– Mennyire ismered a csalódott Cillian Murphy-mémet?
– A mit?!
– A csalódott Cillian Murphy-mémet.
– Mi az a mém?
Ez a beszélgetés Cillian Murphy és a New Musical Express újságírója között zajlott le néhány hónappal ezelőtt, és azonnal az internet kedvenc jelenetévé vált, pedig a színész iránti rajongás akkor még nem is öltött olyan nagy méreteket, mint 2023 augusztusában. Murphy egyértelműen az a fajta művész, aki sok energiát mozgatva helyezkedik bele szerepeibe, miközben a körülötte zajló popkulturális folyamatokról alig vesz tudomást.
Így arra fel sem kapjuk a fejünket, hogy a magánéletét gondosan rejtegeti a sajtónyilvánosság elől, ennek nyomán a közösségi médiában sincs jelen. Azaz aki Murphyért rajong, nincs könnyű helyzetben. Ám ez semmit nem csorbít eddigi színes, sok kivételes alakítással épített karrierjén, amely most az Oppenheimer főszerepében csúcsosodott ki. Christopher Nolan új filmjében mutatott alakítása egyértelműen új színt vitt az ír színész karrierjébe: már nem mellékszereplőként gondol rá Hollywood, hanem olyasvalakiként, aki napjaink egyik legismertebb rendezőjének filmjét is magabiztosan elviszi a hátán.
Ír magok, egy motiválatlan joghallgató és a rockzene
Murphy tősgyökeres ír családba született 1976-ban: anyja francia nyelvet tanított, apja az oktatási minisztérium megbecsült tagja volt. Családjukban szinte mindenki értelmiségi pályán mozgott, de főként a pedagógus-életpályamodell lebegett Murphy, az öccse és két húga előtt. Katolikus neveltetésben részesült, vallásos magán-középiskolában tanult, és tinédzseréveiben komolyan foglalkoztatta a rockzene. Kiváló tanuló volt, de egyre többször került bajba: egyszer fel is függesztették a gimnáziumban, számos alkalommal pedig arra panaszkodott, az iskolai tanterv nem veszi figyelembe a diákok művészi törekvéseit.
A családi otthonban a tévé nem játszott jelentős szerepet, sokkal inkább a könyvespolcok töltötték meg kultúrával a négy gyerek fejét. Meg persze a zene. Murphy és az öccse még a magániskolában kezdtek aktívan zenélni egy rockegyüttesben, komoly lemezkiadók is megtalálták őket – szerződést végül senkivel nem kötöttek. A legidősebb Murphy fiú jogi egyetemre iratkozott be a kilencvenes évek derekán, de hamar kiderült, a pálya nem neki való: a vizsgákon bukdácsolt, és nem érezte azt az elhivatottságot magában, amit később a színészetben megtalált. A zenélést is emiatt tette parkolópályára, és állítása szerint jól tudta, ha aláírnak egy lemezkiadóhoz, az sok megkötéssel járhat.
Makacs és önbizalomhiányos vagyok, ami szörnyű kombináció. Egyszerűen nem akarok semmi olyat csinálni, amit nem tartok elég kiválónak.
– mondta. Bár már a középiskolában belekóstolt a színpadi színészetbe, igazán az egyetemi időszakának kezdetén tette rabjává a mesterség. Az egyetem színjátszó körében kapott egy szerepet, amit több másik követett – de még ez sem volt képes akkora hatást gyakorolni rá, ami miatt nyugodt szívvel hátrahagyta volna „a zenélést és az azzal járó csajozást”, ahogyan ő fogalmazott arról az időszakról.
Az írországi Cork színházi társulatába került be meghallgatások nyomán, igaz, sokat rágta az ottani vezető fülét, hogy egyáltalán megnézzék:
Folyamatosan zaklattam a társulat vezetőjét, hogy nézze meg, mit tudok
– idézte fel New York Timesnaka kezdeteket adott interjújában.
Saját magát nagyképűnek tartotta akkoriban, így vesztenivaló híján kapta meg a Disco Pigs című darab egyik főszerepét. A darab nemcsak Cork városában lett siker, de nemzetközi turnéra is indultak vele: ez volt az a pont, mikor Murphy mind az egyetemet, mind a rockzenét maga mögött hagyta. Független, kis költségvetésű filmek szereplője lett, aminek köszönhetően előbb Dublinba, majd Londonba költözött.
A sikert meghozó színházi darabból film is született, amiben szintén ő szerepelt, ekkor figyelt fel rá Danny Boyle brit filmrendező, aki olyan nagy sikerű filmeket készített, mint a Trainspotting vagy a Sekély sírhant. Boyle meghallgatásra invitálta Murphyt, egy társadalomkritikus horrorfilm karizmatikus főszereplőjét kereste: a 28 nappal később meglepően nagy sikert aratott nemzetközi fronton is, de az igazi hozadéka túlmutatott az anyagiakon.
Christopher Nolan akkoriban látott egy újságcikket erről a filmről, amit érthetően Murphy arcával illusztráltak.
Murphy: Kezdődik!
Amikor belépett a meghallgatásra, mindketten tudtuk, hogy nem ő alakítja majd Batmant. De amint megmutatta, mit tud, az egész stáb rá figyelt. A Batman-filmek gonosztevői mindig is nagy filmsztárok voltak, de a stúdiónál rögtön látta mindenki, Cillian mennyire tehetséges
– utalt Nolan a Batman: Kezdődik! című filmjére, melyben Murphy az egyik főgonoszt, a Madárijesztő karakterét keltette életre. A Nolannel kialakított jó munkakapcsolat még gyümölcsözőbbé vált, mert Murphy a rendező későbbi, egyre nagyobb volumenű filmjeiben is szerepeket kapott: mind a nagy sikerű Eredetben, mind a háborús Dunkirkben nagyra értékelte a filmes szakma az ír színész játékát. Murphy mindig is magasra pozicionálta a Nolannel való munkát: „Az a szigor, amit tőlünk és az egész stábtól megkövetel, kivételes. Ismeri a mozit, tömören, érthetően beszél a színészekkel. Nagyon fontos volt mindez nekem is a mesterség szempontjából”.
A gengsztersorozat az első és második világháború közt játszódik, és egy ír bűnbanda történetét követi nyomon. A hat évadot megélt sorozat kultikus szériává nemesedett, és szélesebb közönséghez is eljutott, miután a Netflix megvásárolta a sugárzás jogait.
„Amikor megtudtam, hogy érdekli a főszerep, örültem, mert hallottam és tudtam: mikor képernyőn van, mindenki csak őt figyeli. Egyszerűen irányítani tudja, mi történjen a nézők elméjében” – fogalmazott Murphy kvalitásairól Steven Knight, a sorozat író-rendezője.
Pedig Jason Statham (aki ekkor már jóval Murphy előtt volt a rangsorban – Hollywoodban mindenképp) is harcban volt a sorozat főszerepéért. Knight mindkettejükkel találkozott Los Angelesben, ahol megvitatták a részleteket. A rendező Statham mellett tette le a voksát, már csak a kiváló fizikuma miatt is benne látta a tökéletes bűnbanda-vezért. Murphy a közös találkozón rájött, hogy nem ő lesz a befutó, így később írt egy sms-t Knightnak:
Azt írta az üzenetben: Ne feledd, én színész vagyok. Teljesen igaza volt: úgy képes átalakulni, hogy amikor az utcán meglátod, egy másik ember képe rajzolódik ki.
A Peaky Blinders olyan mértékű ismertséget és elismerést hozott Cillian Murphynek, ami miatt már végképp nem lehetett csupán a Nolan kedvenc karakterszínésze jelzővel legyinteni a munkásságára. A Radio Times 2016-ban például jegyzett egy cikket, melyben a sorozat – és persze Murphy – kvalitásainak miértjeit, hogyanjait részletezik. Knight abban úgy nyilatkozott, ismert emberek garmadája hagyott neki méltató üzeneteket azzal kapcsolatban, mennyire csodálatos, amit összehoztak. És hogy kik ezek a rajongók? Például Brad Pitt, Tom Cruise, Steven Spielberg és Michael Mann is odáig van a Murphy nevével fémjelzett sorozatért.
Ne akarjunk szelfizni vele
Cillian Murphy finoman szólva sem a média előtt éli a magánéletét, a hollywoodi filmipar kedvéért még csak Dublin városát sem hagyta el: „Nem kell Los Angelesben élnem, akkor iszonyatosan távol lennék a családomtól” – mondta egy évekkel ezelőtti interjúban. A hírnevet amiatt sem kedveli, mert nem szeretné lelombozni rajongóit, ha találkoznak vele.
Leginkább otthon vagyok a család és a barátaim környezetében. Hacsak nincs olyan filmem, amit népszerűsíteni kell. Nem szeretem, ha fotóznak, sértőnek is tartom. A Peaky Blinders rajongói amúgy elképesztőek, de néha tényleg szomorú vagyok, hogy nem tudom nekik megadni azt, amire vágynak. Távolabb nem is állhatna tőlem ez a rajongás.
Murphy sok éve nős, felesége, Yvonne McGuinness képzőművész. A pár akkor ismerkedett meg, mikor Murphy a Disco Pigs című darabban dolgozott. 2004-ben házasodtak, két tizenéves fiút nevelnek.
Murphyt nem fogjuk megtalálni a közösségi médiában, pedig az iránta való rajongás tényleg komoly méreteket öltött 2023 nyarára. A színész híresen internetellenes, és ez önmagában dob a népszerűségén, hiszen abban a korban élünk, mikor mindennek a közösségi média az origója. Na, nem Murphynél: az év elején felkapott lett az a cikkünk elején már részletezett interjú, mely során először tudta meg, mit jelent a mém kifejezés. Egy másik beszélgetésben pedig fogalma sem volt arról, hogy az OMG az angol Oh my God (azaz Ó, istenem!) rövidítése. Lehet őt nem szeretni?
A szem a lélek tükre
Amikor írok, igyekszem nem a színészekre gondolni, de Cillian szeme képes olyan intenzitást kivetíteni, ami alkalmassá tette a szerepre. Ja, volt még egy dolog: tudtam, hogy generációja egyik nagy színésze.
Ezeket a szavakat Nolan nyilatkozta Murphyről, miután J. Robert Oppenheimer szerepét rá osztotta az Oppenheimer című filmjében. Az atombomba atyjáról szóló alkotás Nolan-mértékben is jelentős darab: a Barbie-val karöltve a hazai mozikat is leigázta nézettségi adatokban, mindemellett halmozza a kritikai sikereket, és ezekből bizony Cillian Murphynek is jut. Nolan felesége, Emma Thomas volt az, aki először felhívta Murphyt azzal, hogy a férje beszélni akar vele egy filmszerep miatt. Merthogy a rendezőnek nincs mobiltelefonja, e-mail-címe, számítógépe, teljesen „analóg személy”.
Emma azt mondta, Chris akar néhány szót szólni: átadta a kagylót, majd Chris közölte, »Cillian, szeretném, ha főszerepet játszanál az új filmemben!«. Elfogytak a szavaim, izgatott lettem. Talán kicsit túl izgatott is.
Murphy sohasem lobbizott Nolannél, hogy főszerepet kapjon tőle: „Mindig is mondtam nyilvánosan és privátban Chrisnek, hogy ha elérhető vagyok, és azt akarod, hogy szerepeljek egy filmben, akkor ott leszek. Nem igazán érdekel a szerep nagysága”.
Húsz közös, Nolannel folytatott munkaév után a színész végre főszerepet kapott tőle, ami egyúttal nyomást is jelentett. Oppenheimer egyébként is ellentmondásos szereplője a 20. század történelmének, munkássága erkölcsi dilemmák sokaságát sorakoztatja fel. Elméleti fizikusként fontos szerepet játszott az első atombomba kifejlesztésében. Az ő felügyelete alatt ejtették meg a Trinity-atombombatesztet, amit később Japán ellen élesben is használtak Hirosima és Nagaszaki lebombázásakor. Miután láncdohányos volt, és lelkileg is megviselte tudományos munkája, a karakter életre keltésekor Murphynek fogynia kellett a szerephez: napi egy szem mandulát evett, de azt nem árulta el, mennyit fogyott, mert „még a végén arról szólnának a címlapok, X kilót dobott le a szerephez”. Állítása szerint a fizikusnak „határozott megjelenése és képe volt”, amit hitelesen kellett ábrázolni. Ezt bizonyosan annak is köszönhette, hogy jóformán martinin és cigarettán élt.
A filmben Robert Downey Jr. is szerepel, aki nem győzte méltatni kollégája elhivatottságát:
Soha nem voltam tanúja nagyobb áldozatvállalásnak főszereplőtől a karrierem során. Mondtuk neki egy alkalommal, hogy jön egy háromnapos hétvége, talán elnéznénk a stábbal Santa Fébe. Te mit fogsz csinálni? Ő meg azt mondta: »Ó, meg kell tanulnom 30 ezer holland szót. Jó időtöltést!«.
Mint azt a filmről szóló kritikánkban is írtuk róla: „Murphy egyszer karizmatikus és magával ragadó, másszor fenyegető vagy összetört. Nagy formátumú játékát látva sajnálhatjuk, hogy ahogy a korábbi Nolan-filmekben, úgy az utóbbi évekbeli munkáiban általában véve is a háttérben maradt a kiváló ír színész”. Murphy, aki nem szereti magát a vásznon látni, úgy értékelt: bár a filmmel elégedett, de ha magát meglátja, csak annyit tud mondani: „A pokolba!”. Egyöntetűen elnyerte a kritikusok elismerését, a karakter érzelmi hullámvasútjának bemutatása kevésbé a párbeszédeken, mint inkább Murphy arcjátékán és testbeszédén tapasztalható.
Színházból származom, és szeretek a testemmel játszani. A színpadon ezt rettentő jól meg lehet csinálni, de a filmben nem, mert a film általában a közeli felvételekről szól. (…) Nagyon gyorsan világossá vált számomra, hogy nincs értelme vesztegetni az időt a kvantummechanika megértésére. Nincs meg az intellektuális képességem ehhez. Egész életedben tanulnod kell, és a lakosságnak csak egy kis része érti meg. Az én feladatom, hogy meggyőzzem a közönséget arról, hogy Oppenheimer tudja, mit csinál.
Nem először helyezkedik bele egy szerepbe – kívülről nézve – talán őrült módon: a Reggeli a Plútón című művészfilmben egy transzexuális nőt alakított, a forgatás előtt pedig egy valódi transz művésztől megtanult sminkelni, női ruhát hordani, sőt, eljárt tematikus partikra is, hogy minél jobban a szerepbe helyezkedhessen. Komoly lemondásokkal járt számára a Leány gyöngy fülbevalóval című film, amiben húst evett, noha előtte tizenöt éven át vegetáriánus volt.
Cillian Murphy karrieríve eddig is tartogatott sajátos fordulatokat, ám az a kritika, hogy pályáját nagyban segítették a véletlenek, túlzó állításnak tűnhet: az ír színész tehetségét nem érdemes kétségbe vonni, erre Nolan filmjében erősített rá legutóbb. Pályája inkább amiatt lehet elemzések, újságcikkek tárgya, mert az amerikai filmipar – bármennyire is úgy hisszük, mindent tudunk róla – nagyon is kiszámíthatatlan sorsokat tartogat a szereplőinek.
És hogy mit vizionál az ír színész saját jövőjéről?
Annyi hamis cigit szívtam el a Peaky Blinders és az Oppenheimer miatt, szóval a következő karakterem nemdohányzó lesz! Nem tesz jót, még a gyógynövényt tartalmazó cigarettákon is van egészségügyi figyelmeztetés.
