Minek ide nádas, minek ide erdő?
Fertőtlenítve a Fertő
Szép Balaton, szétbaszatom
Néha kicsit, néha nagyon
Hozd a fejszét, folyjon a beton
Dől a zseton, indul a szezon
Ezekkel a sorokkal kezdődik a Bankrupt nyáron megjelent nagylemezének címadó dala, az Illiberal Holiday. A több mint 25 éve működő punk-rock zenekar korábban is előszeretettel reagált dalaiban a politikai és társadalmi visszáságokra, de az utóbbi időben szintet lépett a közéleti odamondás terén, amit jeleznek az olyan dalcímek is, mint a Keresett a Feri, a Viktorland, az (újra felvett) Tóni Montana, vagy a már említett Illiberal Holiday.
„Elég sok olyan dolog történt a közelmúltban, amivel muszáj volt foglalkoznunk. Amikor Viktor negyedszer nyert kétharmaddal választást azzal, hogy Feri mellé montírozta a plakátra az aktuális ellenfeleit, és Feri ebből azt a következtetést vonta le, hogy legközelebb neki kéne vezetnie a csapatot, akkor előtört belőlünk a Keresett a Feri. Ezután beszakadt a forint, és kezdett látványosan befuccsolni az egész illiberális kísérlet, amit a Viktorlandben foglaltunk össze, majd pedig az ebből következő EU-rekorder infláció hozta ki belőlünk A Hülyeség Árát. Amellett sem tudtunk elmenni szó nélkül, hogy a kormány egy maréknyi jüanért toxikus hulladéklerakóvá zülleszti az országot, miközben a sleppjük tönkrevágja és kisajátítja a Fertő tavat és a Balatont is – ebből lett a lemez címadó száma, az Illiberal Holiday” – indokolta a 24.hu-nak Sarkadi Balázs, a Bankrupt frontembere, az új lemez korábbinál is hangsúlyosabb közéleti fókuszát.
A markánsan politikus dalok új típusú népszerűséget is hoztak a zenekarnak az elmúlt év során. Különösen a magyar közélet feloldhatatlan Gyurcsány-komplexumát megéneklő Keresett a Feri talált be sokaknál, amely kislemezként tavaly ősszel debütált a neten: Puzsér Róbert lelkes műelemzésben méltatta rádióműsorában, a YouTube-on pedig már jócskán 250 ezres nézettség fölött jár és a Spotifyon is több mint 110 ezerszer játszották le. A Gyurcsány-Orbán tandem persze nem a Bankruptot inspirálta először dalszerzésre: a Kaukázus énekese, Kardos-Horváth János már egy 2011-es tüntetésen zengett szatirikus, segélykérő ódát hozzá (Feri, gyere vissza, segíteni kell!). Krúbi politika performanszba hajló koncertjeinek pedig elmaradhatatlan eleme a hazai közélet lényegét teljes obszcenitásba fojtó Orbán, verd ki a Ferinek című rapsláger.
Természetesen Sarkadiék is ismerik ezeket, de kérdésünkre elárulta, hogy ő a Dead Kennedystől, a Clashtől meg a NOFX-től tanulta a társadalomkritikus dalszövegírást, a magyar zenekarok közül pedig szerinte inkább a Kozmosz és a Központi Hatalom merülhet fel párhuzamként, akikkel amúgy koncerteztek is már együtt. Az elmúlt tizenhárom év Gyurcsány-dalainak rangsorolása terén egyáltalán nem bizonyult kishitűnek:
A Keresett a Feri szerintem annyira tökéletes sláger lett, hogy magasan veri az összes többi Ferivel foglalkozó számot, meg úgy általában a legjobb dolog, ami Ferihez kapcsolódik. Ezt szerintem évtizedek múlva is fogják hallgatni olyan fiatalok, akik már nem fogják ismerni Ferit. Mi is úgy hallgattuk a California Über Allest annak idején, hogy gőzünk sem volt róla, ki az a Jerry Brown.
Ahogy a Bankrupt dalaiból általában, ebből is készítettek angol nyelvű verziót, ami a Hungarian Satan címet viseli. Az persze kérdés, hogy a hangsúlyosan a magyar közegre utaló kiszólásokból vajon mennyi megy át az esetleges külföldi hallgatóknak. A visszajelzések alapján Sarkadi úgy látja, hogy felkelti az érdeklődésüket, és utána is szoktak kérdezni a dolgoknak. „A legnagyobb német punk rock magazin, az Ox következő számában lesz velünk egy interjú, amiben kitérünk a szövegekre is. Fontosnak tartjuk, hogy külföldön ne Viktorral azonosítsák az országot, mert sajnos sokat ártott a mi közegünkben is ez az ámokfutás” – mondta, hozzátéve, hogy az angol változatokat a magyar hallgatók is szeretik, főleg a Hungarian Satant. De a külföldi koncerteken is jól szokott működni, ezt legutóbb júliusban volt alkalmuk tesztelni egy német fesztiválon, előtte meg márciusban a bécsi Chelsea klubban. Sarkadi elmondta, hogy hiába hoztak ezek a dalok kimagasló hallgatottságot, nem szeretnének azért teljesen leragadni a közéletnél, és nem feszülnek rá a nézettségre sem. Persze ha beesik valami újabb közéleti számötlet, az elől sem fognak elhajolni.
A Bankruptot amúgy nemcsak a hazai politika, de a nagyhatalmi játszmák szele is meglegyintette néhány évvel ezelőtt. A zenekar egykori énekesét, a ’90-es évek végén Budapesten élő, később diplomáciai karrierbe kezdő kanadai-magyar Michael Kovrigot még 2018-ban tartóztatták le Pekingben. Nem követett el semmit, ez minden bizonnyal csak Kína válaszlépése volt a Huawei pénzügyi igazgatójának kanadai elfogására és az Egyesült Államoknak való kiadatás lehetőségére. A geopolitikai satuba keveredett Kovrig csaknem három évet töltött egy ablak nélküli kínai cellában, a raboskodás ezredik napjához közeledve a Bankrupt egy dallal (Pekingi nyár/The Plane to Toronto), és egy ahhoz készült közösségi klippel is kiállt régi énekese mellett.
Nyilván nem annyira a művészet erejének, mint inkább a nagyhatalmi alkuknak köszönhetően, de Kovrig végül 2021 őszén kiszabadult a börtönből egy államközi túszcsere keretében. Sarkadi kérdésünkre elmondta, hogy az ex-punkénekesből lett ex-diplomata tavaly tavasszal újra Budapesten járt, és természetesen találkoztak is. Az volt az egyértelmű benyomása, hogy nagyon jó formában van fizikailag és mentálisan is, tehát szerencsére teljesen épen megúszta a börtönéveket. És hogy mit szólt az egykori zenésztársai által írt, szabadulását követelő Pekingi nyárhoz?
A húga elküldte neki a börtönbe a dalszöveget, ami nagyon sokat jelentett neki, mivel ilyen hosszú idő után a legnagyobb félelme az volt, hogy a külvilág elfeledkezik róla. Amikor a hazaérkezésekor elhozta a családja a reptérről, ez a szám szólt a kocsiban. Azt mondta, ez lett a szabadulása soundtrackje.
