Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és teljesen más bolygóra születtél. Minden, amit tanultál, hazugság. Az országod történelme teljesen kitalált, és körülötted mindenki agymosott. A hősök, akiket imádtál, valójában szörnyetegek. Ez olyan, mint egy sci-fi regény cselekménye, de a hozzám hasonló koreaiak számára maga az őrült valóság
– ez a részlet is látható az Észak-Koreából tizenéves korában elmenekülő Pak Janmi korábbi TED-előadásából a Szökés Észak-Koreából című filmben. Bár maga Pak Janmi igen ellentmondásos személyiség, több sztorijának hitelességét is megkérdőjelezték, ez a monológ fontos szerepet játszik ebben a dokumentumfilmben. A rendező, Madeleine Gavin ugyanis a diktatúra embertelenségének egyik legmarkánsabb jelét abban látja, hogy olyan szinten szigeteli el a lakóit a világtól, hogy tömegek élnek teljes tájékozatlanságban, és csak annyit tudnak a világról, amit Kim Dzsongun mond el nekik.
Az agymosás tehát egy nagyon komoly indok arra, hogy Észak-Korea nagyjából 25 milliós lakosságához képest csak tízezres nagyságrendben hagyták el az országot eddig. A túlnyomó többségnek meg sem fordul a fejében a szökés, hiszen abban a hitben vannak, hogy a világ ilyen, és ez a normális, amiben nekik is részük van. A film egyik legemlékezetesebb része is az, amikor az Észak-Koreából kalandos úton menekülő család különböző korú tagjai még a szökésük kellős közepén is Kim Dzsongunt dicsőítik. A nagymama pedig még hozzá is teszi, hogy csodálkozik, a film amerikai rendezője milyen kedvesen viselkedik velük, hiszen ő eddig úgy tudta, az amerikaiak kedvtelésből gyilkolják a koreaiakat.
Előfordul Észak-Koreában, hogy az ember olyan helyzetbe kerül, hogy szöknie kell, máskülönben meghal: kivégzik vagy a halálos ítélettel felérő száműzetéssel sújtják, vagyis a számos koncentrációs tábor egyikébe kerül, ahol vagy az őrök kegyetlenkedése, vagy éhínség, vagy betegség végez vele. Így történik ez a Ro házaspárral is, akik a családtagjaik korábbi szökése miatt kerültek bajba, és hirtelen ötlettel nekivágtak a határnak két kisgyerekkel és a 80 éves nagymamával együtt. A film végigköveti a család kalandfilmbe illő szökését a határátlépéstől kezdve egészen a boldog befejezésig, de a történet igazi hőse Kim Seungeun (Szjungun), a lelkész, aki lehetővé teszi a menekülésüket.
„Pastor Kim”, ahogy a filmben emlegetik, egy keresztény koreai egyház vezetője, aki emellett emberi jogi harcos is, és valódi földalatti hálózatot épített ki az elmúlt másfél évtizedben, amely segít az Észak-Koreából menekülőknek, hogy Dél-Koreába jussanak. Erre azért van szükség, mert a két Korea közötti határsáv teljesen el van aknásítva, ezért ott gyakorlatilag lehetetlen az átjutás. Marad hát a kínai határ, ahol szintén nem gyerekjáték átjutni: nem elég, hogy át kell kelni a Jalu-folyón, zord hegyeken keresztül juthat az ember Kínába, amennyiben nem kapják el a határőrök. Ha igen, egyből küldik is őket vissza, viszont ha sikerül elrejtőzni, akkor Kim a „brókereknek” hívott összekötők segítségével ki tudja őket hozni a határövezetből, ám mivel a brókerek nem szívjóságból segítenek (és ők maguk is kockázatot vállalnak), az országokon átívelő hálózat fenntartása komoly pénzbe kerül, amit jobb híján adományokból próbál fedezni.
Merthogy a menekültek nemcsak Kínában vannak veszélyben, de a szomszédos Vietnámban, sőt, Laoszban és Kambodzsában is kommunista vezetés uralkodik, amely szimpatizál annyira Észak-Koreával, hogyha nem is olyan szorgalmasan, mint Kína, de időnként visszaküldi a szökésben lévő koreaiakat. Egészen Thaiföldig kell menniük tehát a szökevényeknek, hogy onnan Szöulba juthassanak, de az út odáig egyáltalán nem veszélytelen: az egyre ijesztőbb kínai high-tech diktatúra csupán egyetlen veszélyforrás a sok közül, mert ha el is jutnak Vietnámig – és ott sem kapcsolják le őket –, éjszaka kell gyalog átvágni a dzsungelen, majd csónakon átkelni a Mekong-folyón.
Ezt az utat követi végig a stáb a Ro családdal együtt: a helyzet túl stresszes volt ahhoz, hogy engedélyt kérjenek tőlük, így Gavin sokáig azt sem tudta, egyáltalán használhatják-e majd ezeket a felvételeket. Ennek megfelelően a film tényleg izgalmas, de ha nem sikerült volna megszerezni Róék engedélyét, maga Kim akkor is elvinné a filmet a hátán. A mindig nyugalmat és derűt sugárzó lelkésznek folyamatosan csöng a telefonja, újabb és újabb menekültek kérnek segítséget tőle, ő pedig hihetetlen kedvességgel és elhivatottsággal beszél mindegyikükkel. Ezek azonban cseppet sem gyengítik az elhivatottságát, pedig azt is láthatjuk, hogy mennyire megviseli az éjszakai dzsungeltúra, amit ő is megtesz a menekült családdal együtt.
Közben láthatunk olyan megdöbbentő jeleneteket, hogy a vietnámi védett házban a Ro család rácsodálkozik a folyóvizes fürdőszobára, és az egész út thrillerhez méltóan feszült és izgalmas. A film azonban nemcsak róluk és Kimről szól, hiszen igyekszik bemutatni az észak-koreai rendszert és a mindennapi terrort (néha brutális felvételeken keresztül), ezeket is leginkább menekültek jóvoltából ismerhetjük. Ismerteti a történelmi hátteret, és még az is kiderül belőle, hogy Kim Dzsongun és családja gyakorlatilag lenyúlta a legendájukhoz a Bibliát, aminek birtoklását ezért szigorúan büntetik is az országban.
Csakhogy van még egy sztoriszál is a filmben, amely sokkal szomorúbb a többinél: a Ro családdal párhuzamosan követi egy nő, Soyeon Lee (Szujon Li) kálváriáját, aki egy évtizeddel azelőtt szökött át északról délre, ám a fia odaát maradt. Most immár tizenhét évesen ő is az anyja után indul, ám ez nem végződik olyan szerencsésen. A kamera (vagy éppen a telefon kamerája) viszont ott lehet a kritikus pillanatokban, és egyszersmind emlékeztet is arra, hogy a szökés Észak-Koreából rendkívüli veszélyekkel jár.
Madeleine Gavin filmje így tényleg végig izgalmas és informatív marad, miközben teljes egészében valódi felvételekre támaszkodik, szerencsére nyoma sincs benne az új dokumentumfilmes divatba illő fikciós elemeknek vagy a színészeknek, és a néhány animáció sem zavaró. Túlzás nélkül: az utóbbi évek egyik legfontosabb dokumentumfilmje a Szökés Észak-Koreából, amely nemcsak azokra koncentrál, akiknek sikerült megszökniük, hanem azokra is – és ők vannak többségben –, akik örökké a diktatúra rabjai maradnak.
Szökés Észak-Koreából (Beyond Utopia), 2023, 1 óra 47 perc, RTL+
