A nagyjátékfilm hosszúságú reklámok éve az idei. Tavasszal ott volt az Air – Harc a legendáért, amelynek alkotói, Ben Affleck és Matt Damon nemcsak Michael Jordan nagysága előtt borultak le, hanem a Nike cipő előtt is. Majd nyár közepén szökőárként söpört végig a világon a Barbie, ami egyszerre reklámja és kritikája a Barbie-babának, -jelenségnek és -életérzésnek. De azért inkább a reklámja, amint azt a Mattel játékgyártó cég megugró részvényei mutatják.
Most mozikba került a Gran Turismo, és csúcsra járatja a filmes reklámozást. Nem úgy, mint a kétezres évek magyar közönségfilmjei, például a Meseautó, amelyben minden kocsinak GSM-900 a rendszáma. Inkább leplezetlenül, sőt, büszkén. Neill Blomkamp filmje egyfelől reklámfelületként szolgál a Gran Turismo című autóversenyzős videójátéknak, elvégre a történet főhőse, Jann ebben a játékban lesz annyira ügyes, hogy valódi autóversenyzőként is kipróbálhatja magát. A Nissan autógyár vállalja, hogy marketingfogásként akadémiát nyit videójátékosoknak, és igazi autóversenyeken szponzorálja a legjobbakat.
A Gran Turismo című film azonban nemcsak a Gran Turismo című játékot és a Nissan autógyártót reklámozza, hanem mellékesen egy csomó minden mást is: a Playstationt, különböző autóversenyeket és versenypályákat, valamint különös módon Franciaországot. A finálé előtt katonai helikopter érkezik, kiszáll két kommandós, és lassított felvételben meglengetik a francia trikolórt, miközben zúg a Marseillaise. Lehet, hogy a Casablanca híres dalpárbaja óta nem készült ennyire hatásos videóklip a francia himnuszhoz. Az viszont említés nélkül marad, hogy majdnem mindegyik versenyjelenetet a mogyoródi Hungaroringen vette fel a stáb – úgy tűnik, a reklámcsomagból éppen csak a magyar országimázskampány maradt ki.
Meglepő művészi teljesítmény, hogy a Gran Turismo, miközben átalakul több mint kétórás reklámmá, valahogy mégis meg tud maradni filmnek is. Elsősorban Blomkampé az érdem, aki feszes tempóban, fölösleges kitérők nélkül bonyolítja a cselekményt. A dél-afrikai rendező másfél évtizeddel ezelőtti, bemutatkozó nagyjátékfilmjével, a District 9-nal akkoriban frissnek és aktuálisnak ható, dokumentarista stílust hozott az inváziós sci-fi műfajába. Az eltelt időben azonban nem igazolta a hamar felhorgadó rajongói reményeket. Egyre jelentéktelenebb filmeket rendezett, a még ambiciózusnak mondható Elysium után a robotos Chappie-t és a démonos Démonit, amelyek közül az utóbbinak már csak a videótékák alsó polcain jutna hely, ha lennének még videótékák. A Gran Turismo ennél lényegesen jobb, miközben úgy is vehetjük, hogy Blomkamp visszatért vele a District 9-t megelőző reklámfilmes pályafutásához.
Reklámos kötelezettségeinek ezúttal valós események alapján készített, autóversenyzős sportfilmmel tesz eleget. A történet hőse, Jann Mardenborough jelenleg is aktív versenypilóta, aki több mint tíz évvel ezelőtt a Nissan akadémiáján kapott rá esélyt, hogy a konzol képernyője elől átüljön egy igazi versenyautóba. Innen Jason Hall és Zack Baylin forgatókönyve sűríti és kiélezi, vagyis szokványos módon dramatizálja az eseményeket. A filmbeli, tizenéves Mardenborough megnyeri az akadémiai válogatót, majd beszáll egy igazi versenysorozatba, amelynek csúcspontjaként dobogós lesz a legendás, huszonnégy órás Le Mans-i futamon (azért tudjuk, hogy ez legendás, mert már Steve McQueen is teljesítette a távot az autóversenyzős filmek etalonjának számító, 1971-es Le Mans-ban).
Jann éppen úgy alulról jön, mint a sportfilmek hősei általában. Törtető menedzsert és smirglis modorú edzőt is kap maga mellé – az előbbit a kissé keselyűszerűen öregedő Orlando Bloom, utóbbit a Hellboyként is hasonlóan mufurc David Harbour alakítja.
Mi több, az apjával is ki kell békülnie, aki a történet elején nem hiszi el neki, hogy a videójátékos autóversenyzés után tényleg könnyebb átülni igazi versenyautóba.
Az első nagyjátékfilmes főszerepét játszó, korábban a Fehér éjszakákban is feltűnt Archie Madekwének nem okoz gondot végigkísérnie Mardenborough karakterét a sportfilmes kliséken. Talán ő is érzi, hogy a legtöbb néző nem az emberekre, hanem az autókra kíváncsi ebből a filmből. Az alkotók vizuális leleménye, hogy versenyhelyzetek közben váltanak a valódi száguldás és a videójátékos szimuláció megjelenítése között, Jann-nak ugyanis az segít ellazulni és fókuszálni versenyzés közben, ha újra a konzol mögé képzeli magát. Blomkamp ezzel a képi ötlettel teszi izgalmasabbá a film csúcspontjait adó versenyjeleneteket.
Máskülönben a Gran Turismo igazán azoknak fog tetszeni, akik hasonló rajongói a versenyzős videójátékoknak, mint a történet főhőse. Ők valóban a titkos vágyaikat láthatják beteljesülni a vásznon.
Hogy Mardenborough útja tényleg járható-e, vagy egészen kivételes esetnek számít az övé, nem tudjuk megítélni. Annyi biztos, hogy a filmek mindig is az illúzióval sáfárkodtak, és ebben a Gran Turismo alkotói is éppen elég sikeresek.
Gran Turismo (2023), 135 perc. 24.hu: 6/10.
