1912. november 20-án az alsó-ausztriai Reichenau an der Raxban, a Wartholz császári villában Zita főhercegné életet adott első gyermekének, Ottónak. Az agg Ferenc József császár a Habsburg-ház új főhercegében a dinasztikus trónöröklés rendjének legfiatalabb tagját láthatta, aki emberi számítás szerint valamikor a 20. század második felében kerül majd a trónra. A gyermeket születése után néhány nappal keresztelték meg. Keresztapaként a császárt Ferenc Ferdinánd trónörökös képviselte, akinek bő másfél évvel későbbi meggyilkolásakor Ottó a császári–királyi trón várományosainak sorában apja, Károly után a második helyre lépett elő.
Az ifjú főherceg negyedik születésnapját követő napon meghalt a császár, és az év végén Budán a hivatalosan is trónörökössé vált Ottó szülei fejére helyezték a magyar koronázási ékszereket. Az eseményről később is élénken éltek benne az emlékek, főleg az, hogy I. Ferdinánd bolgár cár rendületlenül vallási kérdésekről tartott neki előadást, pedig őt a ceremónia látványossága sokkal jobban érdekelte – volna.
A súlyos politikai konfliktusokkal és harctéri veszteségekkel küzdő IV. Károly királyt – amikor csak lehetett – követte a szinte évente újabb kistestvérrel bővülő család, így számos protokolláris eseményen vettek részt Pozsonytól Isztambulig. Az utazások részeként a Wartholz-villa, mint szülőház, és az ekkor a k. u. k. hadsereg főparancsnokságaként is működő badeni Weilburg-kastély jelentették a biztos pontokat a gyermekek életében.
IV. Károly hiába tett kísérleteket arra, hogy tárgyaljon az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségi unióvá alakításáról és a világháborúból való kilépéséről, a birodalom bomlani kezdett, majd darabokra hullott, és az osztrák, majd magyar trónfosztással a család menekülni kényszerült. 1919-től megkezdődtek a száműzetés évei. Ottó ekkor még nem tudhatta, hogy Ausztriába csaknem ötven, míg Magyarországra több mint hetven év múlva léphet csak be újra szabadon.
Svájcon keresztül Madeira szigetére érkeznek, ahol a 34 éves Károly király útja 1922 áprilisában a spanyolnátha következtében igen fiatalon végetér, és a kilencéves Ottó félárván marad hét fiatalabb testvérével, akik közül a legkisebb, Erzsébet már az apjuk halála után születik meg.
XIII. Alfonz király segítségével a család Spanyolországba kerül a temperamentumos Zita vezetésével. Ő hatalmas lelkierővel és elszántsággal szervezi meg az ifjak neveltetését, sosem tévesztve szem elől a célt, miszerint – a politikai helyzet függvényében – Ottó bármikor készen álljon az uralkodói feladatok átvételére. A Monarchia összeomlása okán hivatal nélkül maradt pedagógusokból és volt kultuszminiszterekből álló oktatási tanácsot szervez, akik az akkori osztrák és magyar középiskolai tanrend párhuzamos elvégzését határozzák meg a gyermekek számára. Bár a testvérek magántanulók, lakóhelyük, a Lekeitio baszk halászfaluban lévő Uribarren-villa mégis egy nyüzsgő iskola képét mutatja. Egymást váltva érkeznek a legkiválóbb paptanárok, pannonhalmi bencés nevelők, valamint osztrák, francia és angol oktatók. Ekkor csatlakozik a családhoz Heinrich Degenfeld gróf, aki jogi és politikatudományi ismeretekkel látja el Ottót, és aki egyetemi katedráját feladva haláláig legközelebbi munkatársa marad.
Talán nem meglepő, hogy Habsburg Ottó kedvenc tantárgya a történelem, hiszen Európa története egyben családja története is. Igen korán megmutatkozik a politika iránti érdeklődése, amelyet szépirodalmi olvasmányaival tovább formál. A Copperfield Dávid vagy Karl May művei mellett különösen sok magyar szerzőt olvas – a kedvencei közé tartoznak a népi írók munkái. A német és a magyar mellett angolul, spanyolul beszél, horvátul és latinul is tud, francia nyelvtudása tökéletesítése végett pedig egy évet Luxemburgban, a clervaux-i apátság bencés gimnáziumában tanul. Itt a vele közeli rokonságban álló luxemburgi uralkodócsalád révén egyúttal a társasági életben is bemutatkozik.
Ottó reggel hattól este hétig szigorú időbeosztással dolgozik, és mivel két tantervet teljesít – ráadásul rövidebb idő alatt tervezve –, a nyári szünidő egy része is alkalmanként tanulással telik. Eredendően erős kötelességtudat és elhivatottság jellemzi, ezeket az erényeket pedig csak felerősítik benne édesanyja drákói módszerei, amelyekre később mégis hálával emlékezik vissza. Az említett tulajdonságok révén olyan önfegyelemre és kitartásra tesz szert, amiről politikai kortársai évtizedek múlva számos alkalommal nyilatkoznak elismerően.
Az elme pallérozása mellett a nevelés részeként helyet kap a napirendben a fizikai erőnlét fejlesztése is: hosszú kirándulásokat tesznek, sétákat a tengerparton gyalog vagy lóháton, a dimbes-dombos tájon népszerű testmozgás a hegymászás, vagy éppen a vitorlázás a Vizcayai-öbölben. Legszívesebben azonban bicikliznek – Ottót nagyon érdekli a kerékpározás, rendszeresen ellátogatnak a Tour de France közeli állomásaira.
A vallás kora gyermekkorától kezdve szerves része a mindennapjainak, nemcsak a paptanárok hatása révén, de már a szülők részéről is megtapasztalhatta a hit megélését. Ottóra nagy hatással van a közelben fekvő Loyola, vendégeskednek náluk az oda vagy Lourdes-ba tartó zarándokok csoportjai. A vendégjárás egyébként sem ritka, rendszeres látogatóik az arra járó cserkészcsapatok, a környéken mérkőzést játszó magyar futballklubok, világutazó előadók vagy egykori és aktív politikusok. Postai úton is érkeznek emléktárgyak a Monarchia volt országaiból, ezeket egy idő után már külön üvegszekrényben gyűjtik. A gyerekek különösen örülnek a Bécsből kapott ólomkatonáknak, karácsonyfáról minden évben a császárhű Tirol gondoskodik. Később aztán osztrák népviseletet és díszmagyart rejtenek a csomagok, az ezekbe öltözött fiatalokról készült portrék népszerű képeslaptéma lesz odahaza.
Érettségi vizsgájára a bencés tanárok mellé osztrák és magyar vizsgabizottság érkezik, köztük Ady Lajos tankerületi főigazgató, a költő fivére. Ottóra a kitüntetéssel letett vizsgát követően, nagykorúságának elérésével számos feladat vár: így a Habsburg-dinasztia hagyományos lovagrendjének, az Aranygyapjas Rendnek lesz a nagymestere. A nagykorúvá vált trónörökös a magyar legitimisták és osztrák monarchisták érdeklődésének középpontjába kerül, számos képsorozat és tehetségét, rátermettségét méltató írás jelenik meg róla a lapokban. Személyének megítélése a sajtóban ugyanakkor nem egységes, kritikusai karikatúrákon és lejárató írásokon keresztül táplálják a restaurációtól való félelmet.
Amikor eljön az idő, hogy Ottó egyetemre menjen, a család Belgiumba költözik. Ottó a nagy múltú katolikus intézményben, Leuvenben folytatja tanulmányait. Érdeklődési iránya nem kérdéses, a politika tudománya vonzza. A család otthonává a Brüsszel és Leuven között nagyjából félúton elhelyezkedő Steenokkerzeelben, egy belga arisztokrata által felajánlott késő-középkori vízikastély válik 1929-től egészen 1940-ig. A Ham-kastélyban viszonylag egyszerűen, fényűzésmentesen zajlik az élet, a napirend nem módosul a korábban megszokott szigorú rendhez képest. Önkéntesek is érkeznek, akik a terebélyes háztartás működési feladatainak ellátásában vagy a kiterjedt levelezés rendszerezésében és megválaszolásában segédkeznek.
Ottó kitüntetéssel diplomázik: ő az első Habsburg, aki doktori címet szerez. Disszertációját az osztrák paraszti birtok öröklési jogának kérdéseiről írja; testvére, Etelka pedig e téma magyarországi vonatkozásait dolgozza fel. Egyetemi évei alatt Ottó többször jár tanulmányúton Berlinben, ahol következetesen visszautasítja a náci vezetők meghívásait. Édesapja portréja egész életében az íróasztala közelében van.
Kedvelt időtöltése ekkoriban a vadászat, tehetséges céllövőnek bizonyul. Később aztán felhagy vele, mert „az állatok elevenen sokkal szebbek”. De talán még ennél is fontosabb számára az ajándékba kapott saját autó – az autóvezetés iránti szenvedélye egész életében elkíséri. Testvéreivel bejárják a környéket, és egy-egy hétvégi üdülésre is sor kerül a tengerparton.
Az Anschluss után az osztrák ellenállásra felszólító Ottót a német birodalmi hatóságok hazaárulónak tekintik, elfogása esetén azonnali agyonlövését irányozzák elő. 1940-ben a Luftwaffe belgiumi bombázásai miatt az utolsó pillanatban hagyják el a villát; Franciaországba, majd Portugáliába mennek. Ottó diplomáciai összeköttetései révén – testvéreivel gyakran életüket is kockáztatva – zsidó menekültek megmentésén, vízumkérelmek megszerzésén fáradoznak. Ezt követően a család Észak-Amerikába utazik. A volt trónörökös 1944-ig ott tartózkodik, és a Fehér Ház kapuin belül is folytatja lobbitevékenységét a magyar és az osztrák önállóság visszaállítása érdekében, több-kevesebb sikerrel. A háború végének közeledtével készül a hazatérésre. Ezidőtájt gyakran emlegetett szófordulata – „Amerikában lettem európaivá” – már egy alapvetően új életstratégia körvonalazódásáról árulkodik.
Írta: Dékány Szilveszter | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/habsburg-otto-fiatalsaga
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
