Az összehasonlító nyelvészet XVII. századi kibontakozása idején a kor legnagyobb gondolkodója, Gottfried Wilhelm Leibniz úgy gondolta, hogy néhány európai nyelv – köztük a magyar, a finn és a számi – egészen más családhoz tartoznak, köztük kapcsolat áll fenn, gyökerüket pedig a Volga és a Kaszpi-tenger táján sejtette.
Ez az állítás az azóta eltelt kétszázötven évben továbbgyűrűzött, csúcsát azonban a kiegyezés után érte el: a törökök iránt végtelen szimpátiát tápláló Vámbéry Ármin kutatásai és írásai nyomán az elmélet rengeteg követőt szerzett, sőt, 1910-ben a később miniszterelnökké vált gróf Teleki Pál vezetésével megszületett a Turáni Társaság, ami legfontosabb céljaként a keleti gyökerek kutatását tűzte ki.
Az első világháború éveiben kissé megtépázott, indulásakor Cholnoky Jenő geográfust, illetve Hopp Ferenc műgyűjtőt is tagjai közt tudó társaság rövidesen több csoportra szakadt: a valódi kutatást végzők a húszas évek derekán megalapították a Kőrösi-Csoma Társaságot, a Finn-Észt, a Magyar-Nippon, illetve a Török Intézetet,
Utóbbi nem sokkal később megszűnt, majd 1934-ben Turáni Egyistenhívők Tábora néven született újjá.
Időutazás
A pillanatok alatt tízezer követőt szerző csoport úgy gondolta, ideje lesz visszatérni Koppány vallásához, azokhoz az ősi erkölcsökhöz és életformákhoz, amiket Szent István király nemes egyszerűséggel csak eltiport.
A fehér lovat áldozó táltosok Koppánynak szobrot is akartak állítani, a Hármashatár-hegyre örökké égő áldozati oltárt terveztek, Buda északi részén pedig tizenkét tornyot álmodtak meg.
Ezek végül nem váltak valósággá, a Täubel Géza első rajzait átdolgozó építész, Wührl Géza tervei nyomán az egyik tag aranyhegyi telkén 1935-ben azonban mégiscsak megszületett a Pogánytorony, amit nemrég részben felújítottak.
A turanizmus elvei a gazdaságilag gyorsan fejlődő ázsiai országokban is gyökeret vertek: a magyar-japán kapcsolatokat a két világháború közt kiépítő, majd ápoló Magyar Nippon Társaság hatására Tokióban megszületett a Japán Turáni Szövetség, aminek egyik legfontosabb alakja, Sikazó Kitagawa 1933 júniusában egy térképet is összeállított.
A munka a finnugor, a szamojéd, a türk-tatár, illetve a mongol és tunguz népek otthonait helyezte Eurázsia térképére:
A műből (ami itt jobb minőségben is látható) legalább egy példány biztosan eljutott Magyarországra, a ritka papírrégiségek adásvételével, illetve bemutatásával foglalkozó Boston Rare Maps oldalán ugyanis nemrég feltűnt egy példánya, amin
a japán eredeti térkép nyomán kiadja a magyarországi Turán-Szövetség
felirat szerepel.
A 48 x 74 centiméteres nyomaton mindezek mellett további információk is láthatók: eszerint a nyomtatást az állami Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet vállalta magára, aminek neve, a kiadás éve (1943), illetve koronás címeres jelképe is látszik a sarkokban.
A Boston Rare Maps szerint ötszáz példányban készült térképen angol és japán nyelvű helyneveket, illetve egyéb feliratokat is felismerhetünk, a különböző csoportok lakóhelyei pedig pontos néprajzi kutatásokon alapulnak, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a nézők és a kutatók kizárólag helyes következtetéseket vonhattak le belőle.
A két világháború közti miniszterelnökök jó részét (köztük Gömbös Gyulát is) befogadó, valódi politikai hatalommal azonban sosem rendelkező Turán Szövetség a magyar-japán barátsági és szellemi együttműködési egyezmény 1938-as aláírásakor bízott benne, hogy a munkájukat átvevő hivatalos követségek együtt elintézik, hogy a két, egymással szerintük genetikai rokonságban álló nép világuralomra törjön, ez azonban nyilvánvalóan nem sikerült, sőt, a háború kitörése után a finnugor elmélet is megingott:
A kommunista hatalomátvétel után ezek az elméletek hamar nemkívánatossá váltak: a turanista szervezeteket betiltották, a kiadványok pedig (így a fentebb bemutatott térkép is) tiltólistára kerültek.
A rendszerváltás után ezek az akadályok persze elhárultak, így az elmúlt években újra egyre nagyobb teret kaptak a valóság leghalványabb darabjaitól is messze elrugaszkodó elméletek, sőt, néhány évvel ezelőtt a kormány, illetve ahhoz kapcsolódó csoportok és személyek is egyre hajmeresztőbb dolgokkal álltak elő: a Magyarságkutató Intézet nagy vitát kavart animációs filmje mellett kitűnő példa erre a Türk Tanácsban való részvételünk, a miniszterelnök korábbi kipcsakozása vagy épp Kövér László házelnöknek a tavalyi Kurultájon elhangzott beszéde.
