Csodaszép testvérpár érkezik oltásra.
Az anyuka magyar, az édesapa etióp, egészségügyisek. Két gyerekük van, mindketten bibliai nevet kaptak: Ábel és Sába.
A névválasztás komoly dolog, egyesek hosszas tanakodás után döntenek, mások végig se gondolják, mennyi gúnyolódás, értetlenkedés alapja lehet egy-egy rosszul csengő, nem passzoló név.
Természetes, hogy minden szülő a saját élményeiből indul ki, mint az az anyuka, aki mesélte, hogy ő bizony azért mondott le a Balázs névről, mert a gimnáziumi irodalom órán Babits Mihálytól olvasott, és egy a torokgyíkra alkalmazott egyházi szokást felelevenítő Balázsolás című vers még felnőttként is szorongást kelt benne.
Amikor az én kisfiam született sok-sok évvel ezelőtt, Máténak kereszteltük, pusztán a név csengése miatt. Utóbb kiderült, hogy a Máté azt jelenti, hogy Isten ajándéka, és ez különösen boldoggá tett.
Na de vissza Ábelre és Sábára!
Az ő történetük azért különösen kényes, mert vegyes házasságba születtek, így mindkét szülőnek (és mindkét szülő kultúrájának) megfelelő, mi több, kiejthető nevet volt tanácsos választani.
Ábel és Sába ebből a szempontból is telitalálat!
Ábel (az Ószövetség és a Korán szerint is) Ádám és Éva második fia, akit édestestvére, a földműves Káin ölt meg féltékenységből, mivel úgy érezte, Istennek kedvesebb volt Ábel áldozata, mint az övé. A zsidó-keresztény hagyományokban Ábel így az ártatlan áldozat szimbólumává vált.
Ez fut át az agyamon, miközben bököm be a szurikat, de inkább nem hozom szóba ezt az áldozat dolgot, inkább a bibliai Sába királynőjéről csevegünk, illetve hát egészen messziről indítom a társalgást:
Tudjátok, mit jelent az a szólás, hogy kilóg a lóláb? Nem? Nos, olyankor mondják ezt, ha valaki el akarja fedni a valóságos szándékát, de lelepleződik. Persze szó nincs a lónak a patás lábáról. Valójában úgy volt, hogy régen faluhelyen, ha egy ismeretlen bort kért egy háznál, akkor gazda vetett egy pillantást az idegen cipőjére, ugyanis az adószedők, a fináncok kincstári cipőben jártak, és az volt a feladatuk, hogy lebuktassák az engedély nélkül árusítókat. Ez a kincstári cipő volt az úgynevezett lóláb. És létezik egy ennél is izgalmasabb magyarázat is, mégpedig az ókori keletről Salamon király és Sába királynő esete. Sábáról az a hír járta, hogy lúdlába van, melyet a hosszú szoknyája alá rejt. Történt, hogy Sába királynője meglátogatta Salamont, hogy meggyőződjék a legendás uralkodó gazdagságáról és bölcsességéről. A találkozás előtt Salamon átalakíttatta palotája fogadótermét, a padló egy részén felszedette a köveket, helyükre kristálylapokat helyeztetett, alájuk vizet vezettetett. Amikor Sába királynője odaért, azt hitte, víz csörgedezik a talpa alatt, és a szoknyáját felemelve lépett át rajta. És az a szoknyaemelés pont elég volt Salamonnak ahhoz, hogy megállapíthassa, a szoknya bizony nem lólábat, hanem gyönyörű asszonyi lábat fed.
Na, erre az én rendelőmben Ábel és Sába anyukájának se kellett több, folytatta az „ismeretterjesztést”, és megtudtam, hogy Etiópia későbbi uralkodói Salamon és Sába királynője leszármazottjainak vallják magukat.
Annak meg már otthon olvastam utána, hogy Sába királynője a dél arábiai Sába, másképpen Szeba, vagyis a szabeusok hazájának királynője volt, és a Salamonnal közös szerelmük rengeteg műalkotás alapját képezi festészetben, operairodalomban, sőt, még a filmművészetben is, mind közül tán a legismertebb az 1959-ben Gina Lollobrigida főszereplésével készült mozi.
Na de a lényeg: Ábel és Sába is elpityeredés nélkül megkapta az oltást, s közben nem mellesleg mindannyian okosodtunk is egy kicsit.
