Az idén épp ötvenéves Kiss Lórándot nem kell bemutatni az erdélyi épített örökség sorsát jól ismerőknek, hiszen 2020-ban a Kárpát-medence magyar műemlékeinek megóvásáért járó Granasztói György-díjat vehette át Gulyás Gergely minisztertől, az ezredforduló óta pedig kétszeresére növelte az erdélyi faliképekről való ismeretanyagunkat, csapatával feltárva, sőt, számos esetben megmentve a kisebb-nagyobb töredékeket.
Szavára épp ezért érdemes odafigyelni, így nem hagyhatjuk szó nélkül vasárnap délután, a Facebookon született posztját sem, amiben a radnóti Rákóczi-kastély ügyében meglepő tömörséggel, három nyelven veri félre a harangokat:
Az előbb román, majd magyar, végül pedig német nyelven olvasható írás szerint a nyilvántartott műemlék 2003 és 2020 között visszaszolgáltatási per részét képezte a román állam és a római katolikus egyház között, ennek az időszaknak a derekán, 2012-ben pedig leégett az épület tornyának fedélszerkezete, amit az egyház önkéntesekkel, a budapesti Teleki László Alapítvány anyagi segítségének köszönhetően tudott helyreállítani.
A román állam ezekhez a munkálatokat a radnóti önkormányzaton át hallgatólagos hozzájárulását adta, sőt, a koronavírus-járvány kitörésének évében, 2020-ban a per győzteseként a műemlék tulajdonosává vált.
Kiss szerint ezen a ponton állt be óriási változás az állapotokban, hiszen
a kastély szisztematikus pusztítás, bontás áldozatává válik: letépték és elszállították a földszint fa elemeit (ajtók ablakok, tokozatok), az első emelet összes mennyezete megsemmisült, a faanyagot elszállították. Szinte az összes kötőgerendát levágták és elszállították. Az északi szárny tetőzetének körülbelül 2/3-a beomlott. Az összeomlott tetőszerkezet cserepei a földszinti boltozatokat terhelik. Helyenként látható a bontásból származó, szállításra előkészített faanyag. A 3o cm átmérőjű, 8-1o m hosszú kötőgerendák levágása elszállítása nem elképzelhető feltűnésmentesen…
– írta.
A jelenlegi állapotokat mutató, közel ötven képből álló galéria a szakember Facebook-oldalán, itt láthatók.
A Kornis-Rákóczi-Bethlen kastélyt 1545-ben Bogáti Gáspár reneszánsz stílusban építette: az akkor Erdély egyik legfejlettebbjének számító otthon zárt négyszögű, olaszbástyás alaprajza máig sem változott. Harminc évvel később Báthory István kivégeztette a kastély ellene lázadó főurat, majd az otthon az erdélyi kincstár része lett. Később a küküllői főispán, majd Rákóczi Zsigmond fejedelem tanácsosa is élt itt – rövid idővel később mindkettejüket kivégezték –, a nagy változásokat azonban a XVII. század hozta: előbb Bethlen Gábor fejedelem rendelt el kisebb átépítéseket, majd II. Rákóczi György tulajdonossá válása idején megérkezett a velencei Agostino Serena, aki tízéves munkával (1650-1660) teljesen átgyúrta azt.
Ezt az állapotot láthatta később Bornemissza Anna fejedelemasszony, majd II. Apafi Mihály fejedelem, aki tizenöt országgyűlést tartott a falak között. A kastélyt 1703-ban II. Rákóczi Ferenc is elfoglalta, aki négy évvel később épp itt pihent meg, mielőtt Marosvásárhelyen Erdély fejedelmévé választották.
A XVIII. század második felében a Bethlenek általi megszerzése után egy kapuépülettel is megfejelt jókora épület zsindelytetejét 1802-ben egy tiszttartó lövése gyújtotta fel, helyreállítására már csak egyszerűbb tervek szerint került sor. 1885-ig végül a Bethlenek voltak a gazdái, a család egy tagja azonban kártyán elveszítette: a játékban győztes gróf Haller Jenő nem tartotta meg újdonsült tulajdonát, hanem a római katolikus egyháznak adományozta.
Az rövidesen helyreállításba kezdett, így az 1948-as államosításkor. Az ezt követően mezőgazdasági iskolaként, majd kutatóállomásként is hasznosított ingatlan jövője egyelőre kérdéses, a szakemberek azonban aggódnak azért, hogy a télen lehulló nagy mennyiségű hó mennyire károsítja majd a még álló falakat és épületrészeket.
