Netflix
Kultúra

Tényleg egy német háborús film fogja letarolni az Oscar-gálát?

A válaszunk röviden: nem. A Nyugaton a helyzet változatlan kilenc Oscar-jelölése mégis nagyon komoly gesztus a Netflixnek. A jelölések száma szempontjából ugyanakkor a Minden, mindenhol, mindenkor a listavezető: az Amerikai Filmakadémia szerint tavaly ez volt az a film, amely egyszerre volt közönségbarát és művészi szempontból is izgalmas. Mégsem A Fabelman család és A sziget szellemei a két legnagyobb favorit? Elemzés, esélylatolgatás az idei Oscar-jelölésekről.

Hollywood behódolt a streamingnek, és már feliratokat is olvasnak – írtuk a tavalyi Oscar-jelöltekről szóló cikkünk címében. Ez a tendencia idén is látványos, sőt bizonyos szempontból most érte el a zenitjét. A Netflix gyártásában készült, német Nyugaton a helyzet változatlan kilenc jelölése eddig az idei Oscar legnagyobb meglepetése azzal együtt is, hogy lehetett számítani rá, a filmet nem csak a nemzetközi kategóriában fogják jelölni. Váratlan viszont a jelölések száma és egyenletes eloszlásuk a művészi (legjobb film, adaptált forgatókönyv, fényképezés) és technikai (legjobb hang, látványtervezés, speciális effektusok) kategóriákban.

Nyugaton a helyzet megváltozott

Ám Edward Berger filmjének elismerése – amely alighanem már a jelölések száma alapján is sokkal komolyabb, mint amiben a stáb reménykedett – nem a semmiből jött, és nem is forgatja fel az Oscar-díj hagyományait. Az utóbbi években, az Amerikai Filmakadémia tagságának kibővítésével rendre kiemelkedik egy-egy, nem angol nyelvű film a nemzetközi (régebben külföldinek nevezett) filmek mezőnyéből, és a zömében amerikai filmek számára fenntartott kategóriákban is versenyez. Ilyen régebben is előfordult az Oscar története során (a Suttogások és sikolyokat, Az élet szépet és a Szerelmet is jelölték a legjobb film Oscar-díjára), de az utóbbi években vált megszokottá. 2018 óta minden évben kapott jelölést a legfontosabb kategóriában legalább egy, döntően nem angol nyelvű film (noha a 2021-ben jelölt Minari amerikai gyártásban készült, és a koreai mellett angolul is beszélnek benne).

Netflix Nyugaton a helyzet változatlan.

A trend az Élősködők 2020-as győzelmével érett be: Pong Dzsunho filmje abban az évben nemcsak a legjobb nemzetközi film, hanem a legjobb film Oscarját is elnyerte. Ezek után tavaly a japán Vezess helyettem négy jelölése és egy elnyert díja jóval kevésbé lepett meg bárkit is.

Miközben a Nyugaton a helyzet változatlan jelöléseinek száma nem angol nyelvű filmek esetében példátlan az Oscar-díj történetében, továbbra sem valószínű, hogy az Élősködőkhöz hasonlóan a legjobb film díját is elnyerné (a legjobb nemzetközi Oscart viszont máris oda lehet adni Bergeréknek).

A számos jelölés sokkal inkább szól a film – kritikánkban is kiemelt – Oscar-barát stílusának és a gyártó Netflix tekintélyének. Kezdjük ott, hogy Erich Maria Remarque regényéből az amerikaiak már készítettek egy klasszikus adaptációt a harmincas évek elején, másrészt az új feldolgozás stábja sem ismeretlen a tengerentúlon (Daniel Brühl nemzetközi filmsztár, Edward Berger Patrick Melrose-epizódokat rendezett, az Oscar-jelölt operatőr, James Friend pedig brit). Ebből a szempontból tehát a Nyugaton a helyzet változatlan a legamerikaiabb nem amerikai film az idei mezőnyben.

Másfelől pedig a Netflix, amely néhány évvel ezelőtt még az amerikai filmipart megbolygató kívülállónak számított, mára maga lett a tengerentúli filmgyártás fősodra.

Nincs többé értelme arról beszélni, hogy a nagy filmstúdiók kivetik a soraikból a Netflixet – előbb tűnik valószínűnek, hogy a Netflix veszi át az ő helyüket, akár a gyártás volumene, akár a közönségsikerek szempontjából. A kritikai sikerre számot tartó, kisebb produkciók tekintetében pedig a Netflix és a többi streamingóriás már át is vette a stafétát a hagyományos stúdióktól. Az olyan filmekre, mint a Roma, a Házassági történet, A kutya karmai közt vagy a Szöszi egyre ritkábban ad pénzt más a streamingvállalatokon kívül.

Netflix Szöszi

Márpedig éppen ezek a közepes költségvetésű, erős szerzői koncepció és irányítás alapján készült produkciók szoktak jól szerepelni a díjkiosztókon. Enyhe túlzással azt mondhatjuk, a Netflix és társai nélkül már nem lenne mit Oscarra jelölni. Ezt pedig minden bizonnyal az Amerikai Filmakadémia is érzékeli, ezért is szerették volna kifejezni nagyrabecsülésüket a Netflix felé – idén a Nyugaton a helyzet változatlan kilenc jelölésével.

Mégsem a Netflix a nagy esélyes?

Miért mondhatjuk mindezek ellenére, hogy a 95. Oscar-gála legnagyobb esélyese nem a Netflix és a Nyugaton a helyzet változatlan? Nos, elsősorban azért, mert a jelölések száma alapján a német filmet és az ugyancsak kilenc kategóriában jelölt A sziget szellemeit is megelőzi a Minden, mindenhol, mindenkor. A tavaly tavasszal bemutatott, Charlie Kaufman-i ihletésű sci-fit a kritika és a közönség is remekül fogadta, 2022 folyamán viszont elcsendesült körülötte a hírverés. Ezért is szép marketinges és lobbiteljesítmény, hogy a gyártó-forgalmazó A24 ősz óta vissza tudta kampányolni a köztudatba Daniel Kwan és Daniel Scheinert filmjét olyannyira, hogy a Golden Globe-díjátadón már az Oscar-esélyei is egyértelműek voltak.

Úgy fest, idén a Minden, mindenhol, mindenkor az a film, amelyről az Amerikai Filmakadémia úgy véli, egyszerre szolgálja ki a közönséget és képvisel magas művészi színvonalat.

Tavaly áprilisban úgy tűnt, hogy a szürreális fordulatokkal és epizódokkal teli multiverzumos kavarás túl fésületlen és zizzent a konzervatív Akadémiának, de már a kritikánkban is hangsúlyoztuk, hogy a történet érzelmi magja nagyon is könnyen érthető, befejezése pedig klasszikusan hollywoodi. Ilyen szempontból a Minden, mindenhol, mindenkor agyonjelölése mégsem annyira meglepő. A film biztosan számíthat egy-két díjra a mellékszereplői mezőnyben (Jamie Lee Curtis és Ke Huy Quan a legesélyesebb), mint ahogy Scheinert és Kwan forgatókönyvét is díjazhatják. Szinte kizárt viszont, hogy a fiatal párost rendezői Oscarral is kitüntessék, számukra a jelölés is hatalmas siker. Ez viszont nem zárja ki, hogy a legjobb film díját végül ők vigyék el.

Prorom Entertainment Kft. Minden, mindenhol, mindenkor.

Ami azt is jelenti, hogy az előzetesen legnagyobb favoritként emlegetett A Fabelman család és A sziget szellemei esélyei most valamelyest romlottak – már ha visszalépésként lehet elkönyvelni hét, illetve kilenc Oscar-jelölést. Könnyen elképzelhető, hogy ennek a két, kritikailag nagyra tartott, a pénztáraknál viszont hűvös fogadtatásra talált filmnek végül inkább a jelölések és nem az elnyert díjak száma jelenti majd az Oscar-sikert. Mindazonáltal A Fabelman család továbbra is fő esélyesnek számít a férfi mellékszereplői (Judd Hirsch) és a zeneszerzői (John Williams) kategóriában. Martin McDonagh pedig talán egy rendezői vagy egy forgatókönyvírói Oscarral vigasztalódhat, ha A sziget szellemei hoppon marad a legjobb film vagy a legjobb férfi főszereplő (Colin Farrell) kategóriájában.

A legjobb filmes mezőnyben tehát a szokásosnál nyíltabb a verseny – igaz, tavaly mindenki A kutya karmai közt végső győzelmét várta, ehhez képest meglepetést okozott a CODA Oscarja. Idén a Minden, mindenhol, mindenkor, a Nyugaton a helyzet változatlan, A Fabelman család és A sziget szellemei díjazásától sem kapna senki a szívéhez.

Kevesebb az esély az Elvis végső győzelmére (de az se lenne váratlanabb, mint tavaly a CODA-é). A szomorúság háromszöge, a Tár és a Women Talking nem fog nyerni, mint ahogy ebben a kategóriában az Avatar: A víz útja és a Top Gun: Maverick sem. E két utóbbi közönségkedvencnek, valamint az ugyancsak szép summát kasszírozó Elvisnek köszönhetően egyébként az idei jelöltek hozták a legtöbb pénzt a legjobb film kategóriájának Oscar-történetében, még úgy is, hogy a netflixes Nyugaton a helyzet változatlannak elhanyagolhatóak a mozis bevételei.

Meglepetések és hiányzók

Hol keressük idén a nagy áttöréseket és a felháborítóan mellőzött hiányzókat? Az Akadémia meglepő, de bölcs döntései közé tartozik Paul Mescal jelölése a legjobb férfi főszereplők között. A Normális emberek sorozatban megismert, huszonhat éves ír színészt a más kategóriákban amúgy figyelmen kívül hagyott, hozzánk márciusban érkező Volt egyszer egy nyár miatt ismerték el. Ebben a kategóriában jelölték az Elvis Presley-t életre keltő Austin Butlert is, kettejük kiemelése pedig a legújabb hollywoodi férfisztárnemzedék érkezését mutatja. (Az idei Oscar sorsa azért továbbra is Colin Farrell és Brendan Fraser között dőlhet el.)

ADS Service Kft. Volt egyszer egy nyár.

Esélylatolgató cikkünkben arra tippeltünk, a Szöszi csúfos bukása magával rántja a főszereplő, Ana de Armas Oscar-esélyeit. Végül azonban a Marilyn Monroe-vá átlényegült színésznő kapott jelölést, igazán megérdemelten. Ugyancsak üdvözölni tudjuk a lengyel EO jelölését a nemzetközi kategóriában, mivel korábban egy rozsdás szögben sem fogadtunk volna arra, hogy Jerzy Skolimowski szamaras kísérleti filmje Oscar-közelbe kerül.

A nagy kimaradók között leginkább talán három filmet tarthatunk számon. Az első James Gray Armageddon Time-ja, amely jellegzetesen Oscar-kedvenc film is lehetett volna – nyolcvanas években játszódó gyerekmelodráma erős színészi alakításokkal –, de a cannes-i bemutató után mindenki hamar elvesztette iránta az érdeklődését. Ugyancsak figyelmen kívül hagyta az Akadémia a Nemet, noha az író-rendező Jordan Peele korábban a Tűnj el! révén forgatókönyvírói Oscart nyert. A művészfilmes irányokba tapogatózó sci-fi horrort azonban nem emelték olyan magasra, mint a hasonlóan különös és kevert műfajú Minden, mindenhol, mindenkort. Pontosabban a Nemet nem emelték sehova.

Végezetül pedig a mellőzött filmek közé sorolhatjuk Damien Chazelle Babylonját annak ellenére, hogy három Oscar-jelölést kapott. Ha a jelmezek, a látványterv vagy a zene díját el is nyeri a film, kimaradása a fontosabb kategóriákból arról árulkodik, hogy a korhatáros megközelítés és a hatalmas anyagi bukás együttesen még egy olyan filmtől is el tudja venni az akadémiai tagok kedvét, amely pedig Hollywood történelméről szól, a mozi varázsát hirdeti, és a Kaliforniai álom Oscar-kedvenc rendezője készítette.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!