Ha meghaltam, kérlek titeket, ne adjatok ki posztumusz albumokat vagy dalokat a nevemben. Azok csak demók voltak, sosem akartam, hogy a nyilvánosság is hallja őket
– tetováltatta magára Anderson .Paak nyolcszoros Grammy-díjas zenész. Bár a lényegre törő felirat nem részletezi, hogy a mesterséges intelligenciára is gondolt-e, sőt, egyáltalán komolyan gondolta-e az üzenetet, mindenképp rámutat arra, hogy igenis jogosan aggódhatnak a zenészek amiatt, hogy haláluk után karrierjük akaratukon kívül is önálló életre kel. Az MI térhódításával most már nem csak azon aggódhatnak a zenészek, hogy kiadják-e az íróasztalfiókban maradó félkész műveket, hanem, hogy digitális szellemüket turnéra indítják, neadjisten elénekeltetik velük a Barbie Girlt.
John Lennonon majdnem egészen biztosan nem szerepelt ilyen felirat, de nem ez az oka annak, hogy halála után több mint negyven évvel a hetekben új Beatles-dalt hallhatott a világ. A Now and Then érdekes és szimbolikus állomása annak, hogyan válik a legendás zenekarok, zenészek mellett szürke eminenciásként egyfajta társszerzővé a mesterséges intelligencia. Bár a Beatles 1970-ben feloszlott, Lennon több dalt is felvett otthon kazettára, ezeket halála után özvegye, Yoko Ono bocsátotta az egykori Beatles-tagok rendelkezésére. Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr ezekből a kilencvenes években bőven csemegézett még, így adták ki Free As a Bird és a Real Love című dalokat.
Kiadták volna a Now and Thent is, ám a silány minőségű felvétellel az akkori technológiai háttér még nem tudott mit kezdeni. Mindehhez a mesterséges intelligencia térnyerése és Peter Jackson rendező kellett, aki a cége által fejlesztett szoftver – amelyet a Get Back című Beatles-dokumentumsorozatban is használt – immár képes volt arra, hogy elválassza Lennon hangját a gitártól, az azóta ugyancsak elhunyt Harrison 1995-ben felvett gitárszólamaival együtt McCartney és Starr stúdióba vonulhasson, és megfogyatkozott létszámban is olyan Beatles-számot készítsenek, mintha a zenekar még létezne.
Bár a Now and Then esetében nem feltétlenül állja meg a helyét az a hangzatos kijelentés, miszerint Lennont feltámasztotta a mesterséges intelligencia – hiszen már meglévő felvételeken kozmetikázott csak –, mindenképpen felveti azt a kérdést, hogy
Az utóbbi években, úgy látszik, hogy ezen a téren igyekeznek mindent kifacsarni a technológia adta lehetőségekből – felemás sikerrel. Etikai és jogi szempontból egyaránt meglehetősen problémás terület ez, amelyet tovább bonyolít a szabályozás nehézsége, illetve részben a hiánya is. Nemcsak a zenészeket érinti a probléma: James Dean például 68 évvel a halála után újra főszerepet játszik egy filmben az MI segítségével, de megannyi példát láthatunk arra, hogy halott színészeket hoznak vissza a technológia segítségével. Nem véletlen, hogy a hollywoodi sztrájk egyik sarkalatos pontja az volt: szülessen szabályozás a digitális képmásuk jogait illetően, jelenleg ugyanis szabad a rablás. A jelenségről itt írtunk bővebben.
Digitális kísértetek és turnék a sírból
A posztumusz albumok egyáltalán nem újkeletű dolgok, a Queentől kezdve David Bowie-n át a Nirvanáig mindenki csinált már ilyet. Ennek az érzelmi vetületén túl – hattyúdalként, búcsúként, utolsó nekifutásként értelmezve – nem elhanyagolható szempont az anyagi érdek sem, hisz morbid módon semmi sem dobja meg jobban az eladásokat, mint egy tragikus halálhír. Bár a posztumusz kiadványok létjogosultsága elfogadott, nem megkerülhető kérdés a szándék – az, amire az ominózus tetoválásával Anderson .Paak is célzott, azaz, hogy az illető valóban szerette volna-e kiadni a dalokat vagy sem. A mesterséges intelligencia térnyerésével ez a kérdés egyre nehezebben megválaszolható: míg egy kiadásra szánt dal esetében könnyebb afelé hajlani, hogy a szerző valóban publikálásra szánta a dalt, azt már sokkal nehezebb megítélni, beleegyezését adná-e ahhoz, hogy hangja és gyakran képmása is önálló életet éljen a hús-vér ember halála után? Ha pedig nem, ki akadályozza ezt meg?
A 2010-es években gyorsabban fejlődött a technika, minthogy ezekre a kérdésekre bárki válaszolhatott volna. A halott zenészek feltámasztásának fontos mérföldköve volt az, amikor 2012-ben a Coachellán Tupac színpadra lépett tizenhat évvel azután, hogy meggyilkolták. A hologrammániának ő volt az egyik első szereplője, egyben az ezzel kapcsolatos vita elindítója is, hisz akármennyire is vágyhattak a rajongók, hogy a rappert ismét színpadon láthassák, meglehetősen bizarr produkció volt, ahogy a furcsán fénylő Tupac Snoop Dogg-gal duettezett. Ekkor úgy tűnt, új őrület veheti kezdetét, két évvel később Michael Jackson „lépett fel” a Billboard Music Awardson, de Celine Dion is előadhatta az If I Can Dreamet Elvis Presley képmása mellett. Egyértelmű volt, hogy az élelmesebb techcégek meglátják majd ebben a piaci rést: a Base Hologram gyorsan kapcsolt, és turnékat hirdetett csupa halott sztárral: Whitney Houston, Maria Callas és Roy Orbison kivetített verziója is turnéra indult.
A nyilvánvalóan komoly anyagi érdekek mellett érthető, hogy sokan akár ilyen formában is szívesen hallanák koncerten kedvencük hangját, Egyfelől sokkal inkább tűnt bizarrnak ily módon visszahozni a koncerttermekbe a halott zenészeket, jellemzően inkább furcsálják az emberek ezeket a kísérleteket, mint lelkesednek értük. Másfelől a jogi vonzat is fontos: a Marilyn Monroe hagyatékát kezelő társaság például a bíróságig ment a Tupac-fellépésen felbuzduló, Virtual Marilyn című koncertsorozatot tervező céggel. De nem kell hologram sem a pereskedéshez: Barry Manilow 2014-ben adta ki a My Dream Duets című albumát, amelyben a címnek megfelelően duettek hallhatók egy rakás elhunyt ikonnal, többek közt Louis Armstronggal, Houstonnal és Judy Garlanddal – az utóbbi hagyatékát kezelő producer érthető módon nem lelkesedett az ötletért, hogy jogtalanul felhasználták a sztár dalát.
Az egyre szaporodó negatív felhangok miatt a Base Hologram vezetői is tudatosíthatták, hogy nem feltétlenül akarnak az emberek feltámasztott zenészeket látni a színpadon, a nagy csinnadrattával beharangozott Amy Winehouse-hologramturnét végül a negatív visszhang miatt lefújták annak ellenére, hogy az akkor nyolc éve halott énekesnő édesapja jóváhagyásával készült volna. Winehouse esetében érdekes adalék, hogy míg az apa szívesen nézte volna lánya síron túli karrierjét, addig David Joseph, az énekesnő lemezeit kiadó Universal vezérigazgatója kérésére megsemmisítették Winehouse kiadatlan lemezeit. Azzal érvelt, hogy
Nem árt hangsúlyozni, hogy nem a technológiával van a baj, hisz az ABBA 2022 óta koncertezik hologram-formában viszonylag nagy sikerrel. Egy 2023-ban megjelent tanulmány szerint azonban ez is felemás érzéseket kelt a rajongókban: míg az egyik tábor szerint kifejezetten szívmelengető érzés volt látni az ABBA-tagok fiatal avatarjait, mások megkérdőjelezték az élmény autentikusságát.
Érdemes hozzátenni, hogy a hologram-technológia nem egyenlő a mesterséges intelligenciával, sőt, szigorú értelemben véve nem is hologramokról van szó. A John Henry Pepper brit tudós által kifejlesztett „Pepper szelleme” nevű, közel kétszáz éves trükköt alkalmazzák, amelynek lényege az optikai illúzió. Nem valódi, háromdimenziós, körbejárható alakot látunk, hanem egy megdöntött, átlátszó vászonra vetítik ki alulról az előadók képét fülkék és fények segítségével. Nem mellesleg pedig egy magyar fizikus, Gábor Dénes nevéhez fűződik a holográfia feltalálása, amellyel már valódi háromdimenziós kép hozható létre, ezt azonban rendkívül nehéz kivitelezni a színpadon, így jellemzően ma is a Pepper-féle trükköt alkalmazzák, ezt finomítják a lehetőségek szerint. Az alakokat hol színészek játsszák, hol számítógépen alkotják meg. Tupac létrehozásán hat héten keresztül egy egész csapat dolgozott – igazi nagyágyúk, a Digital Domain sokszorosan Oscar-győztes cég, jóformán minden látványorgiát ők csinálnak a Ready Player One-tól kezdve a Marvel-filmekig bezárólag. Nem volt olcsó: 100 ezer és 400 ezer dollár közé tették akkor a költségeit, azaz 35–140 millió forintba kerülhetett Tupac néhány perces megidézése.
Gépbe töltött sztárok
A halott zenészek feltámasztását egészen új szintekre emelte az MI térnyerése. Míg a hologramok és a Beatles által is használt technológia a már meglévő dalokat éleszti újra előadójukkal együtt, addig a mesterséges intelligencia motorját képző deep learning segítségével már új dalokat is „felénekeltethetnek” az elhunyt művészekkel. Amióta a mesterséges intelligenciával ellátott szoftverek bárki számára elérhetők, szinte végtelen a lehetőségek tárháza. Az internet népétől nehéz is lenne elvárni, hogy ne tegyék a dolgukat, néhány kattintással sajátos bábmesterré válnak, ahol a legnagyobb zenei ikonokkal azt kezdhetnek, amit csak akarnak. El lehet énekeltetni Freddy Mercuryval a Skyfallt, Frank Sinatrával a Wonderwallt, sőt, Johnny Cash-sel az Aqua Barbie Girljét is.
És bár akár halott az illető, akár nem, mindez bőven felvet komoly etikai kérdéseket, naivitás lenne épp az tartalomgyártókon számon kérni azt, hogy ne használják ki a technológia adta lehetőségeket. 2021-ben például Dél-Koreában gondolták úgy, hogy sajátos módszerrel pörgetik egy kicsit az egyik tévécsatorna nézettségét: Kim Gvangszok dél-koreai folk énekes halála után huszonöt évvel ismét tévés szereplést vállalt. A Dél-Koreában komoly sztárnak számító zenész 1996-ban követett el öngyilkosságot, 2017-ben pedig az csigázta fel ismét a dél-koreaiak érdeklődését, hogy egy akkor megjelenő dokumentumfilm szerint halála nem öngyilkosság volt, hanem a felesége tette el láb alól. Az ismert énekes szerepeltetése tehát komoly szenzációfaktort hordozott magában, Gwangszok hangját a Supertone nevű, mesterséges intelligenciával foglalkozó cég vette kezelésbe. Az SVS-nek nevezett rendszerbe húsz dalt tápláltak be az énekestől, további 700 egyéb koreai zenét igényelt a tanulási folyamat, ezek alapján alkotta meg a dalt, amely egy énekesnővel együtt volt hallható a színpadon: Ock Joo-hyun egy széken ült a kivetített Gvangszok képe mellett a meglehetősen bizarr produkcióban.
Hasonló történt Izraelben is, ahol az ország függetlenségének 75. születésnapját gondolták azzal megünnepelni, hogy az ország két nagy, elhunyt sztárját, Ofra Hazát és Zohar Argovot hozták össze egy síron túli duettben.
Mit tennénk, ha bármit megtehetnénk? Mi lenne az? Azt kérdeztük magunktól: etikus ez? Megtehetjük? Úgy döntöttünk, lényegében hagyjuk, hogy a családjuk döntsön helyettünk. Elmentünk hozzájuk, és azt mondtuk: képzeljétek magatokat a szeretteitek helyébe, és tudassátok velünk, hogy szerintetek szeretnének-e részt venni ebben a projektben. Ez volt a legjobb, amit tehettünk
– nyilatkozta a projektről a duettet tető alá hozó techcég, a Session 42 vezetője, Oudi Antebi.
A jelenség terjedését mi sem mutatja jobban, hogy az idén egyre inkább megszaporodtak a digitális feltámasztások: az 1982-ben elhunyt brazil énekesnő, Elis Regina például idén egy Volkswagen-reklámban duettezett a lányával, a Grammy-díjas Maria Ritával. Míg a reklámot megható tisztelgésnek szánták, Brazíliában komoly vitákat váltott ki a mesterséges intelligencia felhasználásának etikusságáról. A Volkswagen az ilyen esetekben jól bejáratott választ adta: tisztelegni akartak, és a család az áldását adta a reklámra.
Az ilyen jellegű esetekből vélhetően egyre több lesz, azonban hiába fejlődnek a szoftverek, az ezt érintő szabályrendszer még gyerekcipőben jár, ahogy az egész morális megítélése is. A mesterséges intelligencia által írt dalok egyébként is megbonyolítják a szerzői jogok körüli mizériát – elég csak az olyan élő zenészek MI által generált dalaira gondolni, mint Drake vagy a Weeknd –, amelyre nincsen egyértelmű szabályozás, ezen túl azonban fontosabb a kegyeleti szempont.
Ha a technológia már elég fejlett is hozzá, van-e joga bárkinek előrángatnia a halott ikonokat, gépekbe tölteni a zenéjüket, és azok által tovább tolni a nyilvánvalóan jól tejelő szekeret? Az anyagi érdekek szempontjából nyilvánvalóan igen, ám, ahogyan azt az általános fanyalgás jól mutatja, egyelőre még nehéz lenyelni ezt a jelenséget, és az ily módon újra életre hívott zenészek visszatérései sokkal inkább bizarr, morbid produkciók, semmint meghatók.
Kiemelt képünkön Elvis Presley hologramja az „EXTRAVAGANZA – The Vegas Spectacular” előadáson a Jubilee Theatre-ben a Bally’s Las Vegas Hotel és Kaszinóban 2020. november 28-án Las Vegasban.
