVIN) Zrt. idén februári bejelentése szerint a területen komplex tömbrehabilitációt terveznek, aminek első lépését
Erzsébetváros a tervek formálódásával egyidőben a részben még mindig lakott épületek bérlőinek elköltöztetését is intézni kezdte – egy 2023 januárjában a Facebookon feltűnt videóban egy közeli lakás részletei, illetve a hátrahagyott, rossz állapotú műemlékek részletei is látszanak:
Az ügy látszólag révbe ért, a háttérben azonban továbbra is követték egymást a fejlemények: a rendőrség 2023. február 1-jén, újfent csak a bűncselekmény hiányára hivatkozva másodszor is megszüntette a nyomozást, majd Erzsébetváros panaszának helyt adva áprilisban harmadszorra is újrakezdte a munkáját.
2023 októberében Erzsébetváros a Kúrián is jogerősen is nyert:
A nyomozás cikkünk megjelenéséig sem zárult le: Dr. Oláh Lajos, a kerület országgyűlési képviselője a polgármester kérésére május 8-án írásbeli kérdést küldött Dr. Polt Péter legfőbb ügyésznek, hiszen kíváncsi volt a nyomozás állására, valamint arra is, hogy minek köszönhető az egyre nyomasztóbb késlekedés.
A dokumentumban Oláh hozzátette:
- a korábbi fideszes vezetés szerinte „bűncselekményi gyanút felvető magatartással több milliárdos ingatlanvagyont akart átjátszani” úgy, hogy az adásvétel meghiúsulása, vagy késése esetén óriási kötbért kelljen fizetni,
- a nyomozás megszüntetésére tett kétszeri rendőrségi kísérlet teljesen érthetetlen, hiszen a panaszuk benyújtását követően egyrészt újra csak munkába kezdtek, másrészt pedig az ügy minden szereplője beazonosítható, az iratok, dokumentumok, valamint a bizonyítékok pedig négy éve a hatóság rendelkezésére állnak.
A feltett kérdésekre egyelőre nem érkezett minden részletre kiterjedő válasz.
Lassú megújulás
A huszonhét, kizárólag önkormányzati lakásokat magukban foglaló erzsébetvárosi ház (ezek listája itt található) felújítását célzó Jövő7-program részeként elindult műemlékmentési terv mostanra már el is indult, sőt, a projekt első lépcsőfoka máris komplexebbnek tűnik a vártnál – derült ki a Közbeszerzési Értesítőben 2024. április 4-én közzétett tájékoztatóból, ami a tenderen győztes RYL Bau Építőpari Kft. és az Ikon Ingatlan Kft. kettősét a február végi szerződéskötéskor a házak
bízta meg.
A nettó 304,085 millió forintból megújuló házak közül a lista első tagja, a játszótérrel, illetve az elmúlt években sokat emlegetett Wichmann-házzal szomszédos 25. jut a legmesszebb a teljes újjászületés felé vezető úton, annak ugyanis a tetőhéjazatát is felújítják, sőt, a szerkezetét is megerősítik.
Az értelemszerűen több restaurátor egyidejű munkáját is igénylő folyamat leírásában a kiíró EVIN a 25-ös számú épületben megtalálható nyílászárók
sőt, azt is jelzi, hogy az ablakszárnyak újragyártása során restaurálva kell azokat visszahelyezni.
A kiírás egy későbbi szakaszában a három ház bejárati kapuinak felújítására, valamint az azon lévő vasalatok egy fémrestaurátor felügyelete alatt való felújítására is kitér. Az öntött, illetve kovácsoltvas elemeket jól ismerő szakembernek a 27. számú épület munkálatainál lesz a legtöbb dolga, ott ugyanis
számítanak rá, a 29-nél pedig a földszinti bal üzletportálok eredeti spaletta-vasalatainak és rácsainak restaurálásánál, valamint a jobb oldalon hiányzó darabok újragyártásánál is szükség lesz a szakértelmére.
A jogerős örökségvédelmi engedéllyel rendelkező terveket a Sagra Építész Kft. (vezető tervező: Sajtos Gábor DLA) jegyzi, a munkák pedig már márciusban elindultak, így az EVIN április 17-én közzétett Facebook-posztjában már arról számolhatott be, hogy két ház esetében elkészültek a szigeteléssel, sőt, a homlokzatokon is megkezdődtek a szabad szemmel látható munkák.
Ezt a helyszínen járva saját szemünkkel is jól láthattuk, a kerület kérdéseinkre adott reakciójából azonban az is kiderült, hogy a munkák mostanra túljutottak a homlokzat eredeti színének kiderítésére indított falkutatási szakaszon, illetve a díszítőelemek mintáinak levételén is, így egy ideje készülnek már a pótlások, amelyek mindegyike várhatóan 2024 végére foglalja majd el a helyét.
A járókelők számára hirtelen változást jelentő munkák mellett a tartószerkezeti vizsgálatok is folynak: ezeket a győri Széchenyi István Egyetemmel karöltve végzik, a minden részletre kiterjedő felmérési adatok, illetve az azokhoz kapcsolódó szakvélemények pedig szintén az év végére születnek meg.
Az elmúlt években földszintjükön alig kihasznált üzlethelyiségeket, a kapu mögött pedig sokszor üresen álló lakásokat rejtő házakat a jövőben talán egészen más módon hasznosítják majd, hiszen az Erzsébetváros által megbízott szakértők egy hasznosíthatósági tanulmányon dolgoznak, ami megmutatja,
- milyen funkciókkal lehet megtölteni az épületeket,
- azok mekkora nyomást helyeznének a kerület költségvetésére,
- sőt, azt is, hogy milyen előnyök, illetve hátrányok társulnának hozzájuk.
A fejlesztési irányról természetesen nem a jelenlegi, hanem a június 9-i önkormányzati választásokat követően felálló új képviselő-testület dönt majd – megalapozva egy belföldi, vagy akár egy nemzetközi ötlet-, illetve tervpályázatot –, a házak tulajdonjoga a jelenlegi célok szerint azonban mindvégig a kerület kezében maradna.
A velünk élő történelem
A Király utca Nagykörúton belüli szakasza a XIX. századi Pest főutcájának számított, ma pedig a kétezres évek óta némiképp indokolatlan módon Zsidónegyedként emlegetett Belső-Erzsébetváros egyik ütőerének számít, így az épületállományának nem csak a kora, de állapota és kihasználtsága is változatosan alakul. Ennek az épületsornak talán a legkevésbé ismert elemei a cikkünkben bemutatott 25., 27., illetve 29-es számú házak, pedig történetüket ismerve egyértelművé válik, hogy egymást érték bennük a történések.
A belváros felől érkezve először a foghíjból lett játszótérrel szomszédos 25. kerül a szemünk elé: a telken az 1810-es években született koraklasszicista, földszintes lakóház, ami előbb egy udvari szárnyat növesztett, majd az 1838-as nagy pesti árvizet követően a korszak fontos mestere, Diescher József tervei szerint kapott emeletet, illetve jött létre a teljesen körbezárt első udvara.
Igazán nagy bővítésére Budapest egy szempillantás alatt történő világvárossá válásakor került sor: ekkor született meg az első udvarból nyíló második, amit csakhamar minden oldalról újabb lakások vettek körbe. Az udvarra néző földszintes tereket ekkor kisebb-nagyobb műhelyek és cégek foglalták el: 1885-től itt működött például Mérő János fényírdája, azaz fotóműterme, a századfordulón pedig egy kisebb szalámigyár, illetve húsfüstölő is megjelent a falak között.
A hátsó udvar ma már több mint húsz éve elérhetetlen, az utcához közelebbit azonban ecet- és gesztenyefák teszik barátságossá. A fák egyre terebélyesebbé válása nem jelentette persze azt, hogy a körülöttük lévő lakások is egyre modernebbé váltak volna, hiszen a bérlők önerőből megvalósult kisebb-nagyobb felújításai által elkerült részek rohamosan öregedtek, az általános felújítás pedig az ezredfordulóra egyre sürgetőbbé vált: az utcai homlokzat legutóbb 1956-ban látott igényes restaurátorokat, az udvarokban pedig a hatvanas évek óta nem folytak igazán nagy munkák.
Ezt a helyzetet az önkormányzat végül 2000-ben elégelte meg – emlékezett vissza Ladányi János a Népszavában, ahol arról írt, hogy a lakókat sorra kiköltöztették, ezt a folyamatot pedig az éppen a legjobbkor eltört csatorna is segítette, hiszen az udvar közepén szökőkútként bugyogott fel a szennyvíz, ami járványveszélyt hordozott magában.
Az ekkor lebontásra ítélt házat nem sikerült lezárni, így rövidesen önkényes lakásfoglalók költöztek az elhagyott otthonokba, akik
fürdőszobát csináltak, kicsempézték a konyhát, elkezdték rendbe hozni a félig romos lakást. Értettek ezekhez a munkákhoz, hiszen régóta az építőiparban dolgoztak. […] Szabad rendelkezésű magántulajdonként értelmezték az önkormányzati tulajdont, és hallani sem akartak arról, hogy az mindenekelőtt arra lett kitalálva, hogy a közösség ezzel is segítsen azokon, akik – »piaci hibák« sorozata miatt – önerőből behozhatatlan hátrányokat szenvednek el.
A felmerült helyzetet végül a hatóságok fellépése oldotta meg, a ház kapui pedig hosszú időre lezárultak.
A sor következő eleme, a Király utca 27. története még érdekesebb, hiszen az 1833-ban, klasszicista polgárházként létrejött épület két nagy átépítésnek (1866, ill. 1910) köszönhetően nyerte el a mai, részben szecessziós, részben historizáló, illetve részben klasszicista részleteit.
Ezek közül a leglátványosabbak nyilvánvalóan a homlokzat szecessziós díszei, illetve az első emeleti kovácsoltvas erkély, rajta az eredeti épület részeként megmaradt cirkalmas
ZUR STADT PEST
felirattal, ami az egykor itt működő Pest városához címzett fogadó a szavak közt a kereskedelem jelképeként ismert
is mutató cégéreként szolgált.
A kapun belépve, majd balra pillantva a látogató a toszkán oszlopokkal határolt, nyitott lépcsőházzal találja magát szembe, benne a félköríves vörösmészkő lépcsővel, aminek falára egy latinórákat ugyan távolról kerülő, lila-fehér szívű futballszurkoló a
feliratot festette fel.
Kár lenne eltüntetni, egy műemlékhez méltó felújítás során azonban nyilvánvalóan mégiscsak el fog tűnni, hogy a felette látható díszítőmotívum teljes hosszában való helyreállítása után a lépcsőház visszakapja a régi fényét.
A háznak kora ellenére nem az építészeti, hanem a kultúrtörténeti jelentősége igazán nagy, hiszen 1891-ben ennek földszinti üzlethelyiségében született meg az Ungerleider Mór vezette Mercur kávéház, ahol a kitűnő üzleti érzékkel rendelkező gazda 1896-ban laterna magica-előadásokat tartott – árnyékképeket vetített egy kifeszített tüllre –, ezzel elindítva a hazai mozgókép-vetítések sorát. A vállalkozó később filmes vállalkozást indított, így számos nagy külföldi filmgyár munkáinak behozatala mellett játékfilmek gyártásával foglalkozott: az így született munkák egy részét a később a Casablancával a legjobb filmért járó Oscart is bezsebelő Kertész Mihály (Michael Curtiz, 1886-1962) rendezte.
A kaputól jobbra eső apró helyiség fontossága sem lebecsülendő, hiszen 1957-től itt működött az épp százhuszonöt évvel ezelőtt, 1899-ben Berger (Berényi) Márkus által alapított Első Magyar Tűzzománc Kézelőgomb és Jelvénygyár, aminek apró szobáiban a matematikusként indult, majd a szabadkőművesség történetének legnagyobb hazai ismerőjévé, illetve a történettudományok kandidátusává vált dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes 2019-ben bekövetkezett haláláig dolgozott az egykor az ország minden részén feltűnő, főleg céges megrendelésre készített kitűzőkön és jelvényeken.
A hármas utolsó tagja, a Király utca 29. alapját egy 1831-ben, Puphka János vendéglős megrendelésére épült lakóház adja: a férfi a Zur Stadt Pest bérlőjeként vált Pest tehetős polgárává, az 1838-as árvíz után azonban költözni kényszerült, hátrahagyott, az ár miatt súlyos károkat elszenvedő otthonát pedig Hohlfeld Ignác kereskedő 1843-ban a hazai klasszicizmus legfontosabb alakjával, Hild Józseffel építtette át.
Az így született kétemeletes struktúra jórészt azóta is az eredeti arcát őrzi, Budapest megszületésével egyidőben azonban földszintes udvari lakóépülettel, valamint 1903-ban egy eklektikus (korlátait mára elveszített) erkéllyel bővült.
Fentebb bemutatott szomszédjával, 27. számú házzal együtt ez a ház is a gettó falát jelentette: a Dob utcai telekhatárnál lévő, a ház belső udvarait elválasztó kőfalak áthelyezett elemei ma is a helyükön állnak. A felújítás egy későbbi szakaszában remélhetőleg ezek a köz számára is láthatóvá válnak majd, sőt, talán egy utcai emléktáblát is csatolnak hozzájuk.
