Telex: Póka Egon éveken át fogdosta és csókolgatta a diákjait, illetve iskolája dolgozóit

Póka Egon, a Kőbányai Zenei Stúdió egyik alapítója és ügyvezető igazgatója rendszeresen fogdosta és csókolgatta az iskola jellemzően 18–23 éves diákjait és több női dolgozóját, tanárát. Máskor a testükre, a ruházatukra vagy a szexuális életükre tett obszcén megjegyzéseivel alázta meg őket. Egy lány diákot a zenei vizsgája közben rúzzsal festett ki, egy másiknak a combján a hét fogást gyakorolta, míg az zongorázott – ezzel a mondattal indít a Telex cikke, ami számos, jellemzően 2010 és 2017 közti esetet dolgoz fel.

A hosszú írás szerint ezekben az években számos diák hagyta el az iskolát, sokan pedig a zenéléssel is felhagytak, történeteiket azonban egy kis közösségben megosztották egymással.

A Metro, a Juventus, a Tűzkerék, a Hobo Blues Band, illetve a P. Mobil 2021 szeptemberében elhunyt egykori tagjának kultusza az elmúlt időszakban egyre erősödött, néhány hónappal ezelőtt pedig egy popzenei egyetem megalapításának ötelete, valamint Pókáról való elnevezése borzolta az egykori hallgatók kedélyeit, így most úgy érezték, ideje árnyalni a zenészről alkotott képet.

A Telex anyagában számos egykori áldozat, illetve szemtanú is megszólal: egyikük arról beszélt, hogy a falak közt uralkodó szexizmus és a rendszeres verbális, illetve fizikai abúzus miatt nem fejezte be a képzést:

a lány diákokat kicsikéimnek szólította, köszönésnél mindig arcon vagy nyakon csókolt minket, és közben megfogdosott. Nekem a fenekem fogta meg többször, de tudok olyanról, akinek a mellét vagy a póló alatt a hasát akarta megsimogatni

– mesélte, szavait pedig az intézmény korábbi iskolatitkára, M. Orsolya is megerősítette: a reggeli kötelező pusziadást az első pillanattól furcsállta, de csak azután tette szóvá, miután az igazgató szája egyre gyakrabban csúszott el, és szájrapuszi lett belőle. A diákokkal szembeni szexista megjegyzések és erőszakos közeledések ezek után egyre gyakoribbá váltak, egy ponton pedig maga Póka nyomta hátulról a fénymásolóhoz.

M. Andrea másodéves diákként, 2007-ben egy évzáró iskolai bográcsozáson egy ponton kettesben maradt az igazgatóval, aki a fülébe súgta:

Úgy kinyalnálak, miközben zongorán játszod a Chopin A-moll keringőt.

A helyzetet végül a fiúk visszatérése oldotta meg, három évvel később azonban Póka a következőt írta a Facebook-oldalára:

Gyakorold a Chopint.

A történet itt még mindig nem ért a végére: 2014-ben tanári állást ajánlottak neki az intézményben, amit el is fogadott, hiszen az a szakmában nagy megtiszteltetésnek számított, a helyzet ekkorra azonban elmérgesedett: a rasszista, homofób, illetve antiszemita megnyilvánulásokat sem nélkülöző Póka – akinek állapota volt munkatársai szerint akkor romlott igazán, mikor betegsége miatt orvosai eltiltották az alkoholtól – a tanítványok előtt

több alkalommal is kijelentette, hogy évek óta próbálja Andreát megdugni, de az nem hagyja magát, és újra előkerült a kódolt mondat Chopin gyakorlásáról is. Egy idő után szinte minden reggel ilyen mondatokat kapott köszönés helyett.

A cikkben egy gyakran súlyos migrénes rohamokkal küzdő lány története is szerepel, akihez 2012-ben, egy zenekari gyakorlat szünetében lépett oda az alapító, majd megpuszilta az arcát. Az erre felszisszent, mire Póka feltette a közmondásossá vált kérdést, amit minden beteg, kedvetlen, vagy akár csak fáradt nőnek szegezett:

Basznak téged rendesen?

Az egymást hosszan követő sztorik közt olyan is akad, ami nem első alkalommal kerül napvilágra: 2017 szeptemberében az iskola korábbi tanára, Cseke Gábor zeneszerző és zongorista privát oldalán közzétett posztjában így írt:

A kurva anyázás, a trágár beszéd megszokottá vált, még ha páran úgy is gondolják, hogy ennek semmi helye egy iskolában, vagy zavartan hallgatnak, vagy együtt nevetgélnek az igazgatóval. Parókát húzni egy növendékre vizsga közben, és ezen nevetgélni, vagy kifesteni rúzzsal vizsga alatt egy növendéket, és ezt jó viccnek gondolni, vagy inzultálni, simogatni valakit az akarata ellenére, megalázó és szégyenletes dolog. Emberhez méltó, normális hangnem a tanárokkal és a diákokkal – alapvetőnek kéne lennie. Az iskolában tanuló lányoknak el kell viselni a kötelező puszilkodást, kényszeres ölelkezést, néha fogdosást, az állandó beszólogatást és gusztustalan, meredt nézést. Úgy döntöttem, hogy egy ilyen szellemiségű iskolához nem szeretnék tartozni. A saját gyerekeimet nem engedném az iskola közelébe sem.

Írása után rengetegen keresték meg, megköszönve, hogy helyettük is kiállt, a poszt azonban mégsem hozott igazi változást, az M. Orsolya által megkeresett nyomozó pedig kijelentette: felesleges feljelentést tennie, hiszen szinte senki nem vállalná a tanúskodást. Ezt megerősíteni látszik a volt iskolatitkár által tapasztalt kép is, ami szerint az abúzust elszenvedők fontosabbnak tartották az iskola hírnevének megvédését, mint a saját igazságukat. A helyzetet az igazgató kiállása sem segített feloldani: Cseke visszaemlékezése szerint az

nagydarab, erőszakos ember volt, aki a Kőbányai Zenei Stúdiót a saját territóriumának tekintette, mindenbe beleszólt, mindenkinél mindent jobban tudott. Ő volt az alfahím, amihez megvolt a kisugárzása és a fizikai ereje. Kerültük vele a konfrontációt. Egy alkalommal, amikor felhívtam a figyelmét egy bántalmazó esetre, azt válaszolta, »az egy kis kurva, tudod, hányan megdugták már?«, majd engem is elküldött az édesanyámba. Azt éreztem, hogy eszköztelen vagyok vele szemben.

Póka családtagjai, illetve barátai sem néztek szembe a problémával, sőt, asszisztáltak hozzá, kijelentve:

a könnyűzenei szakma már csak ilyen kemény, ők csak ehhez akarják szoktatni a diákokat,

majd szűrték a kritikus visszajelzéseket, a tantestületből is kiszorítva azokat, akik nem értettek egyet vele, vagy kifogásolták a stílusát.

A cikk szerint az ügy szőnyeg alá söprésében a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének (MZTSZ) főtitkára, a Pókával baráti viszonyt ápoló dr. Gyimesi László is asszisztált, aki több irányból érkező megkeresésre is azt reagálta, hogy először hall ilyesmiről, sőt, Csekének arról beszélt, hogy a kitűnő politikai kapcsolatokkal rendelkező Póka hozza a pénzt.

A MeToo-mozgalom erőre kapása után Gyimesi egy tanév végi értekezleten már életveszélyes támadásként értékelte a történteket, az iskolát azóta elhagyó diákok és tanárok esetében pedig úgy érezte, hogy azok csak rákapaszkodtak a hollywoodi botrányokra, az esetek valódiságát pedig a több mint száz diák által kitöltött kérdőív visszajelzései sem erősítik meg.

A 2017-2018-as tanévben a kényszeres csókolgatások és fogdosások abbamaradtak, a következő tanévben a vezetőség azonban úgy érezhette, hogy elmúlt a veszély, így minden visszatért a korábbi mederbe.

A Telex Gyimesi Lászlót is megkereste a témában, aki válaszát a következő mondattal indította:

Gyáva ember az, aki Póka Egon halálát követően több mint két évvel állít vagy kérdez olyan eseményekről, amelyek alkalmasak Póka Egon jóhírnevének, kegyeleti jogainak megsértésére,

majd arról írt, hogy

egyetlen halovány szóbeli panaszra emlékszik, de az is csak egy vezető és beosztott közti nézeteltérésről szólt, és nem verbális vagy szexuális bántalmazásról, a diákok kétharmada által kitöltött kérdőívek közt pedig egy sem volt, ami bármilyen módon is utalt volna visszaélésekre.

A teljes cikk itt olvasható.