A hétvégi Forma 1-futam miatt Budapest felett eddig talán sosem látott mértékben tűntek fel a főváros és Mogyoród közt a légitaxiként ingázó helikopterek – ennek kapcsán osztott meg a Gellérthegyi paradicsom nevű Facebook-oldal egy harmincas évek végi csodálatos futurisztikus álmot, ami többek közt repülőteret vizionált a Gellérthegyre, Budapestet pedig elképesztő világvárosként írta le.
A könyvkiadóként és fotóriporterként is aktív újságíró, Demjén József által írt, A Pesti Hírlap Naptárának 1939-es kiadásában feltűnt írás szerint ha Budapest lakói kihasználnák a törvények adta építési korlátokat, akkor Budapestnek nyolcmillió lakosa is lehetne – épp annyi, mint akkor Londonnak! –, az agglomerációval együttvéve pedig ez a szám akár húszmillióra is rúghatna, így a magyar főváros
Ezt a tömeget persze kezelni kell valahogyan, Demjénnek pedig erre is lenne ötlete: azt javasolja, hogy
- a városrészeket a lakosság szociális és társadalmi rétegeit figyelembe véve különítsék el egymástól,
- a belvárosban csak hatalmas üzletpaloták lesznek, felhőkarcolókban, mozgólépcsőkkel és méretes liftekkel, saját színházzal, mozival és étteremmel,
- a szűk, levegőtlen belvárosi utcák hatalmas terekké, sétahelyekké, széles sugárutakká válnak,
- megszüntetik a felszíni villamosközlekedést, azokat a felszín alá helyezik, az utcákon pedig csak autóbuszok robognak,
- a tulajdonképpeni személyforgalom nem az utcaszinten, hanem a paloták tetején folyik majd, hiszen azokat acélhidak kötik össze, a nagyobb távolságokat pedig helikopterek, illetve helyből felszálló repülőgépek segítségével bonyolítják majd le,
- a legtöbb palota lapostetején leszállóhelyek lesznek,
- este hat óra után leáll a forgalom, az üzleteket bezárják, a belváros pedig kiürül.
A férfinak a lakásviszonyok kezelésére, illetve a pihenési módokra is voltak ötletei:
- a pesti oldalon szerinte lakótelepek lesznek, a budain pedig villatelepek, ahol a lakóknak késő este tíz-tizenkét percet kell majd várnia egy helikopterre,
- a pesti gyárakat a városhatáron kívülre telepítik,
- a hatalmas épületeket terek, gyepszőnyeges, virágokkal teli parkok és sétányok szakítják meg,
- a városon kívül „antiszociális lakótelepek” jönnek létre, ahol a „bűnözők, kétes foglalkozású nők és egyéb társadalomellenes emberek” élhetnek, akik csak úgy költözhetnek a városba, ha a törvénnyel való összetűzés nélkül eltöltöttek fél évet az antiszociális telepen, majd egy teljes évet a másodfokú antiszociális telepen,
- Pünkösdfürdő és Esztergom közt kiépítik a grandiózus sport- és weekend-negyedet: a Duna mindkét partján hatalmas csónakházak, sportszállók épülnek majd, ahol minden társadalmi osztály kipihenheti magát és szórakozhat,
- a Margitsziget pedig újra csendes, előkelő és drága pihenőhely lesz, ahol dollármilliomosok sétálnak majd,
- a Gellért-hegy tetején és oldalában születik meg a város legdrágább városrésze, ahol hatalmas szivattyúknak köszönhetően óriási parkokban százméteres úszómedencék fogadják a lakókat és a vendégeket, akik a Duna-partról közvetlen expresszlifttel juthatnak el a céljukhoz, vagy használhatják a hegy közepéig működő alagutat, illetve az onnan a csúcsig közlekedő, autókat és utasokat is fogadó páternoszter-rendszerű lifteket.
Az álmodozó újságíró a repülőterekre is gondolt: szerinte
Demjén hozzáteszi:
Ennek a szép álomnak csak egy hibája van: az, hogy vége lesz a Gellérthegy bűbájos romantikájának… Eltűnnek a sétáló szerelmespárok, az andalgó öreg nyugdíjasok, a gyerekek és a nevelőnők, a biflázó diákok… szóval mindazok, akik a mai Gellérthegy színét és zamatát adják… Dehát azért nem kell félni. A romantika az ötven év múlva élő Budapestről se vész ki. Legfeljebb kiköltözik valahová,a Pünkösdfürdő felé, vagy Dunakeszi határára…
